Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-10 / 49. szám
kedvetlenség ér, azt saját körükbe tartozóikkal éreztetik leghamarább. Bántalmazónak kiált engem; pedig méltatlankodni rajta szándékom soha sem volt, — erre nincsen is sein okom, sem jogom, sem akaratom. Most e téren egyszer s mindenkorra Isten velünk. Édes Vincze. Hivatalos igazolás. A pesti Podhradszky-féle sláv prot. újság, gömöri levelezője, több más alaptalan vádak í : ") között fel hozza azt is, hogy a vizesréti egyház felügyelője Czibur Lajos ur, midőn az ezen egyházba a lelkész által behozott pátenst megakarta buktatni, a népet szilvapálinka által nyerte volna meg, s ugy vezette a gyűlésbe. — Midőn nevezett felügyelő ur ez iránt magát a közönség irányában igazolandó az esperességtöl nyomozó bizottmányt kért s ez a hely szinén feladatában eljárt volna, az egyház lelkésze Chotvás András ur, mint egyik érdeklett fél, a nevezett vádat egyenesen alaptalannak nyilatkoztatá ki, s ebbeli kinyilatkoztatásának a kerdéses lapba való beküldését is megigéré. — Ezt ö meg is tevé — de a lap szerkesztősége — szokása szerint — ezt is, szépen ad acta reponálta; — nem marad tehát egyéb hátra, mint Czibur Lajos felügyelő ur ártatlanságát ezen lapok utján tenni közzé.—Kelt Csetneken nov. 18. 1860. Bartholomaeides Ján. gömöri főesperes. i Kérelem az árvák ügyében, A pesti árva-intézet bizottmánya kis árváit, karácson estéjén, meg akarván ajándékozni, ez okon felkéri az árvák ügyét szivükön hordozó közel- s távoli hitrokonokat, hogy e szándokában gyámolítani s kegyes adományaikat Liedemann Róza aszszonysághoz (Pest, mérlegutca, Liedemann-ház) beküldeni sziveskedjenek. — Mit egygyel tevétek ezen én kicsinyeim közül, azt velem tevétek. Máté 25, 40. Adakozások. Nt. szerkesztő ur ! Szegény egyházam hivei általam különbféle jótékony célokra adakozásra szólittatván fel : összehozták filléreiket, melyeknek összegét 4 fr. o. é. következőkép kérek elosztani: Magyar academia részére 1 fr. 50 kr. Libánoni keresztyének részére 80 kr. N.-Berény részére 40 kr. Alsó-Vadász részére 40 kr. Bázeli téritöház részére 30 kr. Melanchton emlék-szobrára 30 kr. Luther emlék-szobrára 30 kr. Összesen 4 fr. Bisse nov. 25-én 1860 Nagy István ref. lelkész. *) Ezekre nézve, a gömöri esperességet illetőleg, közlő e lap szerkesztőségéhez már egy hosszasb nyilatkozatot küldött be. (Baráti szózat-) Van a barsi nt. h. h. egyházmegyében — melynek esperese ama lelkes protestáns hitbajnok nt. Nagy János ur — egy folytonos nyomorral küzdő, szerződésileg haszonbéres és nem régiben már harmadszor légett polgárokbul álló egyházunk, melyben az 1859-ki névtár szerint a lélekszám 217, szülötteké 7, uj házasság 2, halottaké 7, tanítványoké 34. Létezik ez Ínséges egyházban 2 szerencsétlen helyzetű testvérünk: t. Bátki István lelkész és Kádár István ideiglenes tanitó 46 — 47 éves, nős, egyik 3—4, másik 7—8 gyermekkel megáldott, csak az éhen hálástól mentő évi díjjal ellátott egyéniségek. (Pedig Bátki barátunk 3-dik volt gradusunkban és Pápán egykor rhetorok tanára, Kádár ur meg vagyonát, hivatalát áldozta fel a maga idejében a hazáért és életét kockáztatta). — Ezen egyház — mint már a prot. lapból is látók — f. é. septemberben nagy részben (sőt egyházi épületei egészben) tűzláng martaléka lön, — lelkészének és tanítójának is félre betakarított csekély élelmi szere, takarmánya, ruhája, könyve, a mi padlásra volt rakva és udvarra, porrá és hamuvá lett, ugy, hogy ők mindketten szorul szóra elénekelhetik a CII. Zsoltár 5-ik verséből : „Porhamu nekem kenyerem, melyet étel gyanánt .eszem; Italom könnyeimmel elegyítem, mint vízzel." Márcsak nem hagyhatjuk őket szemünk láttára éhenveszni. Egyet gondoltam én ki nt. szerkesztő ur,mikép kellene azon érdemes férfiakat elestökbül felemelni, az éhenhalástól megmenteni. Emlékezzünk — Tinódi Sebestyénnel — régiekről ? 183 5 /3 6 év körül mi az időbeli pápai theologus diák kezet fogva a bölcsészet és természettant hallgatókkal egy alkalommal ugy nevezett Bruderschaftot ittunk és azt fogadtuk fel — ha jól emlékszem rá, hogy 10 év múlva a nagy Szécheni terve szerint majdan épitendett pesti lánchídon össze jövünk, a melyikünk meg nem jelenhet posta restante egymást állapotunk felől tudósítjuk. Megjelent e ott közülünk valaki, vagy a pohár szeszivei szép igéretünk is elpárolgott? nem tudom. Ujitsuk meg hát */4 század multán azon igéretünket, találkozzunk akkori barátok most, — nem épen a pesti hídnál, hanem nt. uraságodnál, akkori barátunk egyikénél — az előre nem sejthetett prot. e. és i. lap. szerkesztőjénél. Szellemileg jöjjünk össze a t. tanár urnái, hitélet, munkás hitjelvényével, a szegény filléreivel, és a gazdag marok aranyával. Jeremiás, László, Stettner, Széki, Rozgonyi Gondol grádusai! alsóbb és felsőbb grádusbeliek! jut e eszetekbe tisztelendő, nagytiszteletü, főtisztelendő és nagytekintetü tudós férfiak, mikép mi fogadtuk azt fel, hogy egymással 10 év múlva találkozandunk, s megtudjuk ki él, ki nem közölünk.—Jelentsük most magunkat Bátki és Kádár barátinknak és mondjuk: élek én és nem akarom a két szerencsétlennek halálát, hanem hogy megtérjen — káruk és éljenek. A nemes-oroszi tűz legyen baráti hűségünk példája. Egy szívvel és lélekkel lepjük meg nt. Ballagi Mór, hajdani tanulótársbarátunkat, lepjük meg egy érzékény jelenettel, kitől mi telik, zárjuk be levélbe és küldjük a prot. lap szerkesztőjéhez, világos kijelentéssel: a nemesoroszi lelkész urnák: ennyit, a tanitó urnák ennyit. A nt. szer-
