Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-24 / 12. szám

között, majd hasznát veszem én ennek. A mennyire fájt ez eset, hitünk gyalázása egy baráttól, ki a templomozást is ide jővén, egy erkölcstelen háznál tartja; ki a halálos betegnek fel nem adja a szentséget; s a halottat beszentelve ott hagyja, felvévén érte a könyörület filléreiből gyűlt stólát, (ittlétem óta történt mind ez); kivel épen nem érnek célt a római katholikusok, ki tettei miatt nekem s mindnyájunknak gyalázatunk; a mennyire fájt ez eset, mely boszantó és nevetséges; ép ugy örültem, hogy kevés ideig tartó gyenge munkámnak már is ilyen sikert adott az Isten; — s hogy a rosz akarat ily erős galyacskát talált, melyet letörni nem birt. Jól esett, lelkem örült, mert a szavak az én szavaim, melyet mondottam nekiek. A fiu, ki megérdemli, hogy nevét feljegyezzem, mesterinas, 16 éves, Barabás Máté. Hála Istennek! ily erős hit hallásán és látásán eszembe jutottak Jézus szavai, melyeket az ö követőinek a pogány századosra mondott: Bizony mondom néktek, még az izrael népe között is nem találtam ilyen nagy hitet. (Mát. 8, 10.)Itt a tény, atyámfiai, először Ítéljetek, kire illenek a barát szavai, másodszor pedig, tegyétek a mint kell buzgóságtokat, az Isten és evangyélioini szent vallásunk nevében kérvén. — Én itt megmozgatván a lelkeket, s plántálván ugy, a mint Isten erőt adott! bármint sajnálják is itteni híveim, egy időre megyek tovább az apostoli pályán, melyen mentül tovább értem, annál több erőm, buzgóságom van, hogy ne lankadjak, söt küzdjek, ha éltemet adom, ha lelkem megszakad is a szent munkálkodásban. Istennek szent kegyelme legyen velünk! Oláhország, Pitest, mart. 4. 1861. Czelder Márton reform, lelkipásztor. —— t Arc a. HALÁLOZÁS. A mult héten ismét jeles fiát vesztette el hazánk, kitünö munkását az irodalom és buzgó tagját egyházunk. Szemerei Szemere Pál, a magyar ujabb irodalom egyik veterán bajnoka, a magyar tudós-társaság nyelvtudományi osztályának rendes tagja, f. hó 14-én halt meg Pécelen. Temetése 16-án délután 3 órakor volt. — Nem a mi tisztünk, hogy az elhunyt férfiúnak írói érdemeit ezúttal elősoroljuk ; hanem annál nagyobb kötelességünk róla, mint egyházunk hü fiáról, s mint különösen a pesti ref. egyház nemeslelkü jótevőjéről megemlékezni, a ki már ezelőtt évekkel, nagybecsű öszves könyvtárát a pesti prot. főiskolának hagyományozta. — A hála és kegyelet emléke virasszon tehát a jóltevö neve, s áldás és béke lengjen porai fölött! KÉRELEM A PROTESTÁNS LELKÉSZ URAKHOZ A HELYNEVEK MAGYARÁZÓJA ÜGYÉBEN, F. évi Január 7-én felhívást tettem a „Helynevek Magyarázója" cimü könyvre, melyet hét évi fáradság mellett, mintegy 3 — 4000 helynévvel sikerült egybeállíthatnom. A munka első füzete kész, mely A és B betűvel kezdődő helyneveket 8 — 10 nyomott íven fogja adni, eddig ismert magyarázatjaikkal, tekintve azonban, hogy a közönség magokról azon helyekről kívánja a magyarázatokat, melyekre vonatkoznak, és csak ezek hiányában, és ezek mellett halgatja meg a nyelvészet és történelem adatait, tekintettel a Szakmunkára, melyet a m. tudós társaság 1837-ben és később 1853 Febr. 7-én tartott nyelvtudományi osztálygyülésben pártfogása alá vett, tekintettel, hogy e tárgyra nézve érdekkel biró, irántok érdekelt értelmiségek meghalgatandók, tekintve a munka nagy és minden honfit egyaránt illető fontosságát, mély tisztelettel kérem fel és különössen a protestáns lelkész urakat, szíveskedjenek ez ügyben az általok lakott és ismert helyiségeknek neve történeti eredetét, a menyiben a tárgy engedi röviden beküldeni, s ezt kérem anyival inkább, mert ez év Augusztus havában az első füzetet közre bocsátani szándékom. Lakásom Pest. Lövész u. Ensel ház. ifj. Eésö Ensel Sándor. VISSZAUTASÍTÁS. Tetszett egy valakinek e lapokban ,,a lőcsei evang. államgymnasium" cimü közlésben a tények elferdítésével személyem elleni alaptalan gyanúsítást terjeszteni, mely ellen, kivált miután más hírlapokban is felvétetett, cáfolólag válaszolni, annyival inkább szükségesnek tartom, nehogy a t. közönség véleménye félrevezettessék. Az idézett közlés célja, ugy látszik, az lehetett, ellenem emelt vád által és írásomra az „államgymnasium" iránt részvétet gerjeszteni, és hivatalos eljárásomat helytelennek nyilvánítani. Igazolásom hivatalos útra tartozik, az egyházkerület fog felette Ítélni. A tények pedig az idézett közlésben a valóságtól eltérőleg adatván elő, cáfolatul és értesítésül szolgáljon: 1. A főm. kir. udvari kancellária rendeletére a nagym. magyar kir. helytartó tanács által m. 1860-ik évi december 31-kén 40,832. sz. alatt kelt leiratában felszólittatván, „miszerint a lőcsei államtanoda további szervezése, s általában annak az egyház és állam irányábani állása ügyében tüzetes véleményt nyilvánítsak", — tettem azt hivatalos kötelességemnél fogva, honi, polgári s egyházi törvényeink, s a m. 1860-ik évi tiszai egyházkerületi és egyetemes gyűlésünknek ez ügyben hozott határozatainak alapján. A „lőcsei evang. község véleményének meghallgatásáról" a nevezett leiratban egy szó sem áll, s e „meghallgatásra nem is szorultam, miután a lőcsei 'evang. község a m. nyáron esperességi és kerületi kiküldöttek, és későbben aug. 3-kán Miskolcon e kerületi gyűlés által tökéletesen kihallgattatott, és a tökéletesen érvényes és eljárásomat szabályzó kerületi határozat, az államtanodát illetőleg, csak a meghallgtás után hozatott. 2, Későbbi rendelet az után felszólított, hogy ez ügyben a „lőcsei conventet és iskolai felügyelőséget kihall-