Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-12 / 32. szám

U 1002 kölni, a növényország tenyésztő ösztönének példájaként. A reformáció nem német, a reformáció olasz földön kezdődött, ama világra szóló hatalom és tekintély közelében, melyet szűkebb korlátok közzé szorítani volt nehéz feladata, hogy kiebb terjedjenek az emberiség jogai. A reformáció előhírnökei olasz dalnokok voltak. Nem első eset. hogy a költészet adott emelkedést a civilisátiónak. Az olasz költők azonban csak az éle és gúny fegyvereivel vívtak, nem foglalkodtak közelebbről a reformáció mint vallásujítás nagy gondolatával. Ők nem fogták fel alapjában a rendszert, nem szálltak annak mélyére, nem gondoltak egy ujabbra, melylyel amazt kicseréljék, nem formulázták nézeteiket, nem volt meg náluk kellő tisztaságban sem az eszme, sem a lelkesedés, mely egy gondolatért mindent kockára tesz, vagyont, szabadságot, életet. De fellépésüket mégis reformátori küzdelmek előjátékául lehet tekinteni, a mennyiben az irodalom utján sajátságos irányban hatottak a közvéleményre, a fenálló és sérthetetlennek tartott rendszer külső hiányait merészen megtámadták, s magot hintettek el az elmékbe, a szabadabb gondolkodás magvait. A komoly tárgyat a német reformátorok fogták fel ahhoz illő mélységgel, tudománynyal, lelkesedéssel és elszántsággal. Ok alapjában támadták meg a fenálló rendszert, helyében azonnal uj rendszert léptettek, s az emberi elme bámulatos mélységével keresték fel a pontokat, melyek körül az egészet összeállítsák, képezvén annak központját a hit és lelkiismeret, a szentírás elvei szerint. A nagyszerű szellemi mozgalmak iránt, melyek Németország és Helvécia gondolkodását hullámzásba hozták, mindjárt kezdetben különös fogékonyság mutatkozott az elmékben e haza minden vidékein. Ehhez járult, hogy a reformáció vallás- és lelkiismeret-szabadságot lehellő elvei azon időben kezdettek közöttünk ismertté lenni, midőn a mohácsi vész napjaiban a sír és enyészet szélén állott a haza, egy része elveszett, a polgári szabadság, a nemzet függetlensége és az alkotmány fenyegetve volt, s tudjuk, hogy az elnyomottak birtak minden időben legtöbb fogékonysággal a szabadság iránt. A reformáció szabad elvei jótékonyan és vigasztalólag hatottak a lesújtott nemzetre, enylűtgétték majdnem elviselhetetlen szenvedéseit, felemelték levertségéből, reményt és bizalmat keltettek szívében, kebléből ki nem halt a szabadság érzete, a protestantismus ébren tartotta azt, meg volt annak kitéphetetlen magva a hit szabadságában, s oly nagy fogékonyság mutatkozott keblében az uj tudomány, a reformáció megtisztult elvei iránt, miszerint egy századdal az után, hogy zászlója kitűzetett, felvették a haza legelső rangú családai. Legelső volt a haza nagyjai közt, ki lelke nyugalmát e hitben találta, Perényi Péter, a nádor fia, s 1526. után, elesvén Pálóczy Antal a mohácsi harcban, Sárospatak és más nagy birtokok ura. O nemcsak követője volt az uj tudománynak, hanem terjesztője is, nemcsak szivében hordozta a megújított vallást , hanem kezébe vevé annak égő szövétnekét, megvilágosítá azzal a Dráva és Bodrog partjait s a Mátra völgyét. Azonban a reformációnak biztosítékra volt szüksége : a hitet tanulmányozni kellett, a megnyugvás elmélkedéshez köttetett, végre, a gyermekekben kellett magát megdicsőíteni a munkának: szükséggé váltak az iskolák Pataknak már 1530-ban protestáns iskolája volt. Perényi Péter alapította azt. Ö építtetett a várban templomot, melyre később a kereszt tűzetett fel. Hol jelenleg a főiskola épületei emelkednek, ott a reformáció korában a Ferenc szerzetesek kolostora állt-; Kopácsi István volt a rend főnöke, s lett a Perényi oltalma alatt Patak reformátora, a gyülekezet legelső papja, az iskolának legelső tanítója. Midőn Perényi Péter, a türelmetlen Zápolyához nem csatlakozhatván, I. Ferdinándhoz állott, szolgálatáért a legnemesebb és legnagyobb értékű díjt kötötte ki: a vallás és lelkiismeret szabadságot. A király a polgáriak felett volt ur, a lelkiek felett Perényi őrködött s mint nemeskeblü férfiú nem elégedett meg azzal, hogy maga élvezze a léleknek azon nyugalmát, melyet neki a hit szabadsága adott, terjesztője volt annak a meg nem szállott helyeken, söt szivén hordozta a töröli iga alatt nyögő hitsorsosok ügyét is, hogy vállá sukat szabadon gyakorolhassák , védő-levele' eszközölvén ki számukra, mely a Budán székeli ozmán parancsnok által évenként megujíttatott A török dúlt és rabolt, de nem volt türelmetlen i vallás iránt, a mint Simándi dunántuli superin