Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

classicusok olvasása, mintadarabok magyarázása és könyvnélkiil tanulása; fogalmazás, elbeszélés, levél leirás. I-b Francia classicusok olvasása; mintadarabok Pascal-ból, Labruyére, Sévigné, Massillon, Fontenelle, Buffon magyarázva s könyvnélkültanulva; az irály- és szónoklattan elemei; fogalmazás. Beszéd irodalmi elemezések. I-a Fogalmazás, értekezés. A helv% hitv. debreceni gymnásiumi tanárkar néhány tagja. (Folyt, követk.) KÖNYVISMERTETÉS Magyar protestáns egyháztörténelmi emiékeh. Kiadja a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület. Monumenta protestantium Hungáriáé ecclesiastica. Pars prima: história scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis. Delineata a Johanne Szombathi, jur. nat. hist. et eloqu. in eodem collegio professore. (Inchoata Sárospatakini diebus julii anno 1788 et postea continuata.) Typis et sumtibus collegii impressit Carolus Jager 1860. Oszvesen: 282 lap, nagy 8 -adr étben. Szombathi János arczképével. Exoriare aliquis nogtris ex ossibus ultor! Virgil. Aeneid. Lib. IV. 625. Midőn címzett müvet a tisztelt olvasó előtt bemutatni bátor vagyok: nem kevesebbet teszek, mint a magyar protestáns egyházra s azzal egységes iskolákra vonatkozó irodalomnak egyik kétségen kivül legjelesebb termékére hivom fel becses figyelmét. Mind e mellett is tartok némi részben tőle, hogy oly munkát végzek, mely ez idő szerint nálunk háládatlan. Nincs közöttünk még oda emelkedve és erősbülve a történelmi érzék, hogy oly ritka jelességü mü iránt is, mint a Szombathié, a közvélemény résztvevő figyelmét és méltánylását teljes bizonyosságunak tarthatnék. Nem is csuda; mert míg a jelen mezején kell küzdenünk, a multak sírjába leszállani nem mindennek lehet kedve, de meg talán sokan völgyben is ülünk, s ha feltekinteni próbálunk azon Ősökre, kik a mult idők magas bércein, a méltó dicsőség fényében állanak: szemünk káprádzik és fejünk szédeleg. De ideje volna immár, hogy ezen állapotnak vége legyen, s a jelen és jövő érdekeiért való küzdelmek között is, a multakról s az azokat képviselő történelemről el ne felejtkezzünk. „Ki múltjához érzéketlen: szebb jövőre érdemetlen." Ha visszatekintünk azon folyamra, melyen az isteni bölcs és hatalmas gondviselés, az anyaszentegyház hánykódó hajócskáját e mi hazánkban hordozta s vezérelte, ha visszatekintünk, mondom, multunk folyamaira : találunk azon is viharokat, nagyokat, óriásiakat, olyanokat, melyekben nemcsak maga a hajó végképen szétzuzatni, elmerülni látszott; de elveszendő volt maga mindezeknek történelme, s a maradék ezek felöli tudomása és megemlékeztetése is. Mely igen kell tehát tisztelnünk azon nagy lelkeket, kik nem állnak tétlenül vagy legfelebb andalogva a parton, hanem elszántan szökellenek az örvények, kősziklák és csapkodó hullámok közzé, hogy legalább a történelmet megmentsék. „Apparent rari nantes in gurgile vaslo.u Ilyen volt Szombathi János ! Az ismertetésünk alatti mü, mely ezen előleges bevezetésre bizonynyal méltó volt, a sárospataki főiskola történeteit foglalja magában, a reformatiólól kezdve 1823-ig, szerző haláláig. E mü alapját szerző még 1788-ban megvetette, s ettől kezdve haláláig folytonosan épített, javított és igazított ezen, a mi nem csuda, mert egy ily roppant nehézségekkel járó mü, nem egy-két hónap vagy év szülötte szokott lenni; s noha Szombathi hazájának, egyházának, sőt általában korának történetírási színvonalát bizonynyal ismerte, s érezhette azt, hogy müve, ezen színvonalra felemelkedett, sőt annak fölötte áll: mégis nem kiadásra, nem a közönség kezébe, hanem az általa híven szeretett és szolgált főiskola könyvtárának kéziratai közzé szánta ezt; valószínűen azért, mert érzette, hogy ily müvek kiadására nézve, még az ö vénsége idején sem jött el minden tekintetben az időnek teljessége. Ö tehát mint történetbuvár és történetíró simeoni öröm és vigasztalás nélkül szállott sírjába. Azonban derék utódai, a sárospataki főiskola mostani tanárai, s a tiszáninneni egyházkerület kormányzó tagjai, tudták azt, hogy mivel tartoznak a derék előd emlékezetének, s egyházi árva történetírásunk ügyeinek. Ök sajtó alá rendezték s kiadták Szombathi müvét, minden jóknak igaz örömére. Szombathi müve, a sárospataki főiskola történeteit következő főbb pontok szerint tárgyalja: nagy készülettel kinyomozza és megbizonyítja, hogy a főiskola, a Sárospatakon létezett több zárdák között nem másnak, mint a íerenciekének helyén áll; — az iskola alapítójául Perényí Pétert és annak fiját Gábort mutatja fel; az első alapítás idejét 1530. vagy 1531-re teszi. Elsorolja időrendben, s részletesen megismerteti a főiskola pártfogóit, egyházi és világi gondnokait, tanárait, s időnként kimutatja azoknak számát. Értekezik a főiskola különböző címeiről,-díszneveiröl; az abban időnként tanított tudományokról; a tanítási módszerről és rendtartásról; az iskolai törvényekről; az iskola létét biztosító positiv jogi alapokról, és szabadalmakról, épületeiről, jövedelmeiről, ingatlan vagyonairól, levéltáráról, könyvtárairól, nyomdájáról, tanulóinak számáról, korszakot alkotó változásairól stb. Ezek után jönek, a munkához toldalékként a kiadók által csatolt „Notationes quaedain," melyek Szombathinak 1783-tól, 1823-ig év és naprendben tett történelmi jegyzeteit foglalják magukban, melyek valóban forrásbecscsel birnak a főiskola, s némely pontokon az egész protestáns egyházi iskolai élet kijelölt korban lefolyt történeteire nézve. Az előadott tartalomsorozatból láthatja a nyájas olvasó, hogy egy főiskola életének alig lehet oly fontosabb ága és mozzanata, melyet Szombathi fel ne ölelt volna; az ö müvét tehát, nagy részben kimerítőnek mondhatjuk. Az 30