Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

alapíttatni fog-, Pest leginkább arra való, hogy kebelében alapíttassák, már azért is, hogy itt kitűnőbb tanárokat az irodalmi téren is nagy nevet szerzett férfiak sorából könnyebben kaphatni *), mint más provinciális városban. TAGOSZTÁLYI EGYEZSÉG ÉS EGYHÁZI MAGTÁR. (Vége). És ha a tanitó iskoláján kivül is ily szép és üdvös uton igyekszik hatni a népre, s e mellett az egyházmegyék is kimondják határozatban a tagosztály által nyert földek megmiveltetését: ezen esetben nem hiszek oly elfogult, érdemetlen népet, mely a tanitó földjeit megmivelni, tovább is vonakodnék. De mielőtt egyházam anyagi viszonyaira térnék által, nem hallgathatom még itt, tiszta reformra váró énekügyeinkre vonatkozólag azon feltűnt szellemi szegénységet, melyet legközelebb a mult évben mutattak néptanítóink, azon nagy részvétlenség hideg s elnézés által, melylyel a derék Ivánka ily cimü munkája: „elméleti és gyakorlati kézikönyv az egyházi énekek alapos tanulására," fogadtatott az összes protestáns tanitóság részéről, midőn ezen nagy hézagot fedező szakkönyvre, egész Magyarországon csak 12 előfizető tanitó találkozott. Nem régen, egy népes iskola tanítója, épen énekügyeinkről lévén szó, ily jellernzöleg nyilatkozott előttünk nagy megelégültségében: „már én megélek holtig azzal, a hogy és a mennyi éneket eddigelé a zsoltárból tudok." Bizony, ha énekügyeinkre nézve, azon 12 előfizető tanítón kivül, valamennyi ily sajátságosan érez és gondolkozik: ugy nemigen magasztos jövője fekszik az egyháziénekek -célszerű és alapos tanulásának a néptanítók meddő életében; mert azon bűnös részvéthiány és hideg közönyösség, melylyel Ivánka énekkönyve találkozott önző napjainkban, menthetlenül azt árunlja el, hogy falusi tanítóink a szebb és korszerűbb éneklésmód tanítása és tanulása körül, vagy épen nem akarnak, vagy nem szeretnek tanulmányozni. De ha a tanitók anyagi szegénysége nem engedi azon 1 forint előfizetési díjt kiadni Ivánka nélkülözhetlen s minden áron megszerzendő „énekkönyvére," akkor ismerje minden egyház erkölcsi kötelességének, e fentcimzelt igen érdekes műre saját pénztárából iskolája részére előfizetni, hogy a tanitó öntanulmányozása és a fokozatos tanítás könnyebb módú végrehajtása mégis eszközöltessék. Mert itt fájdalmas érzéssel kell kimondanunk, hogy a csak egyszerű énektanítás és gyakorlás is legtöbb iskoláinkban anyira elhanyagolt, s mindennapiatlan kezd lenni; hogy egy-két elviselt éneken kivül, pielyen délben és estve hazajárnak és ismét iskolába feljönnek a falusi műzsák.... alig képesek többet elmondani. Arany János magyar irodalomra, Hunfalvy Pál nyelvek bölcsészelére s altaji nyelvekre, Hunfalvy János statistikára stb. És én nagyon félek, hogy ha az éneklés szeretete és tanítása ily vétkes közönyösséggel mellőztetik nem kevés falusi iskoláinkban, több egyházainkban kihal a nép a vallásos életéből, a buzgó, a szivet és lelket emelő templomi és házi éneklés, miként a feljebbi években sajnosan tapasztaltuk a k... i egyházban, hol az illető elöjárók megdöbbentő panaszuk szerint a fiatalság egyátaljában nem tud már énekelni isteni tiszteletek alkalmával, és ha vasárnapokon a tanitó későn talál be menni az istenhá— zába, a gyülekezet mint valami quakker-sereg, némán ül a templomi székekben. E tekintetben igen bölcsen intézkedett Gömörben az egyházmegyei iskolai választmány Rimaszécsben tartott gyűlésében, midőn határozatban kimondá, hogy ezután minden tanitó köteleztetik kimutatni az iskolai névsorozatban, hogy minden évben hány uj éneket tanulnak meg növendékei az iskolában, s ezt minden szakaszbeli körlátogató a választmány gyűlése eleibe is, felsőbb megtekintés végett fölterjesztendi. Ezenkívül, meleg kebellel fogadtatott egyik körlelkészség részéről tett azon célszerű és üdvös indítvány,, hogy a megyebeli tanitóság két szakaszra osztatván, mindenik szakaszban egy egy szakértő énekvezér tanítása alatt, a tanitók időnkint összegyűljenek s elméletileg és gyakorlatilag képezvén magukat egyházi énekeink s régibb és ujabb nemzeti dallamaink tanulmányozásában, az összes tanitóság között, két nagy „éneklő kar" alakuljon, mely aztán nagyobb temetkezés s egyházi ünnepélyek alkalmával, a hanyatlott öszhangzatos éneklésmódot régi dicsőségére vissza emelje, s honn egyházában is, minden tanitó növendékeit s az ifjúságot, a négy hangzatos éneklésben illöleg képezhesse. Az egyházak pedig saját érdekükben, minden ily feljebb érintett nemesebb célú összejövetel alkalmával legalább 50 kr. napidíjjal segélnék elő tanítóinkat, e szent cél megérlelésében. Nem azért hoztam pedig a fent irt sorokban énekügyeink jelen szomorú állását nyilvánosság eleibe, hogy tanítóink minden szón, minden betűn mindjárt feljajduljanak; mert hol tiznek, vagy húsznak elmondott hibái miatt az összes tanitói testületet mindjárt sértve látják, hol minden jó célból elmondott szóra, hol minden legkisebb érintésre — feljajdulnak tanítóink: ott minden bizonnyal, fájó sebet ért a szó, ott kétségtelen nyavalya rejlik a testben, s illő annak gyógyításáról mennél elébb gondoskodni. Hiszen tanult orvosok is, mint egy jeles egyházi szónokunk mondja: „a sebeket előbb felfeszegetik s azután gyógyítják be." De korunk javító s érlelő szellemétől e téren is minden jót és üdvöst reménylve, nem szólok tovább e tárgyról, hanem egyházamra vonatkozólag áttekintek egy futó pillanattal annak kül és bel állására, hogyha bár a barátságos egyezség utján létre jött tagosztály gazdaggá nem tette is egyházunkat, de legalább szegényebbek sem lettünk jövendőre. Ugyanis, kisded egyházunknak a most nyert hat hold szántóföld jövedelmén kivül, van még egy szépen növe-