Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

ton reméljük, hogy a bennünk helyzeit bizalom nem lesz megcsalatva , fogadásink nem maradnak puszta szavak, munkánk nem lesz sükcrtelen, s a gondjainkra bízott intézet meg fog felelhetni azon kötelezettségeknek, melyekkel az egyháznak és hazának tartozik. — Isten adja, hogy ugy legyen. KÖNYVISMERTETES A magyar nemzet tönténetei rövid kivonatban. Algymnasiumi kézikönyvül irta Ladányi Gedeon, a debreczeni helv. hit. fögymnasiumban történelem tanára. Ára 60 kr. oszt. ért. — Debreczen. Kiadja Telegdi K. L,ajos 1860. Azon haldokló rendszer szerint, melynek békóiban hazánk tizenegy hosszú év alatt nemcsak politikai, hanem nevelésügyi tekintetben is oly megalázva nyögött, iskoláinkból még hazánk történelmének tanítása is tiltva volt, s ha valahol ezt merte próbálni valaki tantárgyul fölvenni, csaknem lopva és óvakodva telte azt, nehogy valami kegyes szivü ember megbotránkozzék, hogy egy barbar népnek története is taníttatik. Fájt ez nekünk tanítóknak, de fájt a gyermekeknek is, kik, mintha most is hallanám, nem egyszer kérték esengve az illető tanárt, hogy nekik a haza történelméből is beszéljen. Hiába, a kérést nem lehete egészen teljesíteni, mert bűn lett volna. Node, Istené legyen a hála, megváltoztak a viszonyok, s a mit csak remegve lehete tenni, most azt már nyíltan tehetjük; s kell-e mondanom, hogyha valaha nagy buzgósággal folyt az iskolában a történelem tanítása, annak jelenleg tízszeresen kell folynia, hogy az elmulasztottak is ki legyenek pótolva. Hiszen úgyis a gyermeki szív és lélek az, mely a legalkalmasabb e szép tant befogadni s ennek példái után szeretni tanulni a hazát és nemzetet, tisztelni az elhunyt nagyokat épen ugy, mint a korában élőket. — Hazánk egész történelme csaknem csodákkal páros, nagy és tanulságos eseményekkel teljes, s lehet-e valaki oly érzéketlen, ki nemzetünk történeteit tanulja avagy olvassa, hogy szivében meg ne indult legyen? Aligha! Legalább a tapasztalás azt mutatá, hogy a gyermekek elragadtatva s bámulva hallgatják a honalapító Árpád nagy müvét. Elszorul leikök s könyeket hullatnak, ha hallják, hogy mint pusztultak el őseik, s a legvirágzóbb vidékek egy vagy más vadcsorda pusztításai alalt. Majd meg ismét fölhevülnek s szemeikből öröm látszik sugárzani, ha hallják, hogy volt különösen egy dicső, — az annyi dicső között; — egy nagy, — a sok nagy között; — a világcsodába Hunyadi, ki egy maga is ért annyit, mint százak és ezerek mások. Fendobog kebele, ha hallja az igazságos király tetteit, s büszkén mondja : mutassatok egy királyt ti szomszédok; — mint milyen ez a Mátyás volt. Es ki tudná előszámlálni egyszerre és hirtelen mindazon szépet és dicsőt, mennyi nemzetünk történeteit, mint gyöngyszemek ékesíti. Egy ködfátyolkép az, melyen a várromok ismét felépülnek, előttünk a férfiak megelevenülnek, s újra élve intenek bennünket s gyermekeinket, mondván: itt is, amott is nyomdokaink, kövesseleks legyetek hasonlók és méltók hozzánk. A hazai történelem e maradandó képeit a szivekbe oltani mindenki hivatva van; nemcsak, de mindenkinek kötelességében áll. Kötelessége a szüléknek, nevelőknek s minden rendű és rangú tahitóknak, még pedig inkább ma, mint valaha, midőn mint nemzet, ismét itthon kezdünk lenni hazánkban s birtokába lépni ős jogainknak, melyekben aztán, hogy tovább is, még pedig biztosan megmaradhassunk, attól függ: mennyire ismerjük hazánk múltját s mennyire leszünk hívek és buzgók annak becsülésében, védelmében és folytatásában s végre azon szent frigy föntartásában, melyben jelenleg hazánk szeretete által mindnyájan egyek vagyunk. S valóban el lehet mondani, hogy a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb buzgósággal munkált vagy niunkáland valaki a honi történelem tanításában s általában a történelmi ismeretek terjesztésében, azon mértékben teljesítette vagy leljesítendi honliui köteleségeinek egyik legfontosabbikát is. De ha már a hazai történelem tanításáért is elismeréssel tartozunk az illetőknek; mennyivel inkább nem vonhatjuk azt ineg azoktól,kik mások hasznára,mint egy irányt mutatandók, még irataikkal is kívánnak e tekintetben használni.—Valóban elismerést s a jószándékért köszönetet érdemelnek. Hogy is ne, hiszen a fentebb elmondottakat csak is történelmi iratok után és iratokból érhetni el, a melyekből, mint kutforrásokból meríthetni a mindég frisebb és ujabb anyagot, mely tanítványaink lelkének legnemesebb táplálékául szolgálhat. A fentcimzett könyvecske szerzője is hihetőleg e célból indulva ki, veit tollat kezébe, s irta és adta át müvét a tanítói közönség és növendéksereg kezébe. Ezen egész könyvecske Í59 lapra terjed siirü nyomással.—Dicsérendő, hogy szerző nem csupán a harc és háború-, de a béke áldásos következményeire, hazánk szellemi s anyagi miveltségének koronkénti fejlődésére, valamint a magyarhoni reformatió történetére is kiterjeszti figyelmét. Elbeszélése első tárgyául a hunnok bejövetelét veszi fel; majd az avarokét s végre a magyarokét. A honfoglalás eseményei- és a fejedelmek tetteinek elsorolása után az Árpád-házbeli királyok tettei számláltatnak el. A királyok tetteinek elsorolása után az Árpád-ház alatti nemzeti műveltség anyagi és szellemi tekintetben négy lapon van elmondva. — Majd a vegyesházból származott királyok, s az ezen időszakban kifejlett reformatio története iratnak le. Az ezen korszak miveltségi viszonya, — elébb a 62 s az ezt követő pár lapon, majd a 91 s következő lapjain a mohácsi vészig, — adatik elő. Ezután a Habsburg-házbeli uralkodók alatti viszonyok vannak leirva; a vallásos viszonyok, Erdély történelme s fejedelmeinek tettei, hol külön, hol a történelmi eseményekkel vannak egybeszöve. — A Habsburgház Mária Theresiával véget érvén, egy uj cikkben a Habsburg-Lotheringeni-családból származott királyok tetteit irja le. Végzi pedig az egészet az ausztriai házbeli uralkodók alalt folyt szellemi és anyagi miveltség rövid átnézetével.