Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-21 / 16. szám

rendszer ismét visszatért. Ez időn kezdve egész 1848-ig a pápaság története, egy látszólag folytonos győzelmi menet. Hanem az olasz eatholicismus csak egy bemeszelt sír. A vallás öszve van kötve a politikával; s a mennyiben a conservativ érdekek együttességének elvét pártfogolja, ezáltal a szabad intézményekre törekvő nemzetet az egyházzal engesztelhetlen öszveütközésre kényszeríti. A klérus és az egyház ellen való szegülés a nemzeti párt hitágazatává válik, s az egyház a világi érdekekkel való összebonyolodottsága miatt, két annyit vészit erkölcsileg, mint a mennyit politikailag látszólag nyer. Hogy a nemzet és egyház közti ezen szakadás következtében sok sivár hitetlenség, minden vallás iránti ellenséges guny, epicureusi lomhaság, hideg érdektelenség, s vallási közönbösség is üti fel fejét Olaszhon némely vidékein, fájdalom, nem lehet tagadni. Hanem vigasztaló más felöl látni, hogy Isten szellemének fuvallata e megpróbált földön a holttetemekbe ismét uj életet kezd lehelni. Van Olaszhonban — ez szerző határozott nézete — oly magva is az igaz keresztyéneknek, kik egész komolysággal a lélek üdveért és nem •csak a politikai szolgaság láncainak lerázásáért buzgólkodnak. Nem politicai szenvedélyek, s még kevésbé az angolok pénzerszényei, mint azt a Civita cattolica állitja, hanem az igazság és megigazoló hit alapjáni Jézus Krisztusban való szabadság utáni vágy, mozgatják itt ezrek szíveit. Sokan elszegényednek az evangyéliomra való áttérés következtében, elvesztik szülői vagyonukat, régi megbízóikat, a cath. intézetik és más pártfogók részéröli gyámolitásukat, s Piemont kivételével, mindenfelől üldöztetést és másnemű bántalmakat vonnak magokra és az evangyéliomhoz mégis rendületlenül hívek maradnak. A népesség ezen részében leghatásosabban működnek a biblia társulatok, melyek ellen XVI. György, IX. Pius, könnyen magyarázható indokokból, annyi átkot szórtak. Egyébbiránt az olaszhoni evangélisták számáról való tudositások átalában túlzottak. Az államtörvények, Piemontot kivéve, mindeddig még mindenütt kemény bütetés alatt tiltották az olaszoknak az evangyéliomra való áttérést. Ez áttérést Romában még ma is gályával büntettetik. Azonban magában Romában is, van egy körülbelül száz tagot számláló, olaszevangelicus község, hanem a legmélyebb rejtettségben. A mult év politikai eseményei után, a mozgalom növekedőben van. Ausztria, melyben több van négy millió protestánsnál, Lombardiában (elnyomta az evangyéliumot. Ellenben Lombardiának) piemonli helytartója már 1859. Jul. 4. kibocsátotta azon decretumot, mely szerint: a lombárdiai tartományok minden polgárai,bármely vallásfelekezethez tartoznak is, a törvény előtt egyenlőknek s a polgári és politikai jogok egyforma élvezetére jogosítottaknak nyilváníttatnak." Pármában, Modenában és Toscanában, átalában a meddig csak Piemont karja ér, a vallásfezetek ugyan ezen egyenjogúsága lett nyilvános törvénynyé. Sőt a Markákatés Romagnát is megérintette az evang. mozgalom. Nem hiányzanak buzgó apostolok sem, kik az evangyéliumot prédicálják; ilyen külünösen az egykori ügyvéd, Mazarella, ki városról városra zarándokol, s ugy hirdeti az igazságot." Sajnos, hogy az olaszhoni evangelikus keresztyének között sem hiányzik az anyag a súrlódásokra; s különösen félni lehet, hogy a községek szervezetlensége teszi ki őket a szétszakadozás veszélyének. A florenci községben, az igaz, elfogadtak már egy szerkezetet, mely szerint a Iegkorosabbak, evangélisták és diakónok képviselik az egyházat, az igazgatásban, szolgálatban s a szegények és betegek ápolásában. A Iegkorosabbak közül továbbá két, három- három tagból álló bizottmány neveztetett ki, melyeknek egyike az államhatalommal, másika pedig a bel- és külföld különböző evang. községeivel és társulataival szemben képviselik az egyházat. Arra nézve is történt már figyelemreméltó kísérlet, hogy az olasz evang. egyház különböző ágai egyesitessenek. Fájdalom, maga a florenci evang. község is, pedig ez volna központja az egész mozgalomnak, három pártra szakadt. Az alkotmánykérdés oszlatta meg őket. Most ugy látszik, hogy a presbyteri rendszer lesz alkalmasint a kötelék, mely őket egyesitendi. Hanem az evangyéliomnak Olaszhonban leendő terjedésére nézve legfontosabb esemény minden esetre, Florenezben egy theologiai intézetnek nem régiben történt alapítása. A valdensisek utolsó synodusának határozata folytán Revei és Geymonat tanárok, — ez utolsót 1851-ben megláncolva kisérték ki a toscanai határról — nyolc theologus tanulóval már meg is érkeztek Florencbe, s még a mult télen megkezdték müködésöket. Tehát egy nyilvános evang. theologiai academia azon városban, melyben ezelőtt néhány évvel a madiaia-ak súlyos börtönt szenvedtek csak azért, mert rejtett magányban bibliát olvastak. Mindamellett meg kell jegyeznünk, hogy az olasz protestantismus még mindig szűkölködött tudományosan képzett theologusok nélkül, s e hiány nagy hátrányára van Olaszhon evangélistájának. „És mit tett mind ez ideig — kérdi végre az értekező — a német evang. egyház az olasz testvér- községekért? A német catholicusok imádkoznak, s mindent elkövetnek a pápáért; Péter fillért gyűjtenek, katonákat küldenek Romába, s minden rendelkezésökre álló eszközökkel támogatják Sz. Péter székét. És mi — negyven millió német protestáns —• a kik, háromszáz év óta az evangyéliom minden világosságát élvezzük, legfölebb felületes, hírlapból merített érdekeltséggel szemléljük azon evang. hajnal hasadtát, mely az Arno, sőt a Tiberis melletti régi hittestvérek porladozó csontjaik, s az üldözés viharában szétszórt hamvaik felett világosítja a láthatárt. Az olasz mozgalom, az igaz, nem csalatkozik épen a német protestánsismus alapelveihez; hanem azért a mi husiinkból való hus, és a mi csontunkból való csont az. — A megszentelő kegyelem igéje, csillaga és magva a jelenleg Olaszhonban hirdetett evangéliumnak is a nemes evang. martyr, Paleario szelleme feltámadott a halottak közül; az ö „a Krisztus halálának jótéteménye" cimü s legelsöbben Velencében 1542-ben megjelent könyve, melyet csudálatosképen mostanában találtak meg újra, volt előhirnöke mindannak, a mi most Olaszhonban törté— nik. Es mily tanulságos e látvány! Egy kis uj község gyűl