Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

Mert ha igaz, hogy a göinöri egyházmegye csakugyan a „két civódó" tanár miatt határozá utasitást adni követeinek : akkor nem lehet belátni, mire valók a nyilvános jegyzökönyvek, s mi becsük van a bevégzett tényeknek, mert az érdeklett ügy már a mult julius 9-kén Sárospatakon tartott kerületi gyűlésen be lett végezve, mint erről a jegyzőkönyv XXVIII. pontja tanúskodik. Nagyon bajos tehát föltenni a gömöri egyházmegyéről, hogy a maga tudtával is befejezett ügyet újra fel akarná ingerelni s a régi gyepüket újból felhányni. — Megengedve, hogy a megye csakugyan ugy végezett: miért nincs semmi tudomása róla az egyházkerületnek, mert ez is megtartá gyűlését a folyó oct. 10 — 13 napján, s többek állítják, hogy a gyűlésen erről szó sem volt, — Tehát vagy határozott a megye, de követei nem tárták tanácsosnak előállni vele, vagy Sajóparti előadása tökéletlen , eljárása eszélytelen , midőn nem tudja , hogy mi való és mi nem való a nyilvánosság elé. És csakugyan ez utóbbi látszik megállani. „Két civódó" tanárról beszél a megye vagy Sajóparti ? Akármelyik: de a szó nem tiszta; első esetben magyarázatát kérnök; másodikban egyenesen viszszautasítjuk mint férfiatlan rágalmat. „Civódás, gyermekes dolog, erkölcsmételyezés" nehéz vádak egy nyilvános nevelő és tanintézet ügyében fáradozó egyénekre; oly vádak, melyek ha egyszer kimondattak, vagy bizonyittassanak, vagy megtoroltassanak. Ez utóbbit elengedjük a törvényes keresettől elállunk; a bizonyítást, mint becsületes embertől Sajópartitól elvárjuk, adván neki alkalmat szabatos beszédre, hiteles tudósítás lehetségére. E. és A. Heves-Nagy-Kunsági h. h. papi és tanítói özvegyeket és árvákat gyámolító intézet. Nt. szerkesztő ur! A mit eddig a heves-nagykunsági helv. hitv. egyházvidék sajnosan nélkülözött, egy papi s tanitói özvegyeket és árvákat gyámolító intézetet, sikerült végre azt az egyházi hivatalnokok részvéte s lelkesült világi pártfogóink buzgalma folytán megalkotni, s életbeléptetni. Magasztos és áldott emléke leend ez intézet mostan élő hitrokonaink nemes gondolkozásának, vallásos és kegyeletes érzéseinek; mert ök áldozattételeik által egy oly jótékony intézet alapjait rakták le, mely időről-időre segedelmet nyujtand az elhagyott, gyámolt az ügyefogyott, ruhát a meztelen, kenyeret az éhező papi s tanitói özvegyeknek és árváknak. — Legyenek áldottak, kik e közhasznú intézet létrejövetelét részvétük, tanácsadásaik s áldozattételeik által elösegéllették , fenmaradását pedig biztosítják! Legyen tartós, sőt állandó és virágzó ez intézet a buzgó hitrokonok ernyedetlen pártfogása által! Legyen ez oly szent oltár, melyet mindenkor hő buzgalommal Öleljen körül, s szeretet karjaival gyámolitson a késő maradék! Legyen oly szent oltár, melyen a buzgó hívek keresztyéni szeretetének, s Isten dicsőségére hozott áldozattételeinek örök lángjai égjenek, lobogjanak mind az időknek végéig!! Ez ohajtatás, s szivem mélyéből kelt fohász mellettnyújtom át nt. szerkesztő urnák ezen heves-nagy-kunsági egyház személyzeti gyámintézet alapszabályait a végett, hogy becses lapjában közleni méltóztassék. Talán ez alapszabályok olvasása gondolatot költ, nemes elhatározást érlel, s hason célú intézet létrejöttét segéllendi ott és azoknál, hol és a kik közt még mindeddig elhagyatva, elfelejtve szűkölködnek, és rongyoskodnak az egyházi személyek özvegyei, s árvái; talán ez alapszabályok olvasása eszébe juttatja sok hitrokonunknak a nagy apostol Pál ama szavait és intését: „Mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivei; s megemlékezvén arról, hogy a jó kedvű adakozót szereti az Isten: nem fogja meg a jótéteményt azoktól, kik szűkölködnek," sőt szent buzgósággal mondja Péter apostollal: „Aranyom és ezüstöm nincsen nékem, a mim pedig vagyon, azt adom tenéked." S hogy abbeli reményem nem hiu, nem csalóka remény: fényesen igazolja nemcsak nagyérdemű segédgondnokunk tek. Borbély Miidós urnák a gyámintézet javára tett 200 forintos alapítványa, mely keresztyéni nemes tette méltán emeli öt ez intézet jószivü pártfogóinak első sorába, de fényesen igazolja biztató reményemet a kisújszállási nagytiszteletü egyházi elöljáróság folyó évi oct. 26-ról kelt azon határozata, mely szerint a heves-nagy-kunsági egyház személyzeti gyámintézet gyarapítására 400 ausztriai forintot négy év alatt lefizetendöt rendelt nagylelkűen. Gyönyörű és megható nyilatkozványa ez nagytiszteletü ur ! ezen egyház áldozattételekben szinte kifogyhatlan azon lelkesültségének, melylyel minden vallásunkat, iskoláinkat, egyházunkat, nemezetiségünket érdeklő szent ügyet pártfogol és gyámolit. Távol legyen, hogy dicsérésem által homályt kívánnék vonni ezen keresztyéni szeretetből folyó örökbecsű adományozásra, hiszen ennek legszebb, legédesebb jutalmát mind az indítványozó tek. Lovassy István ur, mind az indítványt közakarattal, s lelkesedéssel pártolt s elfogadott egyházi elöljáróság minden egyes tagjai keblükben, szivük édes érzettel jutalmazó öntudatában találják; inkább csak azért jegyzem fel, hogy szolgáljon ez követendő például nagyobb egyházközségeinknek; azért jegyzem fel, hogy elmondhassam protestáns egyházunk szine előtt Dávid ama szavait: „Láttam, hogy nagy örömmel, szabad akarat szerint adta ezeket a nép. Lakozzék azért Uram ő rajtok a te áldásod mindvégiglen! !" Kis-Ujszállás, oct. 29. 1860. Erdélyi Sándor lelkész. A HEVES NAGY KUNSÁGI EGYHÁZMEGYÉBEN FELÁLLÍTOTT EGYHÁZSZEMÉLYZETI GYÁMINTÉZET ALAPSZABÁLYAI. I. Fejezet. Gyámintézet keletkezése. 1. §. Álig van szomorúbb látvány, mint gyárnol nélkül elhagyattatásban látni szegény özvegyét s árváit azoknak kik a vallás hirdetése, a nagyobbaknak és kissebbeknek tanítása körül működtek úgymint utódit a lelkészek-