Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-16 / 50. szám
vagy kivetendő krajcáros pótadózás utján fogja sürgetni, hanem egy más — talán az általam ezelőtt két évvel e lapokban megpendített — biztosabb és sikeresb eredményt eszközlő adórendszer utján. Merésznek, s lehet, hogy sokak előtt kivihetetlennek tetszik futólagos tekintettel adórendszerem; de én azon hitben élek, s nyiltan szólva, ezen hitet az eddig hallottak vagy olvasottak meg nem birták ingatni, hogy „minden más ütés mód anyagi szükségeinken sikeresen segíteni szint oly merész — ha tetszik — kivihetetlen, és ha kivihető volna is, csak sok idő múlva adna kellő eredményt.'4 Legyen szabad ez állítás igazolása végett e tárgyat még egyszer fejtegetnem. Nem oly régen egyházi életünk szótárában égy új szó tűnt föl: „Domestica" s egyeseknél némi lelkesülés ébredt a holdankénti krajcáros adózás mellett, többen nagy súlyt fektettek rá, s számítani kezdtek; mig a következés csakhamar megmutatta, hogy az önkénytes adózás, főleg oly mértékben, mint a mi szükségeink igénylik, épen nem megy, s erre biztos egyházi pénztárt alapítani teljességgel nem lehet, habár legújabban is t. Stehlo ur ilyesmit ajánlott, állítván, hogy egyremásra egyházközségenként — kellő buzgóság kifejtése mellett — ötven-hatvan ft. évenként begyülendne. Nincs jogom Ítélni az ev. atyafiak buzgósága fölött, sokszor liallám azt dicsértetni; de annyit bizton merek állítani, hogy a mi ref. egyházközségeinkben egyremásra évenként husz ftra sem lehetne számítani. Egy szermindenkorra talán kivihető volna ez, de évről-évre folytonosan! ez nálunk nem fog mehetni. Jó,hallom mondatni, ha nem megyen önkénytesen; majd menni fog kivetés utján, akár a t. Ivánka, akár a Szeberényi nrak által ajánlott, vagy más lehető uton. Bocsánatot kérek, nálunk igy sem tartom kivihetőnek: és ha az volna is, nem eléggé sikeres, e mellett nem kis kedvetlenséget s izgatottságot szülne szegényebb sorsú népünk között, és igy se nem célos, sem nem tapintatos volna az eljárás. Nekünk, meggyőződésem szerint, egészen más útra kell térnünk. Lássuk melyik útra? Nem levén beavatva ez őszön Debrecenben tartatott „egyetemes értekezlet" terveibe, nem merem meghatározni; mi végett rendelte az egyházak, lelkészek és iskolai tanitók évi jövedelmeinek összeírását, rovatos iveket küldvén ki egyházanként betöltendőket; de hiszem,hogy tájékozás végett tette azt, megtudandó, „mint állunk anyagi tekintetben ?'' Helyesen! Ismerd meg tenmagadat, ez volt mindenha a bölcsészet egyik sarkpontja. Akarom tehát hinni, hogy a rovatos ivek nyomán az e végett kinevezett választmány, — ha nem is minden tekintetben pontos — de mégis helyzetünknek az igazsághoz közeljáró tudatához jutand. Megismerendi egyházaink önfentartási képességét, valamint lelkészeink és isk. tanítóink jövedelmi állását. De nézetem szerint egy egyházi pénztár alapításához ez még nem elég. Szabad legyen szerénytelenség bűne nélkül nyiltan kimondanom, hogy a kiküldött ivekben egy vagy több förovat hiányzik, t. i. melyekben beírandó lett volna: „Minő teher fekszik az egyházak egyes tagjain egyházaik, lelkészeik, és isk. tanítóik díjazásában s szolgálattételekben?" Ennek tudása nélkül egyházi pénztárt az ajánlott utakon, t. i. krajcáros kivetések utján alapítani káros következések nélkül nem lehet. A ki egy kissé körültekintett csak saját e.kerülete terén létező egyházakban is, és az egyházi személyek fizetése körül vizsgálódott, azonnal láthatá azon igen aránytalan és egymástól fölötte eltérő fizetési módot, mely szerint ama terhek födöztetnek. En a tiszáninneni e.-kerületet ismervén legjobban, ebből hozom föl néhány nemeit az egyházi fizetésnek. Több egyházmegyéinkben vannak egyházak, melyekben fekvő birtokra van fektetve e teher, de a birtokmennyiségre épen nincs tekintet az i/8 , V2 az 1 telekre, a mennyiben a lelkész és tanitó fizetése, s földjeik mívelése terhét egyenlő mértékben hordozzák. Sok helyt pedig épen a nagyobb birtokososztály régi gyakorlatnál fogva, miudezen terhektől ment. — Igen sok egyházainkban az igavonó marha száma — és igy az a legbizonytalanabb alap, melyet minden órában lehet változtatni, kivetés idején eladni, később ismét helyreállítani — szolgál kulcsul. Vannak egyházak, hol lónak is alig nevezhető egy pár gebe, habár csak egy-két holdföld mívelése végett tartatik is, a lélkésznek egy köböl rozs, két véka zab? husz-harminc itce must, egy szekér fa, és az isk. tanitó részére felényi terhet visel, nem számítván ide még a lelkész és tanitó földjeinek megszán-