Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-10 / 6. szám

Az egyházi jövedelmek ügyében. Nem lehet egy-egy figyelemre méltóbb dolog annál, hogy az egyházi jövedelmek a pénzviszonyok néhány év óta történt változása miatt napról-napra érezhetőbbé váló csökkenésben vannak. Ideje volna, hogy e baj gyökeres orvoslásáról gondoskodnánk; addig is legyen szabad nekem ezen jövedelmi apálynak lehető meggátlása ügyében pár szót elmondanom. Megadatván hazánkban a vallás szabad gyakorlása, egy vagy több község egyházzá alakult, templomot, papi- s iskolai lakot épített, s egyházi személyzete fizetésére meghatározta a készpénzbeni összeget s az úgynevezett consipatiót. Ezen egyházi adót az illető községek akár szabad elvállalás, akár pedig kölcsönös megállapodás utján egymás között osztották fel, s biztosan nem állíthatjuk, volt-e ez személy, avagy birtok után járó adó, őseink buzgósága ezen demarcatiót kizárván. Ezen idők óta hazánkban nagy változások történtek, a melyek egyházunk jövedelmére is nagy befolyást gyakoroltak — s mellőzvén a kitérés eseteit, melyek nem gyakoriak — két epocha különösen megemlítendő, t. i. az 1836-ki úrbéri törvény és a cs. kir. ősiségi pátens. Kétséget nem szenved, hogy az egyházi adó felosztásánál a földbirtok úrbéri t. i. és nemesi jobban rovatott meg, mint a személy, amaz mindenesetre biztosabb alapját tevén az adónak. Az elsőbb az 1836-ki törvény hozataláig a földes úr hatóságának alá levén vetve , annak eladásába a protestáns földes úr legtöbb esetekben csak akként egyezett, ha a vevő is protestáns volt s ez levén az engedelem conditioja sine qua non, azon birtok után járó egyházi adó a szerzőnél is biztosítva volt, holott az említett törvény után, a szabad adás-vevés hozatván be, számtalan úrbéri birtok nem protestáns kezekre került s attól járó adótól az egyház örökre elesett. Az utóbbi nemesi, t. i. nagyobb részt férfi ágot illető birtok, az elzálogosítási eseteket kivéve (melyeknél szinte a szerző vallása tekintetbe vétetett), azelőtt folyvást protestáns kezeknél maradván, az egyházi adó fŐkútforrásául szolgált, — holott most az ősiségi parancs által a férfi- és leány-ág közötti különbség szüntetvén meg, a leányoknak nem protestáns férjekhez leendő kiházasítása azt fogja okozni, hogy a birtok nagy része mindjárt, de az első nemzedéknél minden bizonynyal, az egyházi adó tárgyát képezni nem fogja. Tudnánk megnevezni községeket, melyeknek összes lakossága, s így minden földbirtokosa is, az egyház alakulása alkalmával protestáns volt, s melyekbe most az úrbéri volt birtoknak majdnem felerésze nem protestáns kezekre jutott. Kérdjük már most, ki fogja ezen hiányt pótolni, mely a volt úrbéri birtok protestáns kezektoli eleséséből, ki azt, mely a nemesi protestánsok által birt, s jelenleg nem protestáns birtokba jutott jószágok egyházi adójának megszüntetéséből származik? Az illető községek nem,—merthogy lehet tíz lakostól követelni oly teher viselését, melyet azok el nem vállaltak, s mely húszra volt róva, — a jelenlegi nem protestáns tulajdonos szinte nem, állítván, hogy a kérdéses jószágot egyházi teher nélkül szerzette meg. Csalatkozik, a ki hiszi: hogy e hiány a protestánsok által szerzendő birtokkal pótoltatik, mert ezek, ha szereznek is birtokot, mely eddig egyházilag nem rovatott meg, attól az egyház szükségeihez járulni nem akarnak. Pedig nincs rendiben, hogy ezen egyházi adó fogyatkozást szenvedjen, hiszen ez nem egyéb, mint alapítvány, hasonló amahoz, melyet valaki akár életében tett, akár pedig végrendele tileg bizonyos egyházi vagy iskolai célokra hagyományozott,— s valamint ennek tőkéjéhez nyúlni szabad nem lévén, annak pusztán kamatjait a kijelölt célokra fordítani lehet; úgy azon egyházi adó is, mit nagy-apám elvállalt, kamatját teszi azon alapítványi tehernek, mely birtokomon fekszik, s melyet annyi egyházi visitatio szentesített. Csak egyben hibáztak eleink—hogy az ilyetén egyházi járandóságot egyéb alapítványok példájára nem tábláztatták be — mert ha ezt teszik, akkor birtokosról-birtokosra száll az egyházi teher mind addig, míg az a minden évi járandóságnak megfelelő tőkének lefizetése által le nem rovatik. Rajtunk áll most eleink ezen mulasztását pótolni, pótolni pedig akként, hogyha ilyetén egyházi tartozások világos teher gyanánt a telekkönyvi hivataloknál jelentetnek be. Szent-Ivdnyi Márton.