Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

deletét, miszerint nekünk egyházak, esperességek és superintendentiák körében hivatalnokainkat választanunk vagy meghagynunk szabad, el és megtagadja, híveinket az autonom módon megválasztott egyházi orgánumok iránti engedetlenségre buzdítja, s a brezovai, miavai és verbőczi evangelikus lelkészeket ily irányú munkálódásukban szolgabírói tekintélyével védi s híveinket avval fenyegeti, hogy hivatalos eljárásának súlyát egyházankint fogja velők éreztetni. így Felségednek közhatóságai a superintendensek megválasztatásáig kinevezett administrátorokat jóllehet jelenleg már mind a négy egyházkerületünket törvényesen megválasztott superintendens igazgatja, még ma is egyházi elöjáróinkként tekintik, s hivatalos közleményeiket és a felsőbb rendeleket csak azok utján küldik, — mi több : ez adminisztrátorok egyike Wolmuth Lipót, rohonci lelkész dunántuli kerületünk hivatalos pecsétjét Haubner Máté e kerület törvényes superintendensének kiszolgátatni vonakodik, — másika Chalupka János breznobányai lelkész pedig a dunáninneni autonom superintendentia hivatalos pecsétjét Kuzmányi Károly pátensszerü superintendensnek kiadta, — harmadika Valka János dunaegyházi lelkész pedig legújabban szintén már Székács József, bányakerületi superintendensünk törvényes megválasztatása után, autonom érzelmű apostagi evangelikus lelkész Michalkó János ellen oly hallatlan birói eljárást intézett, hogy ennek állítólagos kánoni vétsége miatt maga volt a vádló fél, maga volt a vizsgáló biró s egy maga volt az itélö törvényszék.— Elitélte pedig, az ausztriai perrendtartásra támaszkodva, ex contumacia kihallgatlanul lelkészi hivatala elvesztésére, s minden egyházbirósági törvénygyakorlatunk ellenére paplaka és állásának 15 nap alatti odahagyására, mely utóbbi ügynek iratai jelenleg Felséged vallásügyi minisztériuma elébe terjesztvék. Ezen elősorolt szomoritó adatok világosan tanúsítják, hogy Felséged atyai szándoka hajótörést szenved az ellenkező szellemben működő cs. k. kormányhatóságok és hivatalnokok mostoha keze alatt, hogy köztünk addig nem leend béke és megnyugvás, mig 1790-i alaptörvényünk ismét igazsággá nem váland. Hogy pedig az teljes mértékben történhessék, nem csak autonom kormányzatunk ellenébe gördített föntebbi és hasonló akadályoknak meg kell szünniök, hanem szükséges egyszersmind, hogy egyházunk működésének egyik legfontosabb ága, a nevelési ügy, azon törvényes álláspontra vezettessék ismét vissza, melyet az 1790-i 26. törvénycikk 5-ik §-sa világos rendelete szerint el kell foglalnia, ha szabad és nyilvános vallásgyakorlatunkat többnek nézzük, mint puszta szónak és veszélyes illusiónak. Felséges Urunk ! autonom egyházat autonom nevelési •endszer nélkül képzelni nem lehet, mert a lelkész és a anitó egyiránt hirdetik azon tant, melynek ezer és ezer szálai képezik a protestáns embernek egyéniségét. — A levelésben gyökerezik az egyház jövendője, ez leghatalnasabb eszköze üdvös czéljai elérésében, s abban az egyláz legsajátlagosabb egyéni szellemének kell meghonosulnia, ha történeti rendeltetésének megakar felelni. Fő ereklyénk az 1790-i alaptörvény azon része, mely az iskolaállitási, a tanszer s tankönyvek megállapítási, a tanárválasztási jogot kezünkbe adja. E törvényes jogok ötvenkilenc évi tettleges élvezése boldog szakában nevelési ügyünk nem nagyszámú, de erélyesen működő tanárok ápoló keze alatt igen szerény anyagi erővel oly fokra fejlődött, hogy növendékeink életrevalósága és alapos képzettsége széles e hazában más hitűek által is szívesen elismertetett. Azon szerencsétlen 1850-ik év óta, midőn 1790-diki alaptörvényünk ezen része is fölfüggesztetett és iskoláink nagyobb része nem tőlünk eredett sokkal költségesebb kormányhatósági tanrendszert volt kénytelen elfogadni, nevelési ügyünk oly pénzbeli zavarokkal küzd, minőket az előtt nem is ismertünk, és az ezen nehéz áldozatokkal megvásárlóit eredmények nem csak nem fényesebbek, hanem jóval tökéletlenebbek mint az előtt. De más részről nyilvános vallásszabadságunkat sarkaiból kiforgató azon elv is vétetett alkalmazásba, miszerint iskoláink nem nyilvános, hanem magánintézetek, miknek bizonyítványait csak akkor ismeri el az állam, ha magok az iskolák állami vezetés és szervezés alá lépnek. Bár ezen elv ellenében ismételve utaltunk arra, hogy vallásunk nyilvános gyakorlata szükségképen föltételezi azon iskolák nyilvánosságát is, hol híveink neveltetnek • tanintézeteinknek nagyobb része mindazáltal növendékeinek világi előmenetelének kedveért kénytelen volt szervezetében azon szabályokat alkalmazni, melyektől iskolai bizonyítványainak érvényessége tétethet függővé. Felséged folyó évi május 15-i fejedelmi szava 1790-i alaptörvényen sarkalló jogállapot tettleges élvezésbe helyezvén vissza egyházunkat, hátra van, hogy ez alaptörvény azon része is jusson teljes érvényre, mely iskoláink ügyét ép oly autonom ügyünknek nyilvánítja, mint vallás gyakorlatunkat^ egyházi kormányzatunkat. Mindezeknél fogva Felséged magas szine előtt ünnepélyesen és sürgősen esedezünk : 1-ször. Méltóztassék autonomiája mellett híven megmarad ágostai hitvallású evangelikus egyházunkat, az 1790-ik 26-ik törvénycikk esonkitatlan jogainak csonkitaJlan gyakorlatába is legkegyelmesebben visszahelyezni, jelesül: 2-szor. Méltóztassék cs. kir. minisztériumának, általa a közigazgatási hatóságoknak szigorúan meghagyni, hogy 4 autonom superintendentiánk integritását tiszteletben tartani, s ennek fonalán a fönt elősorolt e tárgybani sérelmeket megszüntetni kötelességöknek ismerjék. 3-szor. Méltóztassék legkegyelmesebben megparancsolni, hogy legfelsőbb tudomásra vétetvén a megválasztott autonom superintendensek és egyházkerületi fölügyelők, a még fönnálló adminisztrátori hivatalok megszüntettessenek s a cs. kir. kormány és egyházkerületeink főnökségei közt az egyenes közlekedés megnyittatván, mind azoknak, mind alsóbb egyházi hatóságainknak hatásköre és hivatalos működése a kormányhatóságok és cs. kir. hivatalnokok részéről meg ne zavartassák vagy csonkittassék.