Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-10 / 49. szám
közre s ezen cikkemben az életbiztosítást is megérintve azt mondám: „az általános magyar biztosító társulat most foglalkozik ezen biztosítási ág szervezése s felállításával, arról teliát ezúttal nem szólhatok, csupán annyit pendítve meg jelen vázlatban, hogy a rég tervezgetett protestáns egyházi s iskolai gyámoldát és egyházi domestikát ez uton lehetne biztos alapra fektetni s roppant összegre szaporítani. A miként-et addig, mig a magyar biztosítási ág meg nem nyilik, bizonyos okból elhallgatom, de akkor a protestáns „Egyházi s iskolai Lapban,'4 vagy egy általam kiadandó röpiratban bőven kifejtendem." Mint becsületes magyar és protestáns ember, ura vagyok szavamnak s elmondom röviden azt, mit vallásom lelkészeinek tudni szükségesnek tartok. Tervem korai dobraütését azért nem tartottam tanácsosnak, mert attól féltem, hogyha célszerű, — pedig annak tartom, — s lelkészeink által foganatba vétetik — miben nem kételkedem — midőn a magyar életbiztosítás megnyilnék, a hazában levő külföldi intézetek veszik igénybe s léptetik életbe, pedig mint hazafi azt akarom, s óhajtóm, hogy minden fillér e hazában maradjon s annak haszna inkább bennlakót, mint idegent gazdagítson. Az általános magyar biztositó-társaság életbiztosítási ága ez év folyamán csakugyan megnyílt s most bízvást elmondhatom, mikép lehet az egyházi gyámoldák tőkéit — a domestikáról nem szólok, mert ott is ez az eljárás alkalmazható — az életbiztosítás által szaporítani. Miben áll az életbiztosítás, azt fejtegetni fölöslegesnek tartom, mert e lapok legközelebbi mellékletéből megismerhette azt a kegyes olvasó; azért az alkalmazásra térek át, és hogy legyen valami kapaszkodóm, elejbém terjesztem azon gyámoldai tervet, melyet egy tisztelt lelkész barátom közlött velem áttekintés végett. Említettem gyámoldai terv szerint N. N. egyházmegye 2 5 gyülekezete lelkészeijövedelemaránylag három osztályba soroltatnának, akképen, hogy az első osztálybeliek 8, második osztálybeliek 6, harmadik osztálybeliek 4 ftot fizetnének évenként az özvegy- s árvai-pénztárba. Ezen osztályozás után évenként 164 forint folynék be N. N. egyházmegyei gyámoldai pénztárba. Ezen tökét szaporítaná, emiitettem terv szerint, az egyházmegyébe belépendő uj lelkipásztorok által fizetendő bizonyos belépti díj, a karácsonyi szent ünnepek alkalmával begyülendő perselypénz és a buzgó hivek által teendő adakozások. Hogy mennyi szivárog be a pénztárba emiitett három utolsó forrásból, azt az emberek közül egész határozottsággal senki meg nem mondhatja; de azért, hogy számítást tehessek, nekem mégis bizonyos összeget kell megállapítanom. Felteszem tehát, hogy ezekből évenként 76 forint szivárog be, a mi a 164 forinthoz adva, épen 240 forintot tenne. E csekély összegnek egy harmada, tehát 80 forint tokésittetnék, két harmada pedig a létező özvegyek s árvák közt egyenlően kiosztatnék. Mennyi jutna egy-egy özvegynek, azt viszont nem tudom, de nem is tartozik a dolog megoldásához, elég az hozzá, hogy N. N. egyházmegye, ha 160 forintot kiosztana, akkor csak 80 forintot adhatna kamatra, a mi évenként 4 ft. 50 krt. nevelne, s igy lenne az év végén 84 ft. 50 kr. tőkéje. Következő évben ismét bevenné az első évi 240 forintot, melyből, ha ismét 160 forintot kiosztana az özvegyek s árvák közt, a megelőzött évi 84 ft 50 krral együtt most már 164 ft. 50 krt adhatna kamatra. Hogyan szaporodnék az évről-évre, az mindenki kiszámíthatja, s hogy mily lassan s bajosan szaporodnék ez ezrekre azt is beláthatja. Az a kérdés tehát, hogyan lehetne a tokét gyorsabban szaporítani, mert égető a szükség s az özvegyek és árvák naponként kenyeret kérnek ? Felelet, életbiztosítás által, vagy hogy világosabban kimagyarázzam magamat , kössék össze magukat a lelkészi s tanitó gyámoldák az életbiztosító-intézettel. Es épen az a feladata jelen értekezésnek, előadni, hogy mimódon köthetik össze magukat ezen gyámoldák az életbiztositó-intézettel , s hogyan zsákmányolhatják ki ezen megbecsülhetetlen intézet jótékonyságát a maguk javára. Az életbiztosításnak több neme van; a papi gyámoldák azonban egyet vehetnek leginkább igényben, és ez ,,a halál esetében fizetendő tőkebiztositás.4 4 A biztosítás e módja, módot nyújt mindenkinek , hogy halála esetére családjáról gondoskodhassék. Egy kereső családfő sem biztos arról, hogy ideje leend hasznos munkája, folytonos tevékenysége és sikeres vállalatai által
