Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-16 / 50. szám

getést mindaddig időelőttinek, még kárt is okozhatónak véli, mig a legközelebbi országgyűlés az egyház és állam közti viszonyt illető minden sérelmeinket az 1848-iki 20-ik t.cikk 2-ik pontjának megerősítése által gyökeresen nem orvoslandja s épen azért az egyháznak államhozi viszonyát ön egy ideig lapjában feszegetni nem akarja.*) Ha nem is volnának méltányolhatok a nyilatkozatát támogató okok, lapjával ön természetesen szabad tetszése szerint rendelkezhetik s kimondhatja bármikor, miről szabad vagy tilos annak szeletein szólnunk, igy kizárhatja felszólalásainkat, tervezgetéseinket az 1848-ki 20-ik t.-cikk felöl is mindaddig, mig hallgatásunk félbeszakítására okot, s alkalmat ad majd a jövő országgyűlés. Ámde más helyzetben vagyunk mi hivatalkodó papok. Bennünket ezer meg ezer különböző ériilközésbe hoz r. kath. atyánkfiaival a gyakorlati élet és ügyeink fordulnak velők elő, melyeket nem lehet a jövő országgyűlés intézkedéséig elhalasztanunk, hanem azonnal eljárást igényelnek. Lám, hogy csak egy példát említsek, egy superintendensünk, s tán a többi is, sűrűn ostromoltatik kérdésekkel a vegyes házasságok ügyében s gyanithatólag még inkább fog ostromoltatni a jövő farsang alatt. Természetes tehát, hogy a hivatalkodásunk közben fölmerülő ügyekkel, melyek a r. katholikusokkal hoznak érintkezésbe, a jövő országgyűlés végéig várnunk nem lehet. Önként támad most már azon kérdés : egyéb törvényeken kivül (hiszen azokról kétség sincs, igy ön rólok nem is szólhatott) lehet-e az 1848-ki 20-ik t.-cikk szerint hivatalunkban eljárnunk ? Igénytelen véleményem szerint: igen is. Mert azon törvény nemcsak a törvényességnek minden, alkotmányosság megadhatja kellékével el van látva, hanem soha és senki által ,,nyíltan" visszahúzva nincs, söt ö cs. k. ap. fölsége által 1851. dec. 31-kei pátens óta az oct. 20-kai diplomáig „implicite" több izben megerősíttetett. Ez okoknál fogva én az emlegettem törvényt hatályonkivülinek soha nem tekintettem, és ha parányi s mondhatnám tiszta gyülekezetemben alkalmam volt volna alkalmazására, azt r. kath. atyánkfiaival érintkezésemben alkalmaztam volna is. De hiszen ugy akarta a sors, hogy azt az idén meg is tegyem. Legyen, kérem, türelme, hadd beszéljem el a történteket. Kihirdetém a mult böjtben, hogy hiveim vezessék hozzám s Írassák be confirmálandó gyermekeiket. S ime ! jelentkezik egy fm, ki az 1847-ki éhségkor mintegy 4 éves korában szülőitől elhagyatva gyülekezetembe vetődött s azóta köztünk növekedett föl. 0 maga sem tudja mind e mai napig, hol született ? szülőire csak homályosan emlékezik, azt sem tudja, hogy hítták őket ? s e miatt vezetékneve nincs is, csak Jakabnak nevezi mindenki. Ily ismeretlen származata mellett s Máté 23, 15. alapján nem levén a pro*) Az ország közvéleménye azóta máskép, nyilatkozott és a mint magam is a „Magyar Sajtó" 277-dik számában kifejtém, igen helyesen: eszerint nekünk egyházi ügyeinkben is az 1848-ik törvények terére kell tettleg s azonnal lépnünk. Szerk. testantismusnak elve a proselytáskodás, én a fmval nem gondoltam. De az idén, mint emlitém, confirmálandó növendékeimmel jelentkezik s arra kér, hogy nem levén r. katholice confirmálva, söt r. kath. templomba sohasem járva s most már a prot. egyházhoz csatlakozni óhajtva, fogadnám öt be gyülekezetembe és növendékeim közé. Egy hivem pedig nötestvérétöl, de r. kath. apától született 16 éves leányt vezetett ugyanakkor hozzám azon kéréssel, hogy meghalván az apa, a leányt „anyja világos kívánságára" confirmáljam. Lám kis gyülekezetemben is minő esetek fordullak elő, népes egyházakban pedig mennyi alkalom lehet és van is érintkezni r. kath. atyánkfiaival. De ön azt akarja tudni, mit tettem a két gyermekkel ? Dacára az illető plébánus tiltakozásának minden tétova nélkül tanítottam és coníirmáltam őket. Nem csodálkozom rajta, hogy az illető plébános püspökének, ez pedig a cs. k. helytartóságnak mint jogsértőt jelentett föl s megdorgáltatásomat kérte. A cs. k. helytartóság kérdőre vont. Válaszoló védekezésem a fiút illetőleg abból állt, hogy valamint én nem tudom bebizonyítani a fiúnak prot. szülőktől származását, ugy az illető püspökség sem képes bebizonyítani, hogy a fiu atyja és anyja r. katholikusok voltak, itt tehát jogsértésről szó sem lehet. De jogot a leányra vonatkozólag sem sértettem, mert az 1844-ki IV-ik t.-cikknek mindjárt 1. §.-ban ki van jelentve, „hogy azok, kik 18 éves koruk eléréseig az evang. vallásban neveltettek, a nőszemélyek pedig férjhezmenetelök után, habár még ezen idökort el nem érték is, sem magok, sem maradékaik vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek," mely szavak világosan mutatják, hogy azok, a kiknek r. katholice kellene neveltetniek, evang. vallásban „18 év előtt is neveltethetnek," mert ha nem neveltethetnének, sem helye, sem értelme nem volna a törvény azon szavainak, hogy az olyanok, a leirt körülményekben, sem magok, sem maradékaik vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek. Hogy ez nem erötetett magyarázata a törvénynek, meggyőződhetik mindenki logicai következtetésen kivül ugy is, ha elolvassa azon két kir. resolutiót, melyek e törvényt megelőzőleg intéztettek az 1844-ki országgyűléshez. Föltéve azonban, de meg nem engedve, hogy e törvény alapján nem volt jogom a szóban forgó gyermekeket különösen a leánykát az ev. egyházba befogadnom, de volt jogom azt tennem az 1848-ki 20-ik t.-cikk 2-ik §-a alapján, mely a törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapit meg s melyet ö cs. k. ap. fölsége eddig soha és sehol vissza nem húzott, hanem 1851-ki dec. 31-ke óta több izben kegyelmesen megerősített. Igy s többnyire e szavakkal védekeztem. Kíváncsi ön tudni védekezésem eredményét, nemde ? Azzal még nem szolgálhatok, mert magam sem tudom; reménylem azonban, hogy az lesz, mi a törvényszerű eljárásnak lenni szokott. Untató csevegésemből pedig mi következik ? Ugy hí-