Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

mint szinte a lelkészi telken lévő egyéb épületek, mind újak, célszerűek, s azon idő óta épültek, mióta itt lakom, a méhes nyugoti részét kivéve. Az iskolai épület, habár nem régi is, nem felel meg a kivánatnak. Mert a tanulók jelen számához képest kicsiny és alacsony. Ezen épület szentegyházunk szomszédja északról, urasági cselédség lakhelye, s mondhatni rondaság fészke volt elébb ; szerencse, hogy megvehettük, még pedig igen jutányos áron*)! Egyéb épületek az iskolai telken alkalmatosak. A lelkészi belső telek nagy és csaknem párnélküli Somogyban. Sajnos, hogy nem tudhatjuk, miként jutott egyházunk ezen telek birtokába ? A belső telek végén vele összefüggésben, napkelet felé hosszasan nyúlik a nagy gróf Széchényi Ferenc által adományozott réti föld oly hosszan, hogy a lelkészi laktól kezdve, a telek végéig mintegy ezerkétszáz lépést tehetni. Népessége egyházunknak 875 lélek, (van Visontán 109 r. katholikus, 15 izraelita). Évenkénti jövedelme egyházunknak — a hívek önkéntes adakozásán kivtil — több éveken át a földes úri búza és rozs aratása utáni járulék volt. Ilynemű jövedelemből épült a lelkészi lak, s egyéb epületek a lelkészi telken, ebből adtunk segélyt szent célokra, ebből fedeztük egyházunk szükségeit. Az aratás a legbiztosabb jövedelmi forrásnak mutatkozik nálunk. 1836-ik év óta, 1848-ig folyvást arattak a visontai helv. bitvallásúak az egyház részére, ekkor azonban, mivel sokan a lakosok közül, mint nemzetőrök hon nem dolgozhattak : megszűnt ezen kereset módja, hanem múlt évben (1859.) újra életbelépett egyházunknak nem kis hasznára. A visontai anyaegyházhoz tartozik a hozzá közel eső rinyaújlaki leányegyház, mely már 1672-ik év körül — mint Lampe állítja — létezett. Voltak-e ennek lelkészei az egyház kebelében, mikor szűntek meg, ha voltak, mikor kezdődött itt az iskolatanitói hivatal ? bizonyosan meg nem határozhatni. Az egyház jegyzőkönyve szerint, 1788-ban vitetett Fekete György nevű iskolatanitó, s azóta folyvást voltak itt iskolatanitók, kik egyszersmind praeorausi (előkönyörgői) kötelességöket, teljesítették. A birtok-elkülönítés Visontán a volt földesuraság és volt jobbágyolt közt egyessség útján nem sikerülvén, a törvény itélend. Erről — ha Isten éltet — más alkalommal. Barla Szabó János, visontai lelkész. ISKOLAÜGY. A kecskeméti reform, egyház, hogy az ismere tes pest-kecskeméti iskolaügyben keletkezett s több év óta keserűn folyt viszálynak véget vessen, s a most különösen felette szükségessé vált egyetértést ne kockáztassa, sőt a mennyire lehet, erősítse : m. évi december 10-kén tartott közgyűlésében elhatározá a kebelében levő theol. intézet megszüntetését, — mely határozatát e következő nyilatkozatba foglalta: „Midőn a magyar *) Prot. egyházi és iskolai lap, 1844, 49. sz. prot. egyház borongó ege nem hogy tisztulva, sőt napról napra sötétedik; midőn minden hü és buzgó protestáns az egyház hullámverdeste hajójához siet, tehetsége szerint menteni azt: megjelenünk mi is a kecskeméti reform, egyház részéről, mint ennek törvényesen választott elöljárói és képviselői, a dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése — mint legfőbb egyházi kormányzóhatóságunk előtt, hogy azon intézkedésekhez, melyeket atyáink vérén váltott drága örökségünk megmentésére tenni jónak látand, kész szívvel csatlakozzunk. Mi ugyan egy percig sem ingadozunk azon hitünkben s meggyőződésünkben, hogy 0 cs. kir. Apostoli Felsége, legkegyelmesebb urunk, ismert igazságszereteténél fogva, a bécsi és linzi békekötéseken s az 179%-ki 26-ik törvénycikken alapuló, s 0 cs. kir. Apostoli Felsége által is megerősített és biztosított egyházi függetlenségünket, öntörvényhozási drága jogunkat és szabadságunkat, a Kézsmárkon, Debrecenben, Sopronyban, Pápán, Miskolcon tartott egyházkerületi gyűléseknek, úgyszinte számos egyházmegyei gyűléseknek alázatos felterjesztései és kérelmei folytán, teljesen megadni mielébb kegyelmesen méltóztatand, s a protestáns egyház azon féltékeny kiáltására: „Uram tarts meg, mert elveszük !" — isteni megváltónk példáját követve — dorgálólag parancsolni fog ama szélvészeknek, melyek a prot. egyház hajóját elboritással fenyegető hullámokat támasztották,— parancsolni fog, hogy legyen csendesség, béke és jóllét az 0 Felsége törvényszerű suprema inspectiójának védőszárnyai alatt. És minthogy e hitünk tántoríthatlan, — minthogy 0 cs. kir. Ap. Felségének a prot. egyház iránti legjobb akaratáról teljesen meg vagyunk győződve: épen ezért mi nem tartozunk azok közé, kik talán már a kétségbeeséshez vannak közel, s a nyomatás és üldöztetés gyászos emlékű korszakainak újrakezdődését sejtik a közeljövőben bekövetkezni; — mi reménylünk és bizunk, s e reményben és bizalomban — tekintve 0 cs. kir. Apóst. Felségének a magyar prot. egyház iránti legjobb akaratát —• a fenyegetni látszó vész idején is aggálytalanul nézünk a jövendő felé. — Mindazáltal, miután csakugyan nem lehet tagadni, hogy jelenleg mélyen elborult az ég, s az összes magyar protestántismus — az ágostai hitvallású testvéreinkhez tartozó igen csekély és jelentéktelen töredék kivételével — drága kincsének megmentése végett egyesülésre törekszik, s egyesülve siet ahhoz, kí Isten után ama sötét fellegeket eloszlatni hívatva van, t. i. 0 cs. kir. Apostoli Felségéhez ; — miután akár elborult maradjon vagy még sötétebbé váljék egyházunk ege, akár — mint hisszük — rövid időn kiderüljön az, * mindenik esetben múlhatlan szükségnek tartjuk, hogy magunk között necsak meghasonlások ne legyenek, hanem az arra vezethető minden okok is eltávolíttassanak , igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békeségnek kötele által, mi:t a kik egy test és egy lélek vagyunk, miképen hogy a mi hivatalunknak egy reménységére is hivattattunk (Efes IV. 3, 4) : ennél fogva szentegyházunk iránti — atyáinktól öröklött ragaszkodásunkból s önfeláldozásra is kész buzgalmunkból eredő — múlaszthatlan kötelességünknek tartjuk, komoly