Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-21 / 16. szám

ISMÉT GYÁMOLDA ÜGYBEN. Derült érzések közt irom e sorokat. Igen. Mert hitem, mely év előtt mustármagnyi se volt, most élőfa, melynek oltalmában bármi zivatarok közt, a halál árnyékának völgyében is nyugodalmat találok. ,,Hagyd el árváidat, én eltartom, és a te özvegyeid, én bennem vessék reménységeket." Ez igék, melyek annyiszor eszembe jutottak a hányszor özvegyet és árvát láttam, avagy hallottam, édesen hangzottak mindenkor ugyan lelkemnek, de fájdalmamat nem szüntették meg, mivelhogy tapasztaltam fejlő éveimben, mily darabos az az ut, melyen kelle sanyarogniok eddigelé kiváltképen a lelkészek és tanitók özvegyei — s árvainak. — Megfoghatatlan uta a gondviselésnek. Most látom én, azért volt oly darabos eddig az emiitettem özvegyek és árvák életútja, hogy buzgóság álljon elö, s lelkesültség ennek darabosságainak letördelésére. Felbuzdultak a célra sok helyeken, fel a beregi egyházmegyében. is. Itt ugyan áll régóta már a gyámolda, de az általa nyújthatott segély fél hóra sem vala elegendő a táplálandók táplálására. E pénztár tökéjét — ha Isten segitendi az igyekezetet — pár hét alatt háromszorozva fogom felmutathatni. Erre nem kellett, csak egy szikra. A szikra gyúlékony anyagra talált még eddig minden szivekben, a melyekre pattant; fellobbant minden szív, s vetekedve járulnak e sz. célhoz lelkészek, tanitók és világiak. Voltak, kik örömtől sugárzó arccal, hőn karolva mindjárt általam megpendittetése pillanatában e sz. ügyet, megnövesztették hitemet annyira, hogy „ha ezt mondom a hegynek : menj el innét amoda! elmegyen és semmi lehetetlen nem lesz nékem." Halljátok, ó halljátok meg, ti özvegyek és árvák, halljátok meg, kik ezen nemes lelkek, hogy könyöröghessétek reájok az Isten áldását. De nem! nem kell nekem őket ismertetnem, eléggé ismeretesek ök a hazában. Azok ezek, a kikhez igy szólhatott, és pedig a legméltóbban szólhatott, kivált a közelebb lefolyt tizenegy évek első felében sok, a ki mint martyrja honszerelmének „szerte nézett, s nem leié honját a hazában" vagy pedig sírszerü börtönben ült nehéz rabláncban „éheztem és ennem adtatok, mezítelen voltam és megruháztatok, utonjáró voltam és befogadtatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam, és énhozzám jöttetek." A Lónyayak ezek. Ok magok előállították, sőt kétszerezték csaknem azon összeget, melyet én minden beregi protestáns világi uraktól együtt véve reménylettem. Az aláírási iven, mit ök kezdének meg, láthatjuk, miszerint néh. nagymélt. Lónyay János ur ö exellentiájának özvegye Lónyay Florentina 300, leánya Lónyay Etelka. 200. — Fiai: Lónyay Albert 250. Lónyay János 250 Lónyay József 250 osztr. ért. ft. ajánlattal járultak a gyámolda tökéjéhez. E tündöklő példákat követték a világi urak közül mindazok a kikhez szólottam, és sok olyanok is a kikhez nem szólottam u. m. Bay Ferenc 100. Bay György 100. Uray Gyula 100. Szarka Ignác 50. Gecsei Ferenc 40 Kölcsey Ignác 30 özv. Bay Gálomé évenként 12. Buzinkay Péter 40. Guthy István 50. Horthy Gyula 50. Belényesy Károly 25. Demjén Lajos 50 ft. aljánlattal. Lelkész eddig huszonhét irt alá. u. m. Kessö Károly 40. Ecsedi Károly 70. Orbán József. 80. Fazekas István 60 kr. Szalontai István 80. Szimány Endre 30. Csobai József (?) Pap Károly (?) Pap János (?) Széles Ferenc 50. Kovács János 70. Janka Péter 70. Pap György 100. Vekerdi Pál 60. Péter Pál 45. Bakcsi László (?) Muhi Dániel 40. Balajthy Mihály 72. Berecki János 40. Fazekas Gedeon (?) Cséke Dániel 40. Ritok Dániel 36. Rakócy Mihály 56. Várady József 40. Kölcsey Ferenc segéd leik. 50. Átányi Dániel 100. Varga Pál 80 ftokat. — Tanitó tizenhét irt alá következő mennyiségben: Színi Zsigmond 15. Kukiri Péter 15. Sárkány Sámuel 20. Székely József 16. Somogyi Sándor 24. Péntek Istváu 17. Barta András 15. Tóth László 20. Csürke József (?) Tóth Ferenc 16. Győri Sándor 13. Filep Mihály 16. Fodor Gedeon 12. Fejérváry Pál. 16. Szécsi István 20. Varga László 20. Kazai Dániel 25 ftokat Ily lelkes pártolás mellett azt hiszem, nincs egyébb gyámoldánk megszilárdításának munkájából hátra mint: a) A mit éppen teendő vagyok — szólani; ínég azon lelkésztársaimhoz, tanítókhoz, és világi prot. urakhoz; kikhez még eddig szólani időm s alkalmam nem volt. És b) Minthogy a világi urak s urnök, tervemnek a legközelebbi egyházmegyei gyűlés általi elfogadásának feltételéhez kötötték ajánlataikat, a legközelebb tartandó egyházmegyei gyűlésnek e tervet elfogadni. A terv nem azon mintára készült, mit némely egyházmegyékben látok, hogy t. i. a ki kevesebbet fizetett, családja kevesebb nyugdíjban vegyen részt. Nem tartom ezt hozzánk valónak. — Én ugy vélekedem, hogy a mátyusi vagy balazséri pap csak olyan pap, mint a derceni, vagy tárpai. Különbség az, hogy emezeknek 150 — 180-amazoknak 15 — 18 köböl élet jövedelmök van. Hogy a balazséri pap nem tarpai, nem az ö hibája; hogy tehát a balázséri nem fizeti, mert nem fizetheti azt, a mit a tarpai, hanem annak csak tized részét, ez nem ok arra, hogy a tarpai lelkész özvegye 300. a balázsérié, pedig 30 ft. nyugdíjjban vegyen részt. „A mint kiki vette az ajándékot, az önképen sáfárkodjatok abból egymásnak." Itt közlöm a tervet egész terjedelmében. Ha jónak látja nt. ur, méltóztassék lapjában közétenni; ellenkező esetben pedig elmellözni. „A beregi h. h. egyh.-m. gyámintézet alapjának, s ez által az özvegy lelkész- és tanítónők évi segélyzésének nevelését következő módon vélem legcélszerűbben eszközölhetőnek.: Minthogy e.-megyében tiz évre számitható husz pap halál, s ugyanannyi tanitó halál, (legközelebb 9 év alatt 20 lelkész halt meg) és igy minden évben egyre másra két üresedés, és igy két lelkésznek, s két tanítónak belépése. Minthogy e.-megyénkben a lelkészi jövedelem középszámitással tehető 50 köböl életre, a tanítói pedig 16. ra. Minden lelkész és tanitó fizessen egyszer mindenkorra annyi o. é. forintot, a hány köböl élet jövedelme van. Hol az élet helyét egyébb pótolja, ott, azon egyebet (p. bor, pénz) kell az élettel egyenértékiteni. Erre a Con-