Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-03 / 9. szám

Többire teljes tisztelettel vagyunk a tek. városi Tanácsnak — Kelt sept. 4. 1859-én tartatott egyliáztanácsi gyűlésünkből — alázatos szolgái a pesti ref. egyház tanácsa, — Iíubay József, ez idő szerinti főgondnok, — Török Pál, lelkész. (Folytatása kö v.) E. E. E. GYÁMINTÉZETI MOZZANATOK. (Második közlemény.) XIII. Jól tudván az Elnök, hogy a pesti ev. magyar egyháznak is van 1844 óta egy kis gyámintézeti tökéje, 1860 dec. 15-kén felkérte ezen gyülekezetet, hogy ama tőkéjét lenne szives ugy mint a pesti német atyafiak (L. VIII. mozz.) az E. Gy. intézeti középponti pénztárának átengedni. Erre 1860 dec. 19-kén a fentisztelt egyház elvileg elhatározta, hogy ama gyámintézeti tökéje „az egyetemes egyházi gyámintézetnek átadassák oly formán, hogy ezen összeg mint a pesti evang. magyar egyház alapítványa kezeltessék."' Megbízatott egyszersmind a pénztárnok Béliczay Imre ur, hogy ama tökének mibenlétéről a legközelebbi gyűlésen adjon kimerítő tudósítást. 1861 jan. 23-kán tartott gyűlésben „miután a megvizsgált számadásokból az összes készlet 388 ft 44% kr. teszen, gondnok ur oda utasíttatik, miszerint ezen készletet a közpénztári készletből 400 ft kerek öszvegre emelve, ezen 400 ftot a mult évi dec. 19-kén hozott határozathoz képest föl. Székács J. urnák a kitűzött célra átszolgáltassa." — Van szerencsém jelenteni, hogy ezen 400 ft felvétetvén 1861 febr. l-jén a takarékpénztárba betétetett. XIV. Nt. Zelenka Dániel nógrádi föesperes ur felhasználván egy egyházilag vallásos alkalmat, Kapnik Pál mérnök urat E. Gy. intézetünk gyámolitására felkérte. Kérelmének az lett a sikere, hogy az emiitett ur magáról oly adomány levelet adott, mely szerint az Egyetemes Evangy. Egyházi Gyámintézet alapjához 100 = száz forinttal járul, de mely „öszveg az E. Gy. intézet pénztárába csak halálom után lesz fizetendő, addig pedig 6 = hat száztóli kamatjának mindenkor az év utolsó napjáni fizetésére kötelezem magamat. Kelt Libercsén jan. 1. 1861. Kapuik Pál m. k.u — Az elnök nt. Zelenka úrhoz intézett levelében az adományt megköszönte, s ezt arra kérte, méltóztatnék a nemes lelkű adakozót szívesen megkérni, hogy — ha lehet — igyekezzék adományát, ha kisebb részletekben is kész pénzben kifizetni. XV. 1861 jan. 23-kán Albertiben esperességi kis gyűlés tartatván, az esperességi gyámintézet tagjaiul kineveztettek B. Podmanicky Frigyes, Blázy Lajos alesperes és Elefánt Mih. lk. urak. XVI. 1861 jan. 30-kán kelt a Guszt.-Adolf intézet középponti bizottmányának hozzám Lipcséből Dr. Hoffmann elnök és Dr. Hoioard jegyző urak által aláirt levele, melynek egy részét itt megismertetni annál inkább érdekesnek találom, minél több és nagyobb bizonyítványait adá ezen testvérintézet egyházunk iránti szeretetének. Azt kell vallanunk, hogy a mult évi keserű előzményekért a Guszt.Ad. intézet oly nemesen boszulta meg ujabb gazdag adományai által magát, miként be kell vallanunk, hogy velük eleven szenet gyűjtött fejünkre. Ezt irják a fencimzett urak : „Für Ihre geehrte Zuschrift vom 4 Dec. vor. Js., die am 24. Janner in unsere Hánde gelangt ist (bizony lassan utazott e levél) sagen wir Ihnen unsern verbindlichsten Dank. Mit grosser Freude begrüszen wir diesen Entschlusz unsrer ugarischen Glaubensgenossen, das durch den Gusztaw-Adolf-Verein gegebene Beispiel nunmehr nachahmen zu wollen und zur Bethatigung der apostolisclien Vorschrift Gal. 6, 10. an den Glaubensgenossen des eignen Landes sich zu vereinigen. Aus der vielfaltigsten Erfahrung wissen wir ja, wie dringend gerade die evangelische Kirche Ungarns solcher brüderlichen Handreichung bedarf; wir fühlen auch den reichen Segen, den diese helfende Thatigkeit „wenn sie ausschliszlich hervorgegangen ist aus Liebe zum evangelischen Glauben und ausschliszlich gerichtet ist auf die Förderung der kirchlichen Interessen, auf das innere kirchliche Leben der Gebenden wie der Nehmenden ausiibt. Und so dürfen wir mit Ihnen böffen, dass auch diese Vereinigung unsrer ungarischén Glaubensgenossen nicht oline reiche Frucht für die evangelische Kirche bleiben werde. Wir sehen mit vielem Interesse Ihren gefaliigen Berichten über die Entwickelung Ihrer Thatigkeit entgegen und werden nicht unterlassen, auch Ihnen unsrerseils unsere Druckberichte mitzutheilen. XVII. Sztehlo János lelkész ur irja Eperjesről f. év febr. 20-káról: „Az EGyintézet központi bizottmányának 1860-dik évi oct. 31-kén kelt szózata, illetőleg kérelme és felszólítása (III. pont a. alatt) folytán van szerencsém hivatalosan jelenteni: hogy egyházamban a gyámintézetet megalapitottuk, helyi gyűlésünk határozatából elnökletem mellett egy 6 tagból álló bizottmány alakulván e végre, mely bizottmányi tagok nevei: Kraizell András, Schmidl András, Haitsch Lajos tanárok; Furman Ferdinánd városi tanácsnok, Dahlström Károly ápolnok és Kéler Dániel presbyter. Ezen bizottmány immár a minap tartott első ülésében egy gyámintézeti egyletet létesített, minden egyes tag azon kötelezettséget vállalván magára, hogy legalább 10 más tagot nyer az egyletnek, melyek ismét egy bizonyos, bármily csekély, de rendesen beszolgáltatandó adományra, hanem egyszersmind szintén arra is köteleztetnek, hogy az eszmét köreikben tovább terjeszteni s részükről is az egyletnek uj meg uj tagokat szerezni iparkodandnak, hogy igy mielőbb a gyülekezet minden tagjai a gyámintézet oly felette fontos és szent érdekébe bevonassanak. Azonkívül gyűjtő perselyek több nyilvános helyen állitatnak ki, s családi ünnepek, u. m. keresztelések, esketések stb. alkalmával gondom lesz rá, hogy szintén gyűjtsünk valamit." XVIII. Czékus Istv. lk. ur irja Rozsnyóról: „Mult év Sylvester estéjén krajcáros offertoriumra szólitván fel híveimet az egyetemes gyámintézet részére, ebből begyült