Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

Csonka Ferenc, világi számvevőjévé t. Gaal Imre urak választattak el s esküdtettek föl. Körülbelül két éve, hogy a b.-füredi e megyei gyűlés iskolai válaszmányt nevezett ki oly utasitással: készitsen tervet, mint lehetne az iskolatanitók állását lehetőleg szilárdítani, s azt eszközölni: hogy ők kitűzött céljoknak megfelelhessenek. E választmány utasíttatott, működését mielőbb megkezdeni. Kérdés tétetett az iránt: kit illet azon erdöilleték, mely tagosítás alkalmával a lelkészi s tanítói telkekhez méretik? — Az egyházak magok részére követelték azon ürügy alatt, hogy ők úgyis adnak Ölfát tanítóinknak. De miután az ölfát ök kötelezettségből adják — az erdöilleték pedig nem általok, hanem a földesurak által, s a különben is szegényül dijjazott egyházi hivatalnokok fizetése javítására adatik, határozattá lön, hogy az erdöilleték az egyházi hivatalnokokat illeti. Főt. superintendens ur megküldte egy.-megyénknek is másolatban a nm. magyar kir. helytartótanácsnak azon leiratát, melyben a lelkészek arra hivatnak föl, hogy a népet bírják rá a megtagadott adó befizetésére. Hosszas s élénk vita után határzottá lön; értesitessék főt. superintendens nr, hogy ily fontos tárgyban az egyh.-megyék Önállólag nem intézkedhetnek, hanem előbb az egyh.-kerületi gyűlésben kell ezt megvitatni... s mig ez nem történik, addig a veszprémi h. h. e.-megye beleavatkozni nem fog. Pap Gábor. KÜLFÖLD. A GENFBEN megjelenő: „La Semiane Religieuse" cimü lap folyó év február 16—iki számában „A protestáns diasporák Moldva és Oláhországban" cím alatt ezeket irja. Filó ur pesti theologiai tanár, a következő tudósítást közié velünk, melyet folyó év febr. 7-dik napján, az idegen egyházak genfi bizottmányában maga terjesztett elő. ,,Moldva és Oláhországban több helységek vannak, melyeknek lakosai nagy részint magyar menekültek utódai Erdélyországból a XYIII-dik században. Ezen elszórt magyar protestánsok száma 8 vagy 10,000 lélek. Ok elődeiknek nemcsak nyelvöket, hanem protestáns vallásukat is hiven megőrzötték, noha minden oldalról görög és római katholikusok által vannak körülvétetve. Néha Erdélyországból nyertek utazó lelkipásztorokat, a kik nekik időről időre némely vallásos tanításokat adtak. De szegénységök és szétszórtságuk miatt kényszerülve voltak, hogy a rendes lelkipásztorokat és iskolatanítókat nélkülözzék, a mi Őket következésképen megfosztotta a rendes tanítástól és isteni tisztelettől. Mondhatni, hogy e protestáns vallás, egyedül a családjaik keblében megőrzött hagyományok szaka*) Ezen bevándorlás azon rettenetes zavarok következménye volt, melyeknek Erdélyország a XVII. XYIII-dik században szinte állandóan színhelye volt. datlan láncolata által tartatott fel közöttük. A családfők, mint hajdan a pátriárkák, töltötték be a lelkipásztorok és iskolatanítók helyét, de eleitől fogva nem volt forróbb kikívánságuk, minthogy lennének egykor közöttük megalapított lelkipásztorok a végre, hogy lenne isteni tiszteletűk és állandó tanításuk. Bukarestben a magyar és erdélyországi protestánsok segedelmével reformált templom alapíttatott, az elszórt magyar protestánsok által, ez előtt mintegy 12 évvel Ezen parókhiának jeleh lelkipásztora Koos ur, ki oda körülbelöl ezelőtt 5 évvel küldetett Erdélyből, tevékeny és kitartó buzgalmat fejleszt ki, hogy megmentse a protestantizmus maradványait a magyarok közt, a kik ezen keleti tartományokban laknak; fáradhatlan erőlködések és magyar egyházaink segedelme által, a bukaresti reformált egyház csakhamar teljesen szerveztetett, annyira, hogy annak most nemcsak rendes isteni tisztelete, hanem virágzó elemi iskolája is van; és ezen egyház szolgál jelenleg központul, Moldva és Oláhországban minden szétszórva élő magyar protestánsra. Koos ur ezen tartományokon missziói utat tett, ez előtt 3 évvel; meglátogatta hitsorsosainkat oly végből, hogy őket a keresztyén hitben erősítse, egymással kölcsönös és tevékeny viszonyba hozza a távolság dacára is, mely őket egymástól elválasztja. 0 ezen elszórt protestánsok helyzetét igen szomorúnak találta, Anyagi nyomoruk ép oly nagy mint tudatlanságuk, de ezen-kettős nyomor ellenére is szivök igen fogékony maradt e vallásos benyomásokra, és buzgón óhajtják Isten igéjét megismerni. Midőn Koos ur az oláh-és moldvaországi hitsorsosink elhagyatott állapotáról értesité egyházunkat, ez elhatározá azonnal segítségére lenni azon protestánsoknak, a kikhez mi a vallás és nyelv kettős viszonya által vagyunk köttetve. Egyházunk kötelesnek érzé magát, hogy vallásos szükségeiken segítsen s ezt magára vállalja egészen. Annyival inkább, hogy ök nyelvök által teljesen el vannak különítve más protestánsoktól, a kik azon tartományokban laknak és kik még eddig semmi evangyéliomi társulat gondjainak tárgyai nem voltak. Az evangyéliomi vagy tulajdonképen úgynevezett hittérítői társulatoknak, a kik évenkint a legtávolabb fekvő népekért is annyi áldozatot tesznek, az Ő lételökröl, valóban még eddig igen hihetőleg tudomásuk sem volt, és a mi azon protestáns evangyelistákat, hittéritöket illeti, a kik Angliából, Helvéciából vagy Németországból jönnek ezen tartományokba, nagyon természetesen, csak azon hitsorsosaik körül foglalatoskodnak, kiknek nyelve elöltük ismeretes, de épen nem a magyar protestánsok körül. Igy voltak a dolgok akkor, a midőn én már hat hó*) A reformált egyházat Bukarestben néhai Sükei Imre lelkész alapította, hol a templom már ezelőtt 30 évvel nemcsak a peotestánsoknak, hanem magának Ghika fejedelemnek is adakozásából felépült; az iskola építésére s megalapítására nemcsak Erdély és Magyar, hanem Német, Belgium és Angolországban is maga Sükei lelkész személyesen gyűjtött pénzt 1833-ik évben.