Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-04-07 / 14. szám
királyoknak III—ik és IV-ik Henriknek és más derék, de szerencsétlen fejedelmeknek szomorú példái, kik még- az oltári szentségnek bevételében is veszedelem nélkül nem lehettek. — Megmutatja ezt Pálma Károly pap ur históriája , hogy az első magyar királyi Árpád nemzetségből származott Ill-ik András királyunknak fiu ága, papi incselkedés által fogyasztatott ki. Nem hágy erről kételkedni a szemünk előtt forgó ausztriai belgáknak lett elcsábítások, kiknek is már mint pártosoknak papi kezek által, úgynevezett brévék osztattak, ezt kijelentik világosan a pártosokat vezérlő és segitŐ praelatusoknak a harcon részint elfogattatott, részint elesett személyeik. — Ellene mondhatatlanul megerősíti azon feltételünknek igazságát ama veszedelmes tanitás, mely szerint az eretnekekhez hajló királynak életét szabad elvenni, — és hogy ök akármely társaságnak s királynak törvényeit is másképen beteljesíteni nem kötelesek, — hanem ha tanitásaikkal megegyezők: melyeknek és többeknek is bővebb megbizonyítására ámbár készek vagyunk ; — de elég legyen most e szerinti felkiáltásunk: „Oh királyoknak és törvényeknek derék védelmezői. 5-ik ok. Állíttatott általok az is, „hogy azon királyi végzés a római katholika hitnek ágazataival meg nem egyezik.4, 4 De ámbár ezen állítást az Idvezitőnek mondásival s példaadásival hathatósan megcáfolni lehetne; mivel m. a. irásmagyarázóknak lenni magunkat nem tartjuk, elég legyen a közjó céljára azt kimondanunk, hogy a törvényt szerző hatalomnak illetlen tudatlanságul szolgálna, ha a közjó megszerzésére szükséges ez, vagy amaz hasznos vallást be nem venné. De még károsabb illetlenségnek meg nem gondolásával vádoltathatnék az, ha azon vallást, mely már kétszázadok előtt törvényesen bevétetett, és a melyet legalább felerésze az ország népének tart; — a közbékesség javáért is nagyobb szabadsággal fel nem ruházhatná. 6-ik ok. Azt is képzelték magoknak a nevezett gyülekezet tagjai, mintha a sokszor előfordult királyi végezés az ő lelkek ismeretivel meg nem egyezhetne. Mi ellenben, különböző értelemmel ugy tartjuk, hogy erőszakot nem szenvedhető lelkiismerettel semmi inkább nem ellenkezhetik, mintha hazánk- és atyánkfiai az ő belső meggyőződésekkel erősíttetett vélekedéseikért — melyeknek eszköze a nevelés—birája pedig a mindent tudó Isten lehet — hazánk közjussaitól megfosztatnak. Nem vetélkedünk mi azon, jól hisznek-e ezek vagy roszul? Isten dolga az Ítélet, senki más szolgáját nem kárhoztathatja, mert, kiki a maga urának áll és esik el: elég az, hogy a minden bölcsességnek kútfeje egyformán hozza fel az ő napját mindenekre: mink ennek tanítása szerint keresztyén véreinkkel , avvagy ne közöljtik-e hazánknak boldogságunkat nevelő szabadságait ? Tégy erről ítéletet te is, ki a természet világánál tiszteled az Istent. 7-ik ok Mert ha igaz az, hogy a közönséges társaságnak törvénye minden polgárt kötelez, — meg kell nyugodnunk az országnak — mely a több és jobb részből áll, e részben tett végezésén. Ha igaz az, hogy a felső hatalomnak, mely a keresztyénség tanítása szerint istentől van, engedelmeskedni kell, hogy magával, Istenünkkel ne ellenkezzünk, ezen királyunk által kinyilatkoztatott Isten akaratja ellen nem rugódozhatunk: Annyival inkább 8-ik ok. Hogy, minekutánna aVallás állapotjárói egész unalomig károsan civakodtunk, az emberi erőtlenség miatt meg nem egyezhetvén, annak végső elintézését katholikus jó királyunkra biztuk: annak, — ha nem mindnyájunknak inye szerint lett végzésével is, most már ellenkezni dísztelenségnek ismerjük. Ugyanis: 9-ik ok. Ha a mi dicső eleinknek lelkiismeretük s hazánk fundamentomos törvénye ellen, nem vala az evangelika vallásnak törvényben meghatározott szabadságot engedni; épen nem láthatjuk, mimódon szolgálhatna lelkiismeretünknek, s előtörvényeinknek sérelmére, hogy a vallásbeli homályosabban kitett cikkelyeket most megvilágosítván, a zenebonát, bajt s kárt okozó kérdéseknek végsőképen véget vetni igyekeztünk. 10-ik ok.Igaz az is, hogy ezen cselekedete által az ellenkező katholikusfél, az országnak dolgait nemcsak hátrálta, de fel is forgatta: mert hét hónapokig többnyire a vallásbeli villongásokkal vesződvén, a drága időt és a jó alkalmatosságot elvesztettük, s kedves királyunknak is ohajtott koronáz tatását e miatt halasztván, talán jó szivüségét meg is sértettük: most tehát, midőn már kéréseinkre s kívánságainkra civakodásunk-
