Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-02 / 48. szám

és terhek hordozásában egyenlőkké lettek, a mely itt felidézett viszonyok alkalmasínt egész e.-megyénkben e mi e.-közönségíinknek kiválóan tulajdon sajátai. 3) De önmaga a nt. és t. e.-megye is — testületünkből való test és csontunkból való csont levén — nem lehet, hogy igen fájdalmasan érezni nem fogná majd egy, magát csak mostan újból erőre hozni törekvő, utófájdalmaiból még föl sem idült e.-közönség szellemerkölcsi szintúgy, mint anyagi jobblétének még most sem oly közelben álló szép jövőjének tán ismét évtizedekkel leendő hátravetését, az anyagiakban vesztéssel járó erkölcsi demoralisatiónak kiszámíthatlan kárvallását, ha egykori demagógjaink bűnös indolentiáját a most eszméletre ébredező népies közkegyelet alkotta müvek rombolásán megtorolva látandjuk." Idült seb, és — ha érintetik — sajgó fájdalmakat szül. De itt az idő, mig tagcsonkitásra nem kényszerül a dolog, óva menteni, a hogy lehet, kíméletesen; de mindenesetre hathatósan. Hátha még azt is tanuljuk az operatiónál, hogy jövőre nézve inkább megelőzőleg óv, mint utólagosan gyógyszerekről kellend gondoskodnunk. Két különálló működés, mindenik szakértést kívánó: szerzés és megtartás, kezelés. A jóakarat ilyenkor nem kérdez: kit,vagy kiket?? de mit és hogyan ? ? Irányunkban a nt. e.-megye — igen természetes, hogy fentartja igényét; de ugyanazon joggal várjuk mi is okalapjainkra a kielégítő ellenokok döntő erejét . . . Sz. gyülekezeti közvéleményünk érzi s bevallani sem fél azt, hogy ez utóbbi okok felhozására a módtalanság, az anyagi tehetetlenség kényszerít vala, s ennek szégyenét, ha még oly fájdalmasan érezzük is, ám azért viselni kényszerülünk. Még egy ujabb felszólítás, azután peres eljárás készül lenni a dologból .... Oh confusio! s ugyan! Amabilis ? . . . Gonda László. KÖNYVISMERTETÉS „ Vallásos elmélkedések" Protestánsok számára. Gyűjtötte Faló András, agárdi ág. vall. pap. Pest, 1861. Kiadja Osterlamm Károly. Ki a magyar prot. egyh. irodalomnak a legközelebbi években megjelent termékeit számba veszi: lehetlen lesz teljes elismeréssel nem adóznia egy névnek, nevezetesen Osterlamm Károly ur nevének. — Ép oly sok, mint egymást a mily gyorsan követő kiadásaiban minden kétségen felüli bizonyságot nyújtott ö a felöl, hogy könyvkereskedése kiválólag a protestántismus érdekeinek szolgálatában áll. A kiadásokban követett rendszeréből meg kelle győződnünk, hogy vezérszempontja nem épen az anyagi haszonra, hanem a kor szükségeire, az irodalom hézagainak betöltésére való gondos figyelmezés volt. Többet tudnánk megnevezni vállalatai közül, melyeket a mily jól esik az élők sorában szemlélnünk, ugy más részről gyanítanunk lehet, hogy föntartásuk nem kis áldozatba kerül ma, mikor az ember figyelme más egyébnek olvasására van inkább hangolva, sem hogy rendszeres, elvont tudományos stb. munkálatoknak. Lehetlen volt visszafojtanunk e rövid észrevételt, lehetlen volt meg nem jelölnünk az érdemet, annyival is inkább, mert meg vagyunk győződve, hogy az egész prot. olvasó közönség véleményét tolmácsoltuk. Fentérintett munka ismét oly kopár tér mívelését kezdi meg, mely rég óta epedez üdítő harmat cseppek után. — „A házi áhítatoskodás lelkét kívánja ápolni s terjeszteni, — mint az előszóban az érdemes szerző kifejezi; — mert vannak még, hála érte az urnák! feles számmal hitrokonink, kiknek nemcsak elfogyatkozik az ö lelkök az Ur pitvaraiba való menetelnek kívánsága miatt, hanem összegyűjtve koronként háznépüket, otthon is dicséretekkel és lelki énekekkel nagy kedvvel énekelnek az urnák, és tudakozzák az Írásokat, mert nekik ugy tetszik, hogy azokban örök életük vagyon." Valóban az e célra szolgáló épületes olvasmányokban magyar protestáns irodalmunk még nagyon szegény; azért e tér mivelése már a buzgó igyekezetben is érdem, ha pedig kellő sikerrel is párosul , az érdem kétszeres. Bírálói tisztünkben ezúttal is teljes őszinteséggel, meggyőződésünk leplezetlen kimondásával akarván élni : a fáradhatlan szorgalmú szerző iránti legmélyebb elismerésünk dacára is e munkának feltétlenül nem nyujthatjuk a babérkoszorút. — Mert noha a szellem, mely e munka minden részletein végig vonul a „józan" vallásosság, „tiszta" kereszlyéniség szelleme ; az elmélkedések tárgyai mély alapossággal, világos értelemmel, helyes felfogással kezelvék; az előadás is olyan, mint a hogy az érdemes szerző ohajtá és akará, hogy legyen, — tiszta és világos: a házi áhitat lelkének ápolásárai minden megkivántatóságokkal még sem dicsekhetik. Dobos egyházi beszédeinek bírálatában kifejtettem I. alatt e megkivántatóságokat (I. Prot. Egyh. és Isk. L. 14. sz. 436. I.), azért itt azokat ismételni nem kívánom; azt azonban nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy azon megkívántatóságok „ily elmélkedéseknél, melyeket könyvből kell otthon kiolvasni, s nem mint a lelkipásztor ajkairól elhangzó, lelkesen előadott igéket, a gyülekezet termékenyítő szellemkörében — hallgatni — kétszeresen megkívántatnak. — S mégis e munkában a vallás, annak magasztos világa, nem mint valami derengő fény, nem mint a szellemi légkör magasabb sphaeráiból leverődött harmat-ital hull Öntudatunkba: hanem ugy tűnik föl, mint komoly doctrina, komoly erkölcsi leckék. — Egy percig sem feledem, jól tudom, hogy ezek „elmélkedések ;" de mivel vallásosak is egyszersmind, — érintett kívánalmaimat fel nem adhatom. — A vallásos elmélkedés nem lehet valami népszerű philosophálás, hanem amolyan