Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-23 / 12. szám

A Szint Károly által szerkesztett és kiadott „Uj idő" cimti hetilap első száma megjelent. N e k r o 1 o g. Győr, jan. 23. 1860. Múlt csütörtökön, ugyanis jan. hó 19 én a győri ágost. evang. gyülekezet, mint erkölcsi család, egy gyászünnepnek volt tanúja, melyet a szigorú kénytelenség egyik legkedvesebb s igazán jelentékeny tagjának temetkezésére szerveztetett vele. Komoly megilletődéssel gyültünk össze T. Turcsányi János volt győri iskolai igazgatótanár ravatala körül, — ki egy szép s csendes halállal, — még a délelőtti iskolát kitartva, délben épen ebédnél jan. hó 17-én 67-ik évében a jobb mennyei lakomára átszenderült. Rég szerettünk volna már roskadozó vállainak terhéből levenni, — mert pár év óta csakugyan mint roskadt testű, roncsolt egészségű járt körül, — bár ifjú lelke, igazi kedélyessége most is még gyakran mutatta magát, — épen, midőn megérő félben volt az eszme s több lelkesek erélyesen sürgették nyugalmazni őt, im! megjött a nyugdíj, megnyugtatni, nyugalmat adni a férfias küzdelem s munkásság után, eljött érette a halál, — mint érett gyümölcs lehullott szemeink előtt. Mi, kik közelebbről ismertük a megboldogultat semmitsem nagyítunk a dolgon, ha azt mondjuk: Turcsányink, a mindenektől szeretve tisztelt Turcsányi felöl, hogy ö nem tartozott azok közé, kiket, ha ma látunk, holnap könnyen elfelejtünk,— soká, úgy hiszem soká fogják öt emlegetni közel s távolban hálás tanítványai, baráti s tisztelői. Mint mély tudományu férfiú, ha nincsenek is halomra kiadott művei, de ezek is lehetnek még, — soká fog ő szerepelni a miveltebb közönség előtt. Mint valódi ifjúságbarátnak, mint kedvelt tanítónak, kinek még utolsó név-napján, mint maga jól megjósolta a reá nézve utolsó János-napon is, egész serege jelen s régibbb tanitváuyinak gyűlt öszve hálás űdv-kivánatokkal, — s mint a társalgási körök utolérhetlen élc-dús,s csak igen keveseknek adatott kedélyes mulattatójának, — s mi mindennél több, az igazán szilárd jellemű hazafinak, kinek szív-vérévé vált buzogni a haza, a hazai nemzeti nyelv s mivelődés szent ügyéért, — az érdemet méltányló hálás közvéleményre számot lehet tartania még a halálban is. — Egész életrajzot adhatnánk itt az elhunyt férfiúról, de tért kiméivén, csak annyit legyen még szabad elmondanunk: mi érzékenyen meglepő volt a 43 évi, s így a közel félszázadon át tanítóskodott elhunytnak temetkezési ünnepén látni a kísérők, az utolsó tisztelet megadók roppant tömegét,—jól esett meggyőződnünk, hogy ő édes mindnyájunk halottja vala, — s elég jellemző az, hogy a minden rendű és vallású kísérők megjegyzése után: felette, az elhunyt felett saját felekezetének ifjabb lelkésze mosdotta a halotti gyász-imát, — sírja szélén, az elhunytat egészen talált jellemzéssel, szólt velős beszédében a reformált egyház lelkésze, — énekelt felette gyülekezeti ideiglenes énekvezetőnk énekeseivel vegyest a rom. kath. képezde tanítványinak egész tömege, — énekeltek felette külön, szívhez ható szép öszhangzás által mindnyájunkat meglepve, a győri rom. katholikusok közt, s ezeknek is előbbkelőiből alakult dalárda-kör jeles tagjai, kiknek midőn ajkaikból efbang-zott volna a síri-dal, egy-egy maroknyi földet hintve sokan az elhunyt fölé, megilletődve vettünk a temető új lakójától búcsút. Vajha sok ily lelkes, ily képzettségű tanári, ily hazafit, — de még, nem szabad kifelejtenem: ily hálás fiút rendelne utóbbra is a gondviselés az élők sorai közé! Ő, mint teljes éltében nőtlen, árvák helyett, egy özvegy 90 éves édes anyát, s két testvért, kikből családja állt, s kiknek gyámoluk volt, hagyott maga után. Turesáuyinkat a hideg sir vánkosán, több jeles tulajdonaiért, nemcsak az „Isten nyugoszsza megt

