Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-17 / 7. szám

venni siessenek; s e folyó évi martius 19-én tartandó egyházmegyei közgyűlésig, minden egyházközség magát okvetlen szervezze; az egyházközség lelkipásztorai, a szervezés mikor ?, mikénti ? megtörténte felöl, az esperesi hivatalt értesitni köteleztetvén. * Hajnal Abel m. k. egyházmegyei jegyző. A MUNKÁCSI HELV. HITV. GYÜLEKEZET. A tiszántúli egyházkerület Debrecenben 1860. oct. 6. s több napjain tartott közgyűlési jegyzökönyve 12-ik száma értelmében, presbyteriuma újjáalakítását, szeretett lelkipásztora, Literáti János vezérlete mellett, folyó év febr. 11-kén tartotta. — Mely alkalommal főgondnokká: Szunyogh Lajos, algondnokká: Bertók Lajos, pénztárnokká: Schuller Sámuel közfelkiáltással, a többi 11 presbyter, titkos szavazás utján, választattak meg. Majd mint amaz első pünkösdön, a szentlélek kitöltésekor, az összes nép szava zugó szélként emelkedett fel, s a magyarhoni prot. két testvér felekezet „unio"ja szempontjából Kossuth Lajos urat, tiszt, főgondn okává, báró Vay Miklós, gr. Teleki László, Szemere Bertalan}

Tisza Kálmán s Lónyay Menyhért urakat pedig autonoinialis érdemeikért , tiszteletbeli presbytereivé választottaA választás ünnepélyes rend, s teljes népképviselet joggyakorlatával folyt le. Kanizsai Pál munkácsi segédlelkész. —-<>•— KÜLFÖLD. Paris, 1860 decemberben. (BELSŐ VÁLSÁG A FRANCIAORSZÁGI REF. EGYHÁZ KEBELÉBEN.) A szorosan confessionális és a szabadabb irány köztijharc a franciaref. egyház kebelében, az utóbbi időkben élénkebben gyúlt ki, mint valaha. „A hitbuzgóság kiodvasítja a szíveket, a helyett hogy uj sarjakkal termékenyítené meg," igy panaszolt Hagenbach már ezelőtt tizenkét évvel. Mig a szabadabb, rationalistikus irány, névszerint a két Coquerel által a „Le Lien" folyóiratban képviseltetik, addig a Pressensé Ed. ügyes szerkeztése alatt álló „Revue chrétienne" a szigorú pártnak szolgál közlönyül. Ez évi 11. számában tartózkodás nélkül mondja ki a Revue saját nézetét a két párt egymáshozi állása felett. A külföld tájékozása végett itt közöljük azon cikk fontosabb helyeit! „A franciaországi ref. egyház e pillanatban oly élénk vitakérdéseknek tárgya, melyeknek magos jelentőségét senkisem ismerheti félre. A kebelében létező két párt közül: az egyik ugy tekinti az egyházat, mint vallásos, tényleges hiten alapult és ezen hitet tanító társaságot; a másik pedig oly emberek gyülekezetének tekinti azt, a kik tetszés szerint hisznek a mit akarnak, és csakis bizonyos történelmi emlékezések, bizonyos vallási szokások és az állammal kötött szerződés által vannak egymással öszvefüzve. Az utolsó párt a maga számára felidézheti azon utat és módot, melylyel a franciaországi ref. egyház a concordatum idejében újra szervezteték: mert kétségkívüli dolog, hogy akkor az állam nem egy szabályszerüleg representalt és az egyház minden tagjaitól elfogadott hitvallásra támaszkodó papsággal alkudozott; az első consulnak csak ref. papokkal volt dolga, kik előtte állottak; röviden a külső szervezés megelőzte a belsőt ; ez azon alaphiba, melynek következéseit a francia ref. egyháznak most kell már megérnie. — Félszázadig állott egymás mellett ama két párt, mindig jobban-jobban tűzve össze egymással, úgyannyira, hogy az ellenségeskedés már e pillatban ott áll, hogy a szakadás csaknem kikerülhetlen.— Bár mily heves volt is azonban eddig a harc, legalább egy közös téren mozgott az. Az úgynevezett liberális, ugy mint az orthodox párt, Krisztus istenségéről -beszéltek, jóllehet mindenik más-más fogalmat kötött e szóhoz ; mindketten őszintén tanították a Sz. írás szabályszerű tekintélyét, a csudák és jövendölések igazságát s a mint Strausztól „Jézus élete" megjelent, egyike a liberális párt legkitűnőbb tagjainak (Coquerel atya), a protestáns hit nevében megtámadta azt.— Hanem tiz év óta sokat változtak a dolgok ; a liberális, párt e német kritika legtúlcsapongóbb eredményeit vette fel £ közlönyei oly eszméket terjesztettek egész tetszéssel, melyeknek céljok az lehetett, hogy az apostoli tudománynak minden tekintélyét s az evangyéliom csudás tényeinek minden realitását elrabolják. Nemcsak Krisztus istensége, sőt még jellemének szentsége is kérdésbe hozatott. — A prot. szabadság nevében terjesztett eme nézeteknek hatalmas ellenzéket kelle támasztaniok; nemcsak dogmaticai discussióknak kelle einelkedniök hanem mindenki azt kérdezé: a francia ref. egyház csakugyan valami hiten épült társaság-e? A liberális párt a keresztyén szabadság nevében elvet minden hitvallást s a sokaság füleit e szóval esik— lándoztatja — türelmesség. De hát valóban tűrni kellene-© egy oly papot, ki szószékről támadná meg Krisztus erkölcsi tekintélyét ? mert e következik a fölebbi elvből. Hanem az ilyen lelkész jól tudja, hogy ha egyszer engedné is azt meg magának, azzal a protestáns nép egyetemes roszalását keltené fel. A korlátlan szabadság, melylyel az ilyenek dicsekesznek, nem egyebek chimeránál, s már az illendőségnek gátolnia kellene őket, hogy azt a szélsőségig űzzék. Az egyház mégis csak hisz valamit, s ha ez az eset, akkor ki is kell ezen hitét fejezni. Ez oly következtetés, mely ma minden lélekben felmerül; a keresztyén népet csak nem fogják gátolni akarni, hogy hitét formulázhassa, s azt kívánni, hogy az evangyéliomra fektetett egyházban az evangyéliomról ne beszéljenek. A mi már ezen válságnak a ref. egyház állapotára lehető következéseit illeti, azok három neműek lehetnek: vagy tovább tart még e viszony—mely a községek növekedő figyelme mellett ezután még kínosabb lesz;— vagy az egyház az államtól azon jogot fogja kívánni, hogy egy szabályszerüleg összehívott synoduson tagjainak hitét formuláz-