Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-28 / 43. szám

feszegetett, mely a theologiához való szoros viszonyánál fogva nagy mértékben érdemes arra, hogy lapunk olvasóival annak foglalatját ismertessük ; annyival inkább, mert e minden tekintetben jeles beszéd a rég hányatott kérdést minden oldalról felvilágosította, és megfejtéséhez igen közel vitte. A beszéd rövid foglalatja e következő: Megállapítván a tételt, mely szerint csak az egyedéhez hason erős egységgel bírónak lehet idöszerinti fejlődése s igy története: kiemelé annak fontosságát, hogy a genesis, mely Isten képének és hasonlatossságának felöltözését az emberiség egészének tevé feladatául, egy tőről mondja származottnak az emberiséget, méltányolván egyszersmind azon törekvéseket, melyek a historiographiának genesisseli egyezetét megőrizni kívánják. De más oldalról figyelmeztet, miként az eredet egysége mitsem használ, ha az emberiség körében idő folytán bár, de absolut különségek születtek. Pedig, hogy ilyek születtek, sőt, hogy az egység tán az eredetben is hiányzott: arra, mint monda, sok látszik mutatni. Ez irányban kiemelé, hogy a természetnek, melyhez élete által az ember is kötve van, általában jelleme a szétesettség, melyet, hogy az emberben sem fog megtagadni, igen valószínű. E valószínűségnek megfelelve, csakugyan mutatja is a tapasztalat, miként az emberiségen belől fajkülönségek léteznek, és pedig megfelelve azon fensíkoknak, melyek az ős időkben egyedül lehettek a tengerből kiemelkedve, s megfelelve a négylábúak fötanyáinak is. A dologtermészete hát azon kívánalomra jogsoít, hogy legyenek különségek az emberiség világában, s e kívánalomnak megfelel a tényleges állapot, mely az ember fajokban csakugyan mutat ily különségeket, és pedig lehető szívósokat. Más oldalról azonban megmutatva, hogy az ember nemcsak természeti, hanem főleg szellemi lény : e minősége alapján követeli, hogy ama különségek dacára is egység uralkodjék világában. Ez egységet azáltal véli megmentettnek, hogy képesnek mondja a szellemet arra, hogy mint magasb hatalom leronthassa ama természeti alapon született s kétségtelenül létező különségeket. A szellem ez iránybani erejének kitüntetése céljából hivatkozik azon tüneményekre, melyek bizonyítják, hogy a szellem emelkedése egyeseknél, mint osztályoknál eszményíti a testet is. Legnagyobbszerü példakép mutatja azonban föl azt, melyet az altai népek egy része, s köztük főleg a magyar szolgáltat, mint mely szellemének a kaukázi faj körén kivül példátlan emelkedésével ugy hatott vissza külsejére is, hogy arról a mongol jellemet teljesen letörölte. Mindezekből azon tanúságot vonja, hogy az embernek, mint szellemi lénynek ugy rendeltetése, mint ennek megfelelő ereje ugyanaz, csak utja különbözően hosszú és nehéz, a szerint, a mint a neki orgánumul szolgáló test előleg többé , vagy kevésbé megfelelő a szellem igényeinek. BELFÖLD. A helv. hitv. tiszántúli egyházkerület közgyűlése folyó évi oct. 6-án vette kezdetét. Első nap 89 lelkész felavatása (ordinatio) ment végbe ünnepélyes szertartással a nagy templomban. A több napokon a tanácskozások folytak, melyeknek nevezetesebb tárgyai ezek : 1-ör. A főiskola nagy épületének újból fedelezését illetőleg: a gazdasági választmány által készíttetett tervnél az egyházkerületi küldöttség által, mely a tervek megvizsgálására, s véleményadásra megbízatott, pesti építész Gerster Károly ur tervrajza célszerűbbnek véleményeztetvén, elfogadtatott; ugyancsak a rézfedél helyett, melyet a gazdasági választmány ajánlott, a fenebb emiitett küldöttség által véleményezett angol palával leendő fedezés állapíttatott meg, főleg azon indokból, hogy ez amannál jóval kevesebbe kerülvén, feltéve, hogy begyül az előbb rézfedélre kiszámított, s az egyházmegyékre aránylag kivetett pénzösszeg, a feleslegből tartaléktöke alapittassék; egyszersmind nyílt offertek (ajánlatok) hirdetésére, melyek f. év december végéig lesznek beküldendők, a gazdasági választmány megbízatott. 2-or. Tárgyalás alá vétetett a reform. 4 superintendentia, egyetemes bizottmánya Debrecenben sept. 25-kén tartott ülésének jegyzökönyve, melynek 3-dik sz. alatti cikkében foglalt azon javallat, hogy a presbyteriumok, melyek eddig sok helyen maguk egészítették ki magukat, az egyház szükségeit teljesítő minden önálló tag által leendő választás utján ujraszerveztessenek, elfogadtatott ; ugyancsak elfogadtattak az egyetemes bizottmánynak a többi számok alatt foglalt javallatai, s ezek folytán határoztatott: a) hogy az egyházmegyei gyűlésekre necsak a tanácsbirák, hanem minden egyházközségek meghivattassanak, és joga legyen minden presbyteriumnak a gyülekezet lelkipásztorát," illetőleg lelkipásztorait, s ezeken kivül a lelkipásztorokkal egyenlő számú más követeket küldeni, kik ott minden közigazgatási ügyekben személy szerinti szavazattal bírnak, a peres ügyekben a választott tanácsbirák bíráskodási és itélethozási joga az eddigi törvényes gyakorlat szerint sértetlen maradván. b) Az egyházkerületi gyűlésekre, minden egyházmegyének jogában álland, az esperes és segédgondnok mellé, ha lehet két, de legalább egy lelkészt, s ugyanannyi más képviselőket választani és küldeni, kiknek minden közigazgatási ügyekben személy szerinti szavazati joguk leend; a peres ügyekben itt is fenmaradván az esperesekből és segédgondnokokból álló egyházkerületi törvényszék bíráskodási és itélethozási joga. c) Conventek mindannyiszor tartassanak, valahányszor az egyházkerület többsége az egyetemes érdekű közügyekre nézve kívánni fogja a superintendenseken és fögondnokokon kivül az egyházkerületi közgyűlések által választandó két lelkipásztor s ugyanannyi más képviselők leendenek; azonban ezen conventek csak indítványozás! hatáskörrel bírnak, s határozataik, intézkedéseik az egyi'f