Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

minden nehézségek mellett még az ellenmondások tömkelegébe kerülnek. Meg kell adni, hogy szerző a természettudósok által használt hypothesisek hiányait ügyesen feltudta tüntetni; csak volna az ö metaphysikája, melyet amazok helyébe tesz, ellemondások tekintetéből kifogástalanabb. Mig ö a természettudósoknak a természet-és vegytani parányok, a vonzó- és taszitóerök helyett mást adni nem tud, mint azt melyet igy fejez ki: valósítási folyamata az anyagi külsőséget ki nem záró, hanem mint lényeges mozzanatot magába foglaló összetes eszményiség" (134.1.), addig azok kevéssé lesznek hajlandók kézzel fogható eredményeiket kongó szavakkal fölcserélni. Szerző maga mondja (136. 1.) : „Ki szorosan ragaszkodik ahhoz, hogy a természettünemények csak akkor vannak megismerve, ha azokat erőtani folyamatokra visszavinni tudjuk, az, az eszményiség szót, mint a természetben benható munkásságnak általános kifejezését egy fellengös, kézzelfogható ellenmondásokat Összezavaró ész találmányának fogja mondani." De hát szerző azt hiszi-e, hogy a természettünemények akkor vannak megmagyarázva, ha azokat erőtani törvényekre visszavinni nem tudjuk ? Akkor a szépen hangzó „eszményiség" nem volna egyéb, mint roszul palástolt bevallása annak, hogy a természet bizonyos tüneményeit megmagyarázni épenséggel képesek nem vagyunk. Szerző szerint eleget tettünk, ha akár a szerves, akár a szervetlen természetben felfedeztük ama „természeti rendszert," mely szerint a természet eszméje valósul (133. 1.). A helyett, hogy kifejtenök a föltételeket, melyek alatt bizonyos tünemény létre jő, szerző szerint eleget tettünk feladatunknak, ha kimutattuk a helyet, melyet a tünemény eszméje a természeteszme rendszerében foglal el. Észlelés, mérlegelés és a tapasztalat minden egyéb módja e szerint mind hiába való. A természeti tárgyak, szerző szerint, mind térből teremtettek (Kár, hogy magyarul nem tud, mert akkor a íeremt szót is felhasználta volna állítása bebizonyításául). E tér „külsőség, melylyel az eszméuyiség harcra kél." Ugyan ez természetes előjátéka a test és lélek közti viszonynak, melyben a lélek „az anyagi külsőt, mint nemleges legyőzött mozzanatot magában bírja." (155 1.). A lélek nem egyéb, „mint az anyag feletti folytonos diadal" (155 1.), „a fejlődő szervezet, fejlődő lélek maga," és „a valóságos szervezet ép oly kevéssé létezhet lélek nélkül, mint a lélek szerves test nélkül" (ugyanott). Ezen állításokban sok igaz van; azonban igy kifejezve keveset magyaráznak. X X. —H>< BELFÖLD. NÓGRÁD-TAMÁSI. Az ur gondot visel l — Ma egy örömteljes napra viradánk fel. Kellemesen lepeténk meg ma reggel mindnyájan, de különösen evangy. á. h. egyházi községünk egy, egyházunk keblében született, s ifjúságának első idejét itt töltött köztiszteletü s kedvességü tagja, — Ttts. Felső Kubini Kubiny Ferenc ur által. Ki is egy érzelemteljes beszéd kíséretében, ez előtt negyedfél évvel tüz által tönkre jutott egyházi községünket, egy ezüstből kitünöleg díszesen elkészített, átalán megaranyozott, s kivívott vallási szabadságunkra vonatkozó szép mondattal ellátott kehelylyel, az ahoz tartozó tányérral, és egy vörös bársony arannyal gazdagon ékesített kehelytakaróval 65-dik születése napjának emlékére megajándékozá. — Szíves hálát s nyilvános köszönetet mondunk ezennel egyházi községünk e nagylelkű jóltévöjének, bő áldást óhajtva a mennynek urától, ezen édes hazánk java, s vallásunk szabadalmaiért igen sok évtől érélyesen küzdött, s még most is folyton ifjonti erővel küzdő védjére, pártfogójára. Pékár Lajos nógrád-tamási lelkész. A MAGYARHONI ÁGOSTAI EVANG. EGYHÁZ 1861. MÁRTIUS 19-kén PESTEN TARTOTT KÖZPONTI BIZOTTMÁNYIÜLÉSÉNEK JEGYZÖKÖNYVE. 1. Méltóságos elnök B. Prónay Gábor ur örömét fejezvén ki a számosan összegyűlt tagok szíves megjelenése fölött, elöadá, hogy a küszöbön lévő országgyűlés egyszersmind koronázó leendvén, elöbbeni ülésünkben megérintetett ; nem volna e kívánatos, hogy vallásügyi alaptörvényeink a koronázási hitlevélbe fölvétessenek. A jelenvolt fényes gyülekezet hosszabb megvitatás után, egyhangúlag abban állapodott meg, miszerint nem látja szükségét annak, hogy alaptörvényeink a koronázási hitlevélbe fölvétessenek mert: a.) A magyarkirály különben is minden magyar törvénynek megtartására megesküszik. b.) Mert a koronázási hitlevél leginkább az ország közjogai állására vonatkozván, ennek keresztülvitele nagy nehézségekkel lenne egybekötve. c.) Mert valamint mindig, ugy főleg jelen viszonyok között, mi ovatosan kerülni kívánunk mindent — mi a protestáns egyházat, mint egy különös pártfogást megérdemlőt akarná föltüntetni, s ez által más felekezetek idegenkedését idézné elő. d.) Mert azon esküforma, melyet a magyarkirálj a templomban letesz, s melyben a hit védelmét igéri, róma pápai intézményü-szertartás, s pusztán vallásos színezettel bir, — s igy, miután ö azt mint a kath. egyház védura teszi le, a más hitfelekezeteknek az nem praejudical. Ezek folytán ezen tárgy, mint nem mulhatlan szükséges elejtetett. 2.) A középponti bizottmány áthatva azon szükségtől hogy az 1848-diki 20-dik t. cz.-ben kifejezett és még eddig csak elvben kimondott, vallásegyenlöség és viszonosság, az élet egyes mozzanatain s részletekben keresztül vitessék, egy törvényjavasolaot készített, mely pontonkint tárgyalás alá vétetvén elfogadtatott, s annak a négj egyházkerületekkel való azonnali, s oly kérelemmeli közlése határoztatott, hogy azok ezen törvényjavaslatot — az