Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-16 / 50. szám

vagy kivetendő krajcáros pótadózás utján fogja sürgetni, hanem egy más — talán az általam ezelőtt két évvel e lapokban megpendített — biz­tosabb és sikeresb eredményt eszközlő adórend­szer utján. Merésznek, s lehet, hogy sokak előtt kivihetetlennek tetszik futólagos tekintettel adó­rendszerem; de én azon hitben élek, s nyiltan szólva, ezen hitet az eddig hallottak vagy olva­sottak meg nem birták ingatni, hogy „minden más ütés mód anyagi szükségeinken sikeresen se­gíteni szint oly merész — ha tetszik — kivihe­tetlen, és ha kivihető volna is, csak sok idő múlva adna kellő eredményt.'4 Legyen szabad ez állí­tás igazolása végett e tárgyat még egyszer fejte­getnem. Nem oly régen egyházi életünk szótárában égy új szó tűnt föl: „Domestica" s egyeseknél némi lelkesülés ébredt a holdankénti krajcáros adózás mellett, többen nagy súlyt fektettek rá, s számítani kezdtek; mig a következés csakhamar megmutatta, hogy az önkénytes adózás, főleg oly mértékben, mint a mi szükségeink igénylik, épen nem megy, s erre biztos egyházi pénztárt alapí­tani teljességgel nem lehet, habár legújabban is t. Stehlo ur ilyesmit ajánlott, állítván, hogy egy­remásra egyházközségenként — kellő buzgóság kifejtése mellett — ötven-hatvan ft. évenként be­gyülendne. Nincs jogom Ítélni az ev. atyafiak buzgósága fölött, sokszor liallám azt dicsértetni; de annyit bizton merek állítani, hogy a mi ref. egyházközségeinkben egyremásra évenként husz ftra sem lehetne számítani. Egy szermindenkorra talán kivihető volna ez, de évről-évre folytonosan! ez nálunk nem fog mehetni. Jó,hallom mondatni, ha nem megyen önkénytesen; majd menni fog kivetés utján, akár a t. Ivánka, akár a Szeberényi nrak által ajánlott, vagy más lehető uton. Bocsá­natot kérek, nálunk igy sem tartom kivihetőnek: és ha az volna is, nem eléggé sikeres, e mellett nem kis kedvetlenséget s izgatottságot szülne szegényebb sorsú népünk között, és igy se nem célos, sem nem tapintatos volna az eljárás. Ne­künk, meggyőződésem szerint, egészen más útra kell térnünk. Lássuk melyik útra? Nem levén beavatva ez őszön Debrecenben tartatott „egyetemes értekezlet" terveibe, nem merem meghatározni; mi végett rendelte az egy­házak, lelkészek és iskolai tanitók évi jövedelmei­nek összeírását, rovatos iveket küldvén ki egy­házanként betöltendőket; de hiszem,hogy tájéko­zás végett tette azt, megtudandó, „mint állunk anyagi tekintetben ?'' Helyesen! Ismerd meg ten­magadat, ez volt mindenha a bölcsészet egyik sarkpontja. Akarom tehát hinni, hogy a rovatos ivek nyomán az e végett kinevezett választmány, — ha nem is minden tekintetben pontos — de mégis helyzetünknek az igazsághoz közeljáró tu­datához jutand. Megismerendi egyházaink önfen­tartási képességét, valamint lelkészeink és isk. tanítóink jövedelmi állását. De nézetem szerint egy egyházi pénztár alapításához ez még nem elég. Szabad legyen szerénytelenség bűne nélkül nyiltan kimondanom, hogy a kiküldött ivekben egy vagy több förovat hiányzik, t. i. melyekben beírandó lett volna: „Minő teher fekszik az egy­házak egyes tagjain egyházaik, lelkészeik, és isk. tanítóik díjazásában s szolgálattételekben?" En­nek tudása nélkül egyházi pénztárt az ajánlott utakon, t. i. krajcáros kivetések utján alapítani káros következések nélkül nem lehet. A ki egy kissé körültekintett csak saját e.­kerülete terén létező egyházakban is, és az egy­házi személyek fizetése körül vizsgálódott, azon­nal láthatá azon igen aránytalan és egymástól fölötte eltérő fizetési módot, mely szerint ama terhek födöztetnek. En a tiszáninneni e.-kerületet ismervén legjobban, ebből hozom föl néhány ne­meit az egyházi fizetésnek. Több egyházmegyé­inkben vannak egyházak, melyekben fekvő bir­tokra van fektetve e teher, de a birtokmennyi­ségre épen nincs tekintet az i/8 , V2 az 1 te­lekre, a mennyiben a lelkész és tanitó fizetése, s földjeik mívelése terhét egyenlő mértékben hor­dozzák. Sok helyt pedig épen a nagyobb birtokos­osztály régi gyakorlatnál fogva, miudezen ter­hektől ment. — Igen sok egyházainkban az iga­vonó marha száma — és igy az a legbizonytala­nabb alap, melyet minden órában lehet változ­tatni, kivetés idején eladni, később ismét helyre­állítani — szolgál kulcsul. Vannak egyházak, hol lónak is alig nevezhető egy pár gebe, habár csak egy-két holdföld mívelése végett tartatik is, a lélkésznek egy köböl rozs, két véka zab? husz-harminc itce must, egy szekér fa, és az isk. tanitó részére felényi terhet visel, nem számítván ide még a lelkész és tanitó földjeinek megszán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom