Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-04-27 / 17. szám

maradó kedveseiket. Áldás azokra, kik e szent ügyet nálunk önzéstelen feláldozással célhoz juttatni törekvőnek, áldás, Istenünk áldása azokra, kik ezt erélylyel gyámolitják. Erdőhegy, april 12. 1860. Belényesi. Az 1858-ban Debrecenben tartott népiskolai egyetemes értekezleten kitűzött íme pályakérdésre: „Készíttessék olvasó könyv, mely foglalja magában vallásos irányú magyar jellemhez alkalmazott erkölcsi elbeszéléseket,imákat" két pályamunkára adott részletes bírálatok f. 1860-dik april 13. Pápán tartott értekezleten fölolvastatván, a bírálók nagy többsége e jeligével „Valaki egy gyermek stb.* ellátott munkát másodrangú jutalomra érdemesnek Ítélte. A jeligét rejtő levelke fölbontatván, kitűnt, hogy annak szerzője Pánczél Ferencz Kolozsvárott. E manka hova hamarábbi kinyomatásáról az értekezlet intézkedett. BELFÖLD. Nagy-Geresd, april közepén. Nagyt. szerkesztő úr! Örömtől áthatva írom e sorokat; mert oly tényeket hozhatok köztudomásra, meiyek a nagy-geresdi ág. ev. gyülekezet virágzásáról tesznek bizonyságot. A szellem, mely gyülekezetünket áthatja, — a Krisztus vallásának éltető szelleme. Bizonyítja ezt azon örvendetes tény, miszerint a hívek mind a nyilvános istenitiszteletben, mind az egyházi ügyek intézésében nagyobb szorgalom mai és buzgósággal vesznek részt, mint csak néhány évvel is ezelőtt. S hol rejlik mindennek oka? —Kétségkívül egyrészt a mostani viszonyokban ; de másrészt és főkép azon körülményben, miszerint oly férfiak állanak a gyülekezet élén, kik a protestáns egyházi hivatalnok kötelességeit nemcsak tudják, hanem teljesítik is. — I elkészünk, a magyar prot. egyház érdemdús bajnoka főt. Haubner Mátém, nemcsak saját gyülekezetünk szellemi és anyagi felvirágoztatásán működik fáradatlan szorgalommal, hanem egyszersmind mindent elkövet más szegényebb egyházak anyagi fölsegélésére is. így újabban is 29 ft. 40 kr. oszt. ért. gyűlt össze, a főt. leikész ur buzdítása következtében , a „torvaiak" templom építésére, mely összeghez tehetősök s szegények egyaránt járultak, kiki a maga tehetsége szerint. — Jeles tanítónk, Németh Ferencz ur, szintén nagy buzgalommal jár el hivatalában, sőt a mi több azon kivül is igen sokat tesz a népnevelés ügyében. Hogy a többek közt csak egyet említsek : a mult ősszel egy négyeshangu énekkart alakított földmivelő fiatal emberekből. A tagok egytől egyig olyanok, kik a naphosszat házi vagy mezei munkával vannak elfoglalva, s mégis mily örömmel jelennek meg, a nap fáradalmai után az esti 8, 9 órakor tartatni szokott énekórákra! A haladásnak gyönyörű bizonyságát adta ez énekkar húsvét első ünnepén, a midőn a legnagyobb pontossággal zengett el egy gyönyörű karéneket az istenitisztelet alkalmával. — Mondja hát valaki, hogy a magyar népben nincs életrevalóság! Csak álljon ügyes és szorgalmas egyén a dolog élére: csodákat mívelhettink! .... Itt a példa .... megérdemli, hogy követőkre találjon! A torvaiak számára gyűjtött s fenebb nevezett összeget, melyet főt. Haubner MátémifA átvettem, e lapok t. szerkesztőségének e sorokkal együtt általadtam. Horváth Sándor, * Midőn a nevezett összeget átveszem, arra figyelmeztetem mindazokat, kiknek számára segélypénz érkezik szerkesztőségünkhöz, hogy legyenek szívesek a begyült összeget, biztos alkalmak által időnként átvenni. Pesten az ország minden vidékéről fordul meg olyan egyén, a kire az átvételt rálehet bízni, s így könnyen és költség nélkül juthatuak az illetők a számukra összegyűlt pénzhez. Szerk. A „Fortschritt" azon megjegyzéssel, hogy Magyarországon még a levélpapír is nemzeti politikai jellemet visel, mert a következő tudósítást tartalmazó levélpapírjába dombor betűkkel ezen vers van benyomva: „Adjon Isten minden jót, Mint ezelőtt régen volt", a következő levelet közli: Debrecen, apr. 20. Kendkivüli feszült figyelemmel várták itt s a környéken a mai superintendentialis gyűlést. Tudja ön, hogy ezen superintendentia, a miniszteri leiratok értelmében, már nem létezik törvényesen, tehát joga sincsen gyűlést tartani. Még fokozá a feszült várakozást azon körülmény, hagy az ősz helyettes superintendens Balogh Péter csak néhány nap előtt idéztetett Nagy-Váradra, hol figyelmeztetve lőn törvényellenes eljárására, s annak elkerülhetlen következményeire, és különösen a legkomolyabban intetett, hogy a mai napra kitűzött gyűlést meg ne tartsa. Mindazáltal szokatlanul nagyszámmal gyülekeztek ide, s utcáinkat ellepte az egytől egyig nemzetiesen öltözött járókelők sokasága. Az ülés reggeli 9 órakor kezdődött. Egy cs. kir. biztos ünnepélyesen tiltakozott az ülés megtartása ellen, de a gyülekezet nem hajtva arra, elhatározá, hogy folytatja a gyűlést. A cs. kir. biztos ismétlé tiltakozását, előterjeszté a gyülekezetnek törvénytelen tette következményeit, s névszerint az elnököt Balogh Pétert tette felelőssé. Erre egyhangulagkinyilatkoztatáagyülekezet, hogy a felelősség nem magát az elnököt, hanem a gyűlés minden egyes tagját terheli. Erre az ülés folytattatott minden további háboiítás nélkül, „s a legnagyobb renddel és nyugalommal a császári biztos jelenlétében fejeztetett be." Eredménye ismét az lett, hogy a protestáns egyházra vonatkozó tudva levő intézkedések nem fogadtattak el, s elhatároztatott njból kérvénnyel fordulni Ö felségéhez a császárhoz az 1-sö septemberi pátens visszavétele iránt. A „Wanderer" ezt irja: „Bár tudva volt, hogy a gyűlés csak 9 órakor kezdődik, mégis a templom, melybe 5000 ember fér, már 7 órakor ugy teli volt néppel, bogy a 18