Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

Rimaszombath városának azon lelkes elöl járói, s meleg keblű társulatai, kik a buzgó gyűjtő által fölhivatva — a több nagyszerű hazai áldozatok között — egyházunk tetemes sérveit is evangyélmi szeretettel enyhiteni példásan buzgólkodtak ! — És fogadják legkülönösebben ama nemes érzelmű kathol. atyafiak, kik az emberi fők szétszakgató véleményein túlemelkedve, jeles bizonyságát adák : mikép ők szívben a szeretet vallásában velünk egy Jézusi hit — remény és szeretet dicső országának tagjai, s testvérek vagyunk mindnyájan! — Fogadják őszinte hálánkat s köszönetünket azok is, kik rólunk egyházi tanítókról is megemlékezni szíveskedtek! Bizony mi a tűz általi megkárosodáson kivül, mult évi jövedelmeink nagy részét is nélkülözni kénytelenitlettünk, mert az élelmi szerektől megfosztott híveket fizetésre zaklatni, szívünk s hivatalunk elleni kegyetlenség volna. Végül azt hisszük: nyolc egyházi épületeiben hitel fölött megkárosult egyházunk mostani helyzetét is, röviden érinteni a tisztelt közönség előtt nem leend érdektelen. A mult évi időfolyások romboló viszontagságai — a szinte felében s legjobb birtokosaiban leégett helységünk fölszámithatlan szükségei, akadályai, s mindenkinek saját építkezései ellent nem állván. — Istené legyen a dicsőség! tornyunk immár könyii ideiglenes tető, templomunk s paplakunk pedig jól készült szilárd cserépfedél alatt vannak. Ah de még mennyi évekre terjednek ki egyházunk építkezési terhei, munkái, költségei. — Igen! mert egyházunk történetében ama századok között is leggyászosabb 1860-ik év Jun. 11-ike és Septemb. 9-ike ketlö-S példátlan tűzvész állal, százöt Iegtehetősb gazdáink minden hajlékait s keresményeit elhamvasztá, — az utóbbi kivált 35 jó módii háznépet, nemcsak építményeitől, de minden behordott tápszereitől, s takarmányától megfosztván, ők magok is segítségre s drága táplálkozásra szorulvák. Ezenkívül a szinte egvhóiiapon tul csaknem folytonosan ömlő zápor, mindkét iskoláink tűztől megmaradt sárfalait összeomlasztván, a tűz által okozott kárt több ezerrel tetézte. Ugyanis, most nemcsak alapjában kezdve uj, s minden tekintetben szilárdabb és célszerűbb iskolaházakat kellend építenünk; de, hogy a hajdani veszélyesen összeszorított építmények által, egyházunk hasonló szerencsétlenségnek kitéve ne legyen, a leégett s elpusztult birtokokból vásárlandó telkeken szükség építkezni. Még pedig templomunk is puszta, mert benne sem székek, sem karzatok, — kivül belől vakolatlan, s a tető is még csak a falakra emelt ugy nevezett fillárokon fekszik, melyek között egész télen szabadon dühöngött a vihar, s a gerendákról függő zúz-darabok a szelek szárnyain lebegtek alá fejünkre. Látható ezekből, mikép még nagy szükségünk van a tisztelt közönség, s kivált a tehetősbek munkás segítségére, — melyért az imádott magyar haza — s kegyes hazafiak előtt reményteljesen továbbra is esedezünk! Alsó-Vadász, mart. 15. 1861. Egyháza nevében Kérészy Mihály lelkész. Jegyz. Az egyes gyűjtők hacsak a puszta íveknek is, melylyekkel számolnom kell — visszaküldésére, bizalmasan kéretnek K. M. NYILATKOZAT. Akkor, midőn énekügyi dolgozatom biztosabb és könynyebbmódu kiadhatása végett, a két magyar haza lelkész és tanitó urait előfizetésre bizalommal fölkértem; azt ígértem, hogy az eredményt annak idején közleni fogom. Az eredmény tehát ez: a dolgozat 55 előfizető pártfogásával meg nem jelenhetvén, én a mult évi december 24-ik napján minden előfizetést posta utján s bérmentve elküldöm, és pedig a következő helyekre: Holdmezö-Vásárhelyre 17. Aradra 8. Kisújszállásra 7. Gyomára 5. D. Ványára 4. Sz. Mihályra 1. Tur Kevibe 1. Sarkadra 1. Beregszászba 1. Ágyára 1. Madarasra 1. Ságvárra 1. Bajára 2. Kis Tamásiba 1. H. Kérbe 1. Várad-Olasziba 1. Krassóba 1. Szentesre 1. öszvesen 55 o. é. frtot. Sárospatakon, mártius 5-én 1861. Ivánka Sámuel, ének-és egyházi zenetanár. A PESTI EV. ÁRVAEGYLETNEK VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSÉBEN, mely e hó 8-dikán tartatott, felolvastatott a tápió-szent-mártoni lelkésznek, tiszt. Láng Adolf urnák levele, mely tartalmára nézve oly annyira érdekesnek találtatott, hogy jegyzőkönyvileg elrendeltetett, azt közzéteni és nt. szerkesztő urat arra kérni fel, szíveskednék e részbeni kívánságunknak megfelelni. o O A levél íme igy szól: „Érezvén adott ígéretem súlyát, hogy a pesti evang. árvaintézetre három rendes évdijt kell e második évre beszereznem; mindjárt e hóban kezdém meg a sort az anyaegyházon. Aggódtam szavaimnak leendő hatásán és a közbuzgalmon, — de nagy az Ur és áldott a munka, mely történik az ő nevében! Jó reménység fejében tehát, első böjti vasárnap prédikáció után, érzékeny felhívást és egy buzdító versecskét intéztem híveimhez, a szegény árvák szent ügyében. Az nap délután magam járván be az egyszerű hajlékokat , meggyőződtem , mennyire szivükön ragadta az árvaügy szentsége, a nem könnyen meginduló föld népét, mennyire növekedtem e szívből jött felhívásommal a nép tiszteletében, s mily komoly áhítattal vették azok, kik templomban nem valának, újra felolvasott felhívásomat. Legfőbb tapasztalásom pedig e belmissioi utamból, melyet először tevék, az, hogy gyülekezeteinknek legnépszerűbb, kedvenc kegyeltjévé lehet a pesti ev. árvaintézet, ha minden egyes lelkész szóval és járással kötné össze e szent célra való gyűjtését. Küldök tehát Tápió-Szent-Márton részéről évdijt 6 uj ftot, és az intézet házára 4 ft. 40 kr. — Kis adományokból került ez összeg, de oly szíves adományt, mint ezeket, mit némelyek házamhoz is hoztak, még nem volt alkalmain átvehetnem. Minekutána a tavali Lelki Kincstár közlését mindenütt az adakozóknak felmutattam, megígértem, hogy a jelen adakozók nevei is ki fognak nyomatni nyugtatvány helyett. Kérem tehát nt. szerkesztő urat, szíveskedjék a melléklett