Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-10 / 10. szám

váival együtt ? ! Hátha még azon elkerülhetlen keserű szemrehányást is kell éreznie, hogy ő nem ragadá meg, sőt eltaszitá magától a többször kínálkozott alkalmat, mely az ö kedvesei sorsának biztosítását — és pedig tőle igen könnyen kitelhető biztosítását — ígérte. Ily kevésbe kerülő — s mondhatni csupán erős akaratot és kitartást igénylő — biztosítási alkalom, kínálkozik már néhány év óta ami egyházmegyénkben; nevezetesen az illető nagy tiszteletű küldöttség által tervezett, özvegy árva takarék magtár felállítása. A bérest s annak özvegyét <jreg napjaira biztosítja az ö nemes és nagylelkű ura. Az isten szolgája magára van hagyva! Neki magának kell önmagát és kedveseit biztositnia. Egyébiránt sokkal derekabb az, mikor valaki önmaga tudja és akarja magát biztosítani. Azt hitte és méltán hitte, várta a küldöttség, hogy az oly sok könycseppeket letörlendő, s annyi búbánatot elűzendő takarék-magtári terv, örömmel s lelkesedéssel fog fogadtatni és pártoltatni, azoktól a kiket legközelebbről érdekel. Fájdalom, csalatkozott! Tudtommal legalább, sok az ellenmondó, kevés a pártoló! ugy hogy a terv talán sohasem, vagy csak későn és nagy nehezen fog életbelépni. Ez nekem fáj, nem csak épen magamért, de más paptársaimért is. Ezért feltettem magamba az ellemondók okaira rövideden megfelelni, és a magtári tervnek — bizonyos módosítással — lehető kivitelét számokkal bebizonyítani, és ez által az ügynek ha csak egy pár barátot is megnyerni. Némely pap- vagy tanitótársam igy szól: Nekem nincs nemis lesz feleségem és gyermekem; magam pedig mig élek biztosítva vagyok. Miért fizessek s bajlódjam én másokért ? Ezt nem teszem. A másik igy okoskodik: Nekem van ugyan feleségem, vannak gyermekeim is; de ezek már a biztosítás körén kivül esnek; feleségem pedig ha özvegységre talál jutni, szépen kényelmesen meg élhet azon 50 vagy 60 hold földből, a mi ránk jutott, vagy amit ebben a jó ekklézsiéban szerezgettünk. Miért vállaljak én magamra oly terhet, melynek más veendi hasznát ? Miért biztosítsam a más özvegyét és árváit ? Én már hála Istennek biztosítva vagyok, biztosítsa magát kiki a hogy tudja. Ti kik igy okoskodtok! Predikáltatok-c már valaha Pál Api. ama nevezetes szavairól: „Ne nézze kiki csak a maga hasznát, hanem egyebeknek hasznukat is nézze" ? Erről már bizonyosan többször prédikáltatok, és most még is az ellen cselekesztek. Tegyétek félre azt a szép prédikációt, és többé soha elő se vegyétek, nehogy kinevettessetek; az özvegyekről és árvákról se prédikáljatok. Nem a ti szátokba való az ! Vagy — a mi jobb — ugy cselekedjetek mint prédikáltok. Legtöbben pedig igy szólnak: Szép nagyon szép terv! be jó volna ha életbe léphetne! De mit ér az a szép terv, ha nem kivihető! Én is azt mondom hogy nem kivihető, ha nincs erős akarat és kitartás, ha magunkat elhagyjuk, és csak másokra támaszkodunk; ha még a magunk és tulajdon családunk javáért sem akarunk egy kissé küzdeni vagy bajlódni. Élnem fogadhatjuk különösen a következő okoknál fogva : 1. Mert csak ábránd az a mi a tervben mondatik, hogy t. i. 200 véka buza 20 év alatt, köael 20000-re növekedjék. Nem ábránd biz az, sőt in theoria valóságos axióma. Tudja ezt mindenki a ki a számok progressiv növekedését ismeri. In praxi sem ábránd, t. i. bizonyos módosítással. Mert van már rá elég példa, vannak ily formán keletkezett magtárak; sőt minden faluban vannak emberek — kiket talán ismertek is — kik ily formán jól megszedték magukat. Azt is hallhattátok már, hogy a s. pataki főiskola, néhány év múlva 100-szorosan fogja visszakapni, azon tökét melyet néhai dicső emlékezetű báró Vay Miklós tábornok, a mult század végén a londoni bankba letett. Látjátok a számok progressiv növekedése, nem csak in theoria de in praxi is áll. — Megengedem, hogy közbejöhető szerencsétlenség miatt még a legügyesebben kezelt magtár is, vagy részben vagy egészben megbukhatik. De ha 32 pap közül csak 20-nak sikerülne is 3 véka búzát — nem 3:1, hanem csak 4: 1 szerint — 10 évig folytonosan gyümölcsöztetni ; közel 600 véka lenne az eredmény, mint majá alább meglátjuk. — Gondoljátok meg csak ezt jól!! 2. Mert uzsora! Az uzsora maholnap nem lesz polgári bűn, hanem csak erkölcsi. Igen, de egy papnak erkölcsi bűnben sem szabad lélekzeni! Tökéletes igaz. De ha az uzsora polgári tekintetben megszűnik bűn lenni; hol kezdődik erkölcsi tekintetben az uzsora bűne? Ki határozza meg azt ? A lelkiesméret. Ezzel a legszentebb bíróval kell hát békében élnünk. Ez pedig meglehet, ha a kölcsön adásvevés ügyében, másoknál jóval magasabb színvonalon állunk. Látjuk, hogy mások 1 — 2—3-ra kívánnak 1-gyet: mi 3—4—5-re — sőt 10 év múlva legalább az én akaratom szerint 4—5—6-ra, sőt még talán ennél is többre kívánnunk 1-gyet. Igy bátran szemébe nézhetünk akárkinek, sőt az uzsora ellen is prédikálhatunk. 3. Mert az ily aprólékos kölcsönözéseknél törtszámok jönek közbe, s nem csak vékával de itcével is szakadatla. nul kellene méregetnünk; a mi kiállhatatlan és egy paphoz nem is illik. Az én számításom szerint törtszámok soha sem jönek közbe, itcével soha sem kell méregetnünk. Minden egyháznak van 1 és % vékája. Ezekkel az egész kezelést véghez lehet vinni. Mindjárt meglátjuk, hanem előbb lássunk valamit a számok progressiv növekedéséről. Ha én 3 véka búzát — mint általam letett alapot v. tökét — 10 egymásután következő éven átvagyok képes gyümölcsöztetni ugy, hogy 3 vékára kívánok 1-gyet; következő eredmény mutatkozik: 1861-ben 120 itcéből lesz 160 1862-ben 160 15 55 213 1863-ban 213 55 55 284 1864-ben 284 51 55 378 1865-ben 378 55 55 504 1866-ban 504 55 55 672 1867-ben 672 55 55 836 1868-ban 836 5? >5 1128 1869-ben 1128 55 J5 1504 1870-ben 1504 ÍJ 55 2005: