Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

17. §. Az alaptökéhez fog csatoltatni azon öszveg, melyet a Tractus saját pénztárából e szent célra által ajánl (u. m. 1000 fr. o. é.) valamint a most Magyar Mihály atyafi részére létező cassa is az ö halálával ide csatoltatik (mely most 434 fr. 34 kr. tesz o. é.) Ide járul a bekebelezési dijjaknak fele része is valamint a mikolai hagyomány (a nagy Rejvick által fizetendő ly /2 évi haszonbér 4 fr. 95 kr. o. é.) 18. §. Az egyházvidékbeli Eklésiák kerestessenek meg egyházi úton, valamint a kebelbeli Patrónus urak és asszonyságok is keresztessenek fel, hogy nemes keblöknek sugallata szerint a vallás dicsőségére itt is áldozni szíves­kedjenek. — Akárhonnan, akárkitől jövő ajánlatot, vagy végrendelet szerinti hagyományt is hálás köszönettel fogad a gyámintézet, és azt egy külön emlékkönyvbe beíratja. Az adományok a tökéhez mennek. 19. §. Minden évben, minden kebelbeli lelkész, az újév napját e szent célra való adakozás gyűjtésre használja hívei között. A gyűjtött segély a tökéhez teendő. 20. §. A mely kamat addig gyül, mig segedelmezendö özvegy, vagy árva lenne, vagy talán a segedelmezendönek illetékén még most felül maradna, az is csatoltatik a töké­hez, mely semmi esetben meg nem hiányositandó, sőt nö­velendő lészen. 21. §. Ha a pénztár jövedelme nincs olyan állapotban, hogy a betett tökével egyenlő segélyt nyújthasson, azon arányban történik a levonás a segélyből, a mely arányban vannak a tőkék egymáshoz, p. o. van 4 özvegy az 1-sö 25 pftos tökével. 2-ik 50 pftos tökével. 3-ik 75 pft. tökével. 4-ik 100 pft. tökével. Ezen négy rendbeli alaptőkék summája 250 pfra megyen, ámde kiosztandó segély csak 200 pft. lenne, tehát mindegyikből aránylag levonva, jutna az 1-sönek 20 pfr. 2-iknak 40 pfr. 3-iknak 60 pfr. 4-iknek 80 pfr. A mi csak a dolog világositá­sára van feljegyezve. Világos levén, hogy a segélyezés sohasem állhat meghatározott összegből, hanem az intézet jövedelme, a segélyezendő tagok számától függ, és hogy az intézet pénztára gyarapodásával, a segélyezési összeg is növekedni fog. III. Fejezet. Gyámintézeti pénztárkezelés. 22. §. A pénztár kezelése azon summákkal kezdetik, melyeket a belépő tagok, a megerősítés után egy fél év alatt beadnak , és a melyek kegyes adományokból gyűlnek össze. 23. §. Pénzkezelő jelenleg, mig az intézet gyenge és fizetésre elégtelen lesz, olyan pénztárnokul választott tár­sasági tag legyen, ki ezt kegyeletből fogja teljesíteni, külön számadást vezetvén az intézet ügyeiről; idővel a .társaság erősödésével, fizetéses pénztárnok választandó, ki elég hűséggel és biztosítékkal bírjon. Jelenleg t. Erdélyi Sándor lelkész ur bizatik meg pénztárnoksággal. — Ki is azon segélyeknek, melyek már eddig is nt. esperes ur által felvétettek, sőt a t. Csete Lajos urnái levő summáknak általvételére, és a szükségelt rovatolt kis könyvecskék és jegyzökönyvek nyomtatására felkéretik. 24. §. A beállani, vagy befizetni akaró tag azon kör­levél után, mely a megerősítést tudtul adja, 6 hónap alatt jelentse magát az esperesnél, vagy pedig a gyámintézeti választmány elnökénél, nevének tagul íratása végett, az illető pénzt pedig, vagy kötelezvényt tegye a pénztárnok­hoz, kitől egy felvételi könyvecskét kap, mely a tagságról és a pénz felvételéről nyugtat, s idővel is a segélyezendők­nek előmutatandó okiratul szolgál. (Vége köv.) -Otw KÜLFÖLD. Egy pár szó a tübingái iskoláról. E lap körén tán nem fog kivül esni s nem lesz egé­szen oknélküli, ha egy pár szóban ismertetem a tübingai theologiai iskola irányát, mely az ujabb időkben — különö­sen az egyház történelem mezején — a legnagyobb hirre kapott. — Jelszava a legvastagabb rationalismus, mely szétront minden korlátokat s uj életre hozza a tévtanok legveszedelmesebbikét: a gnosticismust. — Megnyugtatá­sul szolgálhat azonban az, hogy valamint a legrégibb idők­től kezdve, a legujabbakig minden tévtan sok tekintetben nemhogy ártott volna a keresztyén egyház tiszta szellemé­nek, söt eredményeiben — a mennyiben annak képviselőit védelmezte s tevékenységre szólitván föl, a hittani tudo­mányoknak uj s mindig eredménydus lendületet adott — épen hasznára vált: ugy a tübingai iskolának is — bátran el lehet mondani — a hittudomány jelen állapotja hálával tartozik. Németország, mely szétdaraboltságában a szom­széd hatalom erejének napontai növekedése miatt politikai tekintetben napról-napra nagyobb jelentéktelenségre sülyed alá, — a tudományban keresve kárpótlást, az irántai sze­retetben valóban szépen egygyé olvadott s nagy hatalmas­sággá lön; de helytelen volna másfelöl tagadni azt is, hogy ama rendkivüli tevékenységnek, mely a hittudományok mezején a legújabb időben még itt is szokatlan mérvben nyilatkozik, — nem jelentéktelen oka a tübingai irány, mely visszahatást szült. De térjünk a dologra. Önök tudni fogják, hogy Hegel bölcsészeti rend­szere épen oly viszonyban áll Schellingéhez, mint Aris­totelesé Platoéhoz. — A mi ujat Plató szelleme te­remtett, de részben mint földolgozatlan anyagot hagyott hátra, azt Aristoteles rendszerbe öntötte, bevégezte; igy Schellingét Hegel. Ennek dacára is azonban e kél tanítványtól sein lehet sok tekintetben elvitatni az eredetiség jogát, hiszen két­séget nem szenved, hogy mindkettőnek rendszere az em­beri szellem teremtő erejének szép s örök bizonysága; de

Next

/
Oldalképek
Tartalom