Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-04-28 / 17. szám
PROTESTÁNS ES SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ -hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TÓRTENELMI ADAT ES TANUSAG APRÓT. E. DOMESTICÁRÓL. A magyarhoni prot. egyház, ugy rendelvén a mennyei gondviselés, mindösszes hazai és nemzeti jobblétünk nemes harcában legelső helyen küzdve, érdemesité magát. Kat'anthropon mondjuk ezt; holott igy kell vala szólanunk- evangyéliomi küldetésében eljárt! Az érdemeknek csak igen közönséges becsmértéke az, mely szerint már az is méltó a dicséretre, ki el nem mulasztja a kötelességet. Az evangyéliom ettől nagyon különbözőleg határozza meg a becsarányt, 1. Luk. 17, 18. Nem szabad ennélfogva ugy értenünk a prot. hitfelekezetnek még mindig nagy érdekű szent ügyében, mintha mostani szerény visszavonultságában, dicsősége babérain nyugodni szállt, avagy szállhatott volna. Egyének is, midőn felmagasztosult lélekkel a közügyért áldozatul szentelik és ajánlják életükkel mindenüket, nem tartoznak — a minthogy nem is lehet — kivonni magukat az önmaguk iránti kötelességek teljesítése alul. Mennyivel inkább — népmilliók erkölcsi testülete! ? Egyházunk élethajója bárminő szélcsendet és boldogságos nyugalmat igérő kikötőbe csak időlegesen futhat be: újra szervezni és ellátni magát, hogy a legelső kedvező fuvalommal ismét kiszálljon a nyilttengerre — mind ama távoli partokig vitorlázandó, melyeken, majd az idők végével, küzdelmeinek ,győzelemdiját — üdvözitő sz. hitének megvalósulásában — feltalálja. — Az államegyházak biztalan szerencséje sem óhajtandó, sem irigylendő, ugyanazért, nem is remélni való mireánk nézve. Azon madár, mely az édes anyai szeretet örök szépségű példázatául, önvéréböl ápolja kicsinyjeit, nekünk azon figyelmeztetést adja, hogy önerőnkből tartsuk fen magunkat. Az ujabb kor, s e lapok nemes iránya felfogták a jelvénynek értelmét, az e. domesticának nagy jövendővel biztató jeles intézetében. A testvéregyház tul is haladt már a meddő tervezgetések előzményein; mi pedig a jámbor óhajtásnak kezdeményét alig egy-két lépéssel hagyva hátunk megett, — énekelünk róla a 143. zsoltár szerint: „Tégedet ugy óhajt mi lelkünk, Mint a száraz föld a vizet!" Számot vetve már most minden, e nembeli vívmányaink iránt, jól esik lelkünknek: ezen uj folyam „Egyh. és Isk. Lapu érdemleges szolgálatának alapul szerezhetnünk elő oly becses történelmi adatot, mely — félszázad előtt elvetett jó mag levén, immár annyira föltenyészett és kifejlődött állapotra juthatott, miszerint illetékes hű kertészi ápolásnak gondjait jutalmazni fogná. Igen! közel a jó alkalom, nem sokára itt leend a kellemes idő, hogy a felekezet, országos közjogi állásának teljes biztosítása közben, és mindjárt ezután következőleg, a cultus és e. oeconomiai ügyek reformjainak szentelvén az Úrtól megáldatott buzgó igyekezetét, mint Mester álland meg ezen itt bemutatandó tetszhalott leányka felett, és kezét fogván, szólitandja: „Talitha, Kiírni !u Oly életrevaló és igen jó tapintattal egybeállított domestica indítvány a Lácai Józsefé (lásd „Prédikátori Tárház stb., melyet kiadnak Fábián József és Lácai Sz. József. II. kötet, 4-dik Fogás. Vácon 1807." 91 — 101. 11.), melynek tartalmát, habár minden egyes szava is méltó lenne a közlésre, kivonatosan itt bemutatni van szerencsénk. Az indítvány ez:
