Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

nél fogra akadályozva voltam. Most semmi ilyes utamban nem állván: sietek frissibe hirül adni a közelebbi egyházmegyei gyülésünkön történeteket, még pedig lehető legrövidebben. Mai gyűlésünk egyetlen a maga nemében, s minden eddigi érmelléki egyházmegyei gyűlések tartásában, uj korszakot nyit, mennyiben a főtiszt, egyházkerület határozata folytán, a legszélesebb képviseleti alapon lön összehiva, továbbá: tartására mint központi hely a székelyhídi leányiskola e végre elég alkalmatos tág tanterme, étkezésre, kinek kinek saját zsebére a helybeli vendégfogadó tűzetvén ki s szolgálván teritett asztalul. Egy lépés a korral elébb! Mig az egyházmegyei gyűlések esperes, segédgondnok, ülnökökből, s a gyüléstartásra helyiségül kitűzött egyházhoz legközelebb lakó néhány lelkészekből állott: könnyű volt az ellátás akár az illető egyházra, akár a lelkészre nézve ; még könnyebb, ha a költség— hol szokásban volt — a két fél közt egyenlően felosztatott; de miután a gyűlés ezentúl képviseleti alapra van téve, s az egyházmegyei gyűléseken jövőre minden lelkész egy, két, vagy több képviselővel hivatalosan megjelenni tartoznak: az ellátás kivált kisebb egyházainkra nézve, nem történhetik egyik, vagy másik fél tulterheltetése nélkül. Igy született már többek agyában régebben azon eszme: vajha az egyházmegyei gyűlésnek tartására mielébb egy alkalmas, fogadóval ellátott központi helyről gondoskodva lenne! S ennek kifolyásául tekintendő mai gyűlésünk, mely csakugyan ez eszme átalános elfogadásával, s megerősítésével lön bevégezve. Jobb is, hogy a mi a költséges lakomákra menne, marad inkább az egyház ládájában, vagy a lelkész tárcájában, amott az egyházi szükségek fedezésére, s különböző szent célokra, milyenekre napjainkban egyházaink gyakorta felhivatnak; itt gyermekek nevelésére, gyámintézetre s több kisebb nagyobb áldozatokra. De, hogyha valamely egyház, vagy lelkész indíttatva érezné magát, a gyűlést magához meghíni, azt el ne fogadhassa : még eddig nincs kimondva. Nagytiszt. Esperes ur, szokott módon megnyitván a gyűlést, jelenti: 1-ör. Miszerint Főtiszt. Superintendens Balogh Péter ur, jól talált arcképének 50 példányával volt szives egyházmegyénket megajándékozni oly célból, hogy a bejövendő öszveg, az egyházmegye gyámintézeti pénztárának alaptökéje növeléseül szolgáljon; miből az illetők jelentése nyomán, az emiitett szent célra jelentékeny öszveg került. — Köszönet a derék föpásztornak, ki nyáját nem hagyva, zsenge gyámintezetünket lelkesen gyarapítani törekszik ! 2-or. Olvastatott 1848-diki Bihar megyei főszolgabíró Tek. Dobozy István ur levele, melyben azon öszveget, melyet akkori hivataloskodása ideje alatt a megyei rozzant országúti hidak kijavítására fordított tulajdon maga erszényéből, s melynek részére leendő megtérittetését, egy a főispáni hivatalhoz benyújtott folyamodvány nyomán bizton várja, körülbelöl 360 ft. 8 kr; v. cédulában, gyámintézeti pénztárunk növelésére ajánlja. S addig is, mig az öszveg átvétele után nem késend egyházmegyei gyűlésünk szives háláját jegyzőkönyvbe iktatva, a tisztelt urnák kivonatba is megküldeni, a dicséretre méltó nemes szándékért előleges köszönetet mond. 3-or. Az érmelléki egzházmegyei gyámintézeti pénztár alapszabályainak a nagykunságival leendő egybehasonlitásával, s ha lehetséges, a mieinknek amazokéhoz való idomitásával megbízott vajdai küldöttség jelentéséből kitűnvén : hogy a heves-nagykunsági gyámintézet egészen más természetű levén, mint az érmelléki, mennyiben amaz önkéntes adományokon, emez kegyes hagyományokon alapszik, az alapszabályok sem lehetnek összeférők; a küldöttség által kidolgozott alapszabályok, kevés móditással a gyűlés által elfogadtattak. 4-er. Most már az annyi tárgyalásokon keresztül ment, de sikeres eredményt mind ekkorig fel nem mutatott szentjóbbi ügy kerül szőnyegre, mely ebből áll: hogy az egyházi elöjáróság, miután a két évvel ezelőtt leégett papi lak felépítésére mind eddig semmi gondot nem fordítván, azt egészen pusztulásnak hagyva, az enyészetnek adta át: esperesileg megidéztetett. Az elöljáróság egy oldalról menti magát, hogy a paplak hamvaibóli épülése kilátásba van helyezve, s maholnap a tető az épületen áll; de másfelől, nyíltan kimondja, hogy neki jelenlegi prédikátora, Nemes Sándor nem kell. S most az egyházmegye administátort rendel. Az elöljáróság „nem fogadjuk el" kiáltással felel. Az ügy a főtiszt superintendentiára felebbeztetett. Valóban kívánatos is : hogy miután, — ki kell mondani — szentjóbbiakkal a tractus többé nem bir, — a katholicismus torkában — a főtiszt, superintendentia vegye át az ügyet, s vágja ketté a csomót. 5-ör. A székelyhídi papság is meglőn ingatva, bár nem elég alaposan. Annyit mégis minden papi ember ki vehet ez ügyből: hogy kerüljük a nyers kitételeket, dagályos szóejtéseket, melyekkel nem hegesztjük, hanem vájjuk a sebet, szem előtt tartván ama latin közmonda erejét : „Quid quid agis prudenter agas et respice finem" s ama Jézusi igék igazságát: „Legyetek okosak mint a kigyó, szelídek mint a galamb" 6-or. Egyházmegyei segédgondnok tek. Miskolc zi Lajos, esperes nt. Ungi Márton, világi ülnök nagy. Komáromy György, egyházmegyei jegyző nt. Szűcs Károly urak érzékenynél érzékenyebb szavakba foglalt, lemondásai olvastattak fel, mire az egész hivatali személyzet testületileg lemondott. Mig azonban a választás megtörténnék, mindegyik tag működése terén maradni felkéretvén, s a hivatal eddigi eljárása s kivált a válságos napokban tanúsított erélyes kitartása, mint közelismerés jutalma jegyzőkönyvbe iktatván. 7-er. Kár, hogy érmihályfalvi értelmes polgár Bátori Benjámin ur szives ajánlata, miszerint a nevelés szent ügyétől vezéreltetve, s a tudományok iránti szeretetből, egyházmegyénkben a legjobb tanitó díjazására 5 osztrák forintot a tractus asztalára, átnyujtatni kegyes volt, a gyűlés már oszlófélben levén, nem szülte azt a hatást, mit egy