Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-04-14 / 15. szám
azonban később a bacskai egyh. megváltoztatván szándékát, M. F.-töl elállott, s megválasztá a volt lelkész fiát t. Keresztúri József magyar izsépi s. lelkészt a f. zempléni e.-megyében. A tavaszi e.-m. gyűlés bekövetkezvén, megjelentek ezen a bacskai egyház követei is, kérvén az e.-m. kormányt, hogy Ií. J.-et bácskai rendes lelkészül erősítené meg. De ugyanakkor M. F. helyettes lelkész is beadá több rendbeli bizonyítványokkal támogatott folyamodványát, melyben kijelenté, hogy először ö választatott meg bacskai lelkészül, s hogy a K. J. megválasztatása csak házankint eszközlött rábeszélés, iratás következtében történt stb. Igy állván a dolog, az e.-megye a zöld asztalnál élném itélheté a — kért választás közül melyik tekintessék törvényesnek. Az első, vagy M. F. megválasztatását ugyanis nem tarthatá törvényesnek, azért, mert jegyzőkönyvbe be nem vezettetett; a minek egyszerű oka az, hogy a bacskai egyh. presbyteriumának soha még egy végzése is jegyzőkönyvbe nem iktattatott, nem lévén mind eddig ily célra szolgáló jegyzökönyve sem. A második, vagy K. J. elvalasztatását szinte nem erösitheté meg, azért, mert már maga a kétszeri választás gyanút ébresztett az e.-m. kormányban, a választás törvényes volta felöl; továbbá nyilvánosan ktfogás tétetett ellene; s végre maga az elválasztatott K. J. is szerényen bevallá az e-m. gyűlés előtt, miszerint bizonyos egyén által, az ö tudtán s beleegyezésén kivül, pálinka itatás közt, csakugyan tétettek az ő megválasztatására célzó, helyén s idején kivüli rábeszélések. Ezen fölmerült körülményeknél fogva az egyh.-m. legcélszerűbbnek látta a hely színére egy küldöttséget küldeni; és ezt meg téve, azon utasítással, hogy a lelkészválasztást tartsa meg, a törvényes többséget nyert egyént az esperesnek jelentse be, megbízván és felhatalmazván egyszersmind az esperesi hivatalt, a szavazatok többségét meg nyert egyénnek, a bacskai lelkészi hivatalban azonnali megerősítésére. Az e.-megyei küldöttség kötelességében eljárván, K. J.-t mint törvényes többséget nyert egyént az esperesnek bejelentette. — Miért nem iktattatott tehát be az elválasztott K. J. az e.-m. gyűlés határozata értelmében azonnal a bácskai lelkészi hivatalba ? Azért, mert az úgynevezett bodrogközt hirtelen elborított árvíz miatt, a küldöttség bácskába sokkal később mehetvén ki mint szándékozott, ez alatt a lelkészválasztás ideje. Sz. György napja elmúlván, mikor a bácskai papválasztás az esperesnek bejelentetett, — akkor már a bácskai egyházban liivalaloskodó helyettes lelkészt, — be levén töltve minden S. lelkészi állomások, — máshelyre elnein rendelhette. Ez okból erősíttetett meg K. J. az esperesi concessában, azon feltétel alatt, hogy hivatalába csak f. év Sz. György napjakor fog beléphetni. Esperes ur ezen eljárását az öszi e.-m. gyűlés helybenhagyta, s az ügyet bevégzettnek hitte; azért, hogy várakozniok kellett a bácskaiaknak, nem vádolhattak mást mint önmagukat, — nem hajtatván végre általok annak 'idejében, törvényesen a lelkészválasztás. OK ' A dolog azonban nem igy történt, mert ugyanazon gyűlésen a Bácskához tartozó leleszi bélyi I.-egyházak, továbbá a h. lelkész több bácskai egyh. tagokkal együtt benyújtott iratukban, mindnyájan a miatti panaszukat terjesztik elő, hogy a bácskai anyaegyház gondnoka, a leányegyházakkal nem közölvén az e.-m. küldöttség azon hivatalos levelét, melyben ez az e.-m. által megrendelt papválasztás határ idejét kitűzte : ennélfogva ők választási jogukkal nern élhettek, a választásba be nem folyhattak* Ezen panasz alapossága mind a beadott iratokból, mind pedig a mindkét részről számosan jelenvolt egyh. tagoknak, a gyűlés színe előtt élőszóval tett nyilatkozatából kitűnvén: az egyh.-megye, nem csak az egyházak, hanein az egyes egyháztagok választási jogát is tiszteletben óhajtván tartani, — minden eddig történt szavazást semmisnek nyilvánított; s uj szavazás eszközlésére ismét egy két tagból álló küldöttséget nevezett. Ezen küldöttség kiment ugyan, de jelentését be nem adta, minthogy a S. a. Ujhelyben ez után négy nappal tartatott főtiszt, egyh. ker. gyűlés, — a bácskai egyh. nevében benyújtott folyamodvány következtében, az e.-m. kihallgatása nélkül — itéletileg kimondá, hogy a bácskai lelkészválasztást, az emiitett esperesi concessa kiadatása óta — bevégezett ténynek tekinti, az egyh. megye ezutáni eljárását felfüggeszti, s K. J.-t a bácskai lelkészi hivatalban megerősíti. Ez a bácskai lelkészválasztás története. En a főtiszt, egyh. kerület Ítéletéhez nem szólok semmit, csak csupán „Egy pap" tudósító urnák felelvén — kijelentem, miszerint igaz, hogy az e.-m. felhatalmazta az esperesi hivatalt, azon egyénnek a lelkészi hivatalban azonnali megerősítésére, ki az első küldöttség előtt történt szavazás alkalmával a „törvényes többséget" megnyeri. De kérdem, állhat e elő törvényes többség oly szavzásnál, hol a szavazat képesek egy része, választói jogának gyakorolhatásában — saját hibáján kivül, bármi által is akadályozva van ? Bácskában pedig épen ez történt, a leányegyházak meg nem hivása miatt.—S igy midőn az egyh.-m. tudomására jővén az elkövetett törvénytelenségnek, Ítéletét, — mely töle nem függő akadály miatt különben sem volt még végrehajtva, — az ügy tisztába hozataláig felfiiggeszté: épen nem compromittálhatta sem magát, sem a vele mindig egy értelemben Ievö esperes tekintélyét, oly rutúl, miként „Egy pap" tudósító ur állítja. Tagadhatlan, hogy a kiadott esperesi engedély, vele bánni tudó kezek közt, igen bebonyolitható, vitatkozásokra, perlekedésre adhat alkalmat, a minthogy adott is; de ébböl még nem következik mindig az igazság. A leányegyházak választási joga felett sem lehet oly könnyen pálcát törni, mint közlő ur véli; mert prot. szempontból tekintve a dolgot, az általok viselt teherhez mért jogot, épen nem lehet tőlük megtagadni, különben erőszakkal lennének mintegy leláncolva az anyaszentegyházhoz, mit — hacsak igy nem szerződtek — okvetlen nem fognának tűrni, és mint protestánsok nem is tűrhetnének. Nagyon sértő és felesleges, közlőnek az a zempléni egyházmegye hivatalnokaihoz intézett azon figyelmeztetése