Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-16 / 11. szám

záriak melyik tájékán működött, azt Bod i^mét nem említi, annyit azonban mégis tudunk róla, hogy a gyulai egyház iskolatanitója volt. 0 adott ki egy müvet 1538-ban Krakkóban 8-ad rétben ily cím alatt: „A keresztyén tudomáuyról való rövid könyvecske." Gálszécsi István mestertől szereztetett. E könyv tartalmát is adja Bod, s azt mondja, hogy e műben a szerző beszél: 1-ör a parancsolatokról, 2-or az apostoli credóról, 3-or az imádságról, 4-er a gyónásról, 5-ör a sakramentomokról, 6-or a keresztyéni szabadságról. — Azt is megjegyzi Bod, hogy e könyv tartalma még nem egészen tiszta a régi szertartásos fogalmaktól, bár a megigazulás fogalmát eléggé tisztán adja. Farkas András. 1538. Farkas Andrást, a m. akad. tudós titkára Toldy Ferenc a magyar nyelv és irodalom kézikönyve címii munkája első kötetében a XVI-dik század Íróiról szólván, legelőször említi meg. Esztergámban születettj 1531-től a wittenbergi egyetemben tanult,, idővel Calvin értelmére tért, s a hazában papi hivatalt viselt. Tőle egy érdekes verses krónikát birunk, melyet 1538-ban 8-adrétben Krakkóban nyomatott ki magyar nyelven, ily latin cím mellett: „Cronica de introductione Scytbarum in Ungariam et Judaeorum de Aegypto." Ezt irány-költeménynek mondja Toldy, melyben a két nép történeti főpliasisainak párhuzamai csak a költő dorgálásai és intései kiinduló pontjaiul szolgálnak. Álláspontja hazafiúi, protestáns és erkölcsi. Batizi András. 1530—1550. Batizi András, Szatmár Batiz nevü falvából vette eredetét, s jókorán mestere Gálszécsi István, a hires reformátor által az uj tudományba beavattatván, maga is egyike lett az első reformátoroknak, ki a „magyar Luther" Dévaival együtt nyerte meg Drágfi Gáspárt a hitújítás ügyének, s ennek ótalma alatt Uj helyt reformálta, utóbb a Szilágyságot is ; — így ir Batiziról Toldy a magyar nyelv és irodalom kézi-könyvében. — Szikszói iskolatanitósága után, Uj helyen, Erdődön s Tokajon paposkodott, időközben Wittenberget kétszer is (1542 és 1550) meglátogatván. Jelen volt az Erdodi zsinaton 1545. Később Kálvin értelmére tért, mi abból is kitetszik, hogy a beregszászi zsinat cikkelyeiben ő is megegyezett. — Batizi sok szép énekeknek szerzője gyanánt ismeretes, ezek^valamint fenmaradt epikai költeményei őt a magyar költők sorába helyezik. Epikai költeményeit nem birjuk eredeti kiadásaikban. Müvei ily sorozatban jelentek meg: 1) 1540-ben adta ki „Az drága és istenfélő Gedeonról, szép história" cimü- költeményét. 2) 1541-ben jelent meg tőle „Az Istenfélő Zsuzsanna asszonynak históriája." 3) 1541-ben pedig kiadta „Jónás prófétának históriája" cimü versezetét „Ninive városáról és Jónás prófétának az tengerben bevetéséről, az cethalnak elnyeléséről és kiokádásáról, és Istentől megfeddetéséről". 4) 1544-ben jelent meg tőle „Meglőtt és megleendő dolgoknak teremtéstül fogva mind az Ítéletig való história". 5) 1544-ben szinte tőle jelent meg „Más historia az Nabugodonozor királyról és az négy birodalmakról". G) 1546 ban adta ki „Izsák pátriárcbának szent házasságáról való szép história". 7) 1550-ben Krakkóban nyomatott ki „Keresztyén tudománya,," mely 1555 ben Kolozsvárott Heltainál njra nyomatott, mely könyv még a XVI-dik század végén is, a Szikszai Siderius Jánoséval együtt a ref. egyházban elemi tankönyvül rendeltetett. Ezeken kivül Batizinak a XVI-dik század énekeskönyvében több egyházi énekei maradtak fen, valamint övé „A házasságról való ének" címti tandal is. Az 1549-ki krakkai „Ortographia Hungarica," melyet Szombathy János s utána mások, Batizinak tulajdonítanak, már csak az abban tanított, s másfelül a Batizi által ugyanakkor keresztyén tudományában követett lényegesen különböző helyesirásnál fogva sem övé. Székely István. 1538—1558. Székely István született Bencéden, Udvarhelyszéken Erdélyországban, Hol tanult, hol készült jövő pályájára, azt nem tudjuk, hanem hogy jeles készültséggel, szép tudományossággal birt, azt működése tanúsítja, mely működése őt úgy tünteti föl, mint egyik buzgó és erélyes terjesztőjét a hitújításnak , a Lengyelország felöli Magyarországban. Szikszói iskolatanitósága után Liszkán és Göncön paposkodott. — Hogy mennyire szivén feküdt embertársai s hitfelei fölvilág&sodása, azt következő müveinek sorozata is megmutatja. Neve alatt láttak napvilágot : 1) 1538-ban Krakkóban ily cím alatt: „Keresztyénség fundamentomáról való tanúság." E müvét mint szikszói iskolatanitó ottani tanitványai számára irta s ajánlta. 2) 1538-ban Krakkóban adta ki az általa magya rosított ^énekeit az egyháznak, mely énekek Hymnus néven voltak ismeretesek. Ajánlta ezt Prini Péter nagy urnák. 3) 1544-ben 8-rétben adta ki: „a keresztyénség fundamentomáról való rövid tanúság" cimü müvét, melyet Régi Kelemen vitéz urnák ajánlt, s hogy fiát e szerint taníttatná e célbői könyve elejéhez A. B. C.-t csatolt az olvasni tanuló gyermekek számára. Midőn e mtivet irta, Liszkán lakott. 4) 1546-ban 8-rétben — adott ki egy a tudományokban nagy jártasságot tanúsító müvet a „hit fundamentomiról." 5) 1548-ban Krakkóban adta ki az általa magyarosított soltárokat. Hogy mily magyarságú e fordítás, tanúsítja e következő egy pár idézés. Nevezetesen a -XLII-dik soltár első versét így fordítá „Miképen a gim szarvas rikkolt a folyó vizekre: akképen az én lelkem te hozzád kívánkozik Isten" — a XCIV-dik soltár 2. versét pedig így : „ki szerzi az ő nyári házának gerendáit a vizekbe és csinálja a felhőkből az ö szekereit." 6) 1558-ban Krakkóban 4-rétbeu nyomatá ki „cronica Mundi" cimü müvét, melyben mind egyházi mind polgári főleg Magyartörténelmi adatokat gyűjtött össze, — Midőn e müve világot látott, gönci főpap volt s mint ilyea igen hires ember volt,