f

szó, hanem a szívből, a legtisztább szívből fakadt: „Isten áldja meg!" kivánat is teljes mérvben megilleti. Mi sem fejezhetjük be gyászjelentésünket a nélkül, hogy ne ismételnők: öt az Isten nyugoszsza, s még sírjában is az Isten áldja meg!! Horváth Sándor győri ágost. ev. lelkész. * Harmadik közlés a sárospataki ref. főiskolai uszodáról. A sárospataki ref. főiskolai uszodára múlt év ápril 12-ik napjától mai napig ismét következő kegyes adakozások tétettek: 26. szám. Fáy Gusztáv földbirtokos, 10 pengő forint; lakása Nyusztya. 27. sz. Miklovics Ferenc földbirtokos, 10 pfrt. 1. Rimaszombat. 28. sz. Lengyel Sámuel földbirtokos, 10 pfrt. 1. Rimaszombat. 29. sz. Bató István földbirtokos, 10 pfrt. 1. Miskolc. 30. sz. Ragályi Ferenc földbirtokos, 10 pfrt. 1. Dövény. 31. sz. Szemere István földbirtokos, 10 pfrt. 1. Berzék. 32. sz. Borbély László földbirtokos, 10 pftr. 1. Jánosi. 33. sz. Szathmáry László földbirtokos, 10 pfrt. 1. Szárazbő. 34. sz. Ragyőci Csorna Sámuel földbirtokos, 10 pfrt. 1. Rásony. 35. sz. Mezősy László földbirtokos, 10 pfrt. 1. Tolesva. 36. sz. Karácsondy András földbirtokos, 10 pfrt. 1. Tiszakeszi. 37. sz. Báró Vay-Geymüller Katalin 10 pfrt. 1. Golop. 38. sz. Pilisy Ferdinánd földbirtokos, 10 pfrt. 1. Kis Rozvágy. 39. sz. Yisnyói ref. egyház 10 pfrt. 40. sz. Ragályi György földbirtokos, 10 pfrt. 1. Borsod. 41. sz. Beregszász város 10 pfrt. 42. sz. Miklós Ferenc földbirtokos, 10 pfrt. 1. Nagy falu. 43. és 44. sz. Dókus József földbirtokos, 20 pfrt. 1. Sátoralja-Ujhely. 45. sz. Keresztszeghy Albert mérnök, 10 pfrt. 1. Gebe. 46. és 47. sz. Patay József földbirtokos, 20 pfrt. 1. Báj. 48. sz. Tiszauánai ref. egyház 10 pfrt. 49. sz. Mudrány András földbirtokos, 10 pfrt. 1. Szabolcs. 50. sz. Vattay Sándor földbirtokos, 10 pfrt. 1. Szabolcs. 51. sz. Dercsényi Kálmán földbirtokos 10 pfrt. 1. Rákóc. 52. sz. Bernáth Dániel földbirtokos, 10 pfrt. 1. Málca. — Részletekben adakoztak: Csismadia József hardiesai lelkész 5 pfrt. Szekeres János lúci lelkész 4 pfrt. Janka Péter somi lelkész 1 pfrt. Bari János hivatalnok 1 pfrt. 1. Som. Poroszlóról egy valaki egyszer minden-