Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-14 / 41. szám

éles és esipös élenek sajátságos vegyületét csudáljuk benne. Fölismerve: gazdag képzelet és éles éle. Evvel összekötve van nála a sok olvasottság és alapos tudás; a legellenségesebb irányokbai elmerülés, az azokbani tájékozás és önfölismerés. De föhibája mind e mellett az, hogy nem bir erővel a fiatal emberben meggyőződést előhozni, mert bár széles kiterjedésű tudományossága és nagy olvasottsága következtében azon számtalan idézések a pogány Írókból, egyházi atyákból, az újkor nevezetesebb férfiainak müveiből, a tapasztalati életből, költőkből és bölcsészekből, melyeket a mondottak megerősitéseül felhoz, s melyekkel minden egyes előadása ugy Erkölcstanában, mint Encyclopediájában és Szentírás magyarázatában oly gazdag, — bámulatra ragadnak, — de minthogy épen ezek nála a támogató okok, távol vannak attól, hogy meggyőződést eszközöljenek, s távol attól is, hogy tanítványai — hacsak önállósággal már nem birtak — arra általa szert tegyenek. Müller már bizonyos és határozott irány képviselője. Benne az orthodoxia, de igen szelid formában Schleiermacherra támaszkodik. Müller alapos tudományossággal és éles értelmiséggel biró férfiú. 0 szellemdűs dogmaticus. Müvei tartalomdűsak, szoros rendszert követők, s azt keresztülvivök. E mellett tanúskodik azon tény is, hogy egyedül egy müvének. ,,A bünrőli tan" című könyvének tulajdoni jogáért 40,000 tallért Ígértek neki, melyben a bűnnek eredetét, erejét és hatását az emberre a legnagyobb alapossággal tárgyalja. Schleiermacher volt legbuzgóbb előmozdítója az 1817-ben Poroszhonban létre jött Uniónak. Azon állításával, ,,hogy a protestantismusban csak az lehet lényeges, miben mindkét vallásfelekezet valóban megegyez, a különböző vallásfelekezetek egyházi egyesülésének utat jelölte ki. — Tanítványai három részre szakadtak. Az elsőbe azok tartoznak, kik az unió alatt nem értenek egyebet, minthogy a fejedelem főfelügyelete alatt mindkét felekezetbeli férfiakból egy választmánytanács alakuljon, mely az egyház külső ügyeit vezesse, — a belső ügyek vezetése azonban magukat a vallásfelekezeteket, azoknak községeit illeti. Ez tehát nem egyéb, mint egy külső, látszólagos unió, mely csak azon férfiakban van képviselve, kik az egyházi választmánytanácsban részt vesznek. Ezek élén áll Hengstenberg, s ezek az u. n. Confoederationalisták. A másik rész meg nem elégszik ezen látszólagos unióval, hanem ők „tan- és vallástételi" uniót sürgetnek. Ezek Schleiermacher után indulva azt állítják, hogy a két felekezet között a dogmákban nagyobb az egyetértés, mint a nem egyetértés. A lényegesekben mindkét felekezet egyetért. A nem lényegeseket elhagyva, a lényegeseket pedig szorosan megalapítva és meghatározva akarják az uniót létesíteni. Ezek az egyetértő (consensus) uniót sürgetők. A harmadik rész még ezeknél is tovább megy. Ide az unió azon pártolói tartoznak, kik elvöket legélesebben és legkövetkezetesebben vitték keresztül. Ezek minden mostani létező, — ugy lényeges, mint nem lényeges ellen harcot indítanak. Törekvésüket nemcsak a vallásfelekezetek különböző jelvényeit (symboluma), hanem általában a régi protestántismus jelvényei, — sőt minden dogmaticus formák kötelező és lekötő tekintélye ellen is irányozzák. Ezen párt férfiai az unióban az egész symboltheologiának átalakítását és legyőzését sürgetik ; nem maradnak a legközelebbi tények felületén, — nem, — hanem annak utolsó okaihoz mennek vissza; egy szóval, ők a két vallásfelekezet különbségeinek megszüntetéséből egy uj közös vallástételt, uj felekezetet alkotni akarnak, nem sejtvén, hogy így két felekezet helyett könnyen három támadhat. Ezek az u. n. negatív, vagy antidogmaticus unió hivei. Müller a consensusunio hive. Ö Schleiermachernek felebb emiitett állításából indul ki, s ,,Az evangyélmi unió, annak lénye s isteni joga" című müvében rendszeresen fejtegeti: mi lényeges és nem lényeges a két vallástételben. Szerinte nagyobb az egyetértés, mint a nem egyetértés. Egyetértés mindkét vallástételben a szellemileg egyesítő hatalom. A különbség nem elvi, hanem csak tudományos ; nem általános, hanem egyéni. A nemegyetértés csak a lényegteleneket illeti, — s ide számítja ö az urvacsoráróli tant, mert szerinte Luther és Kálvin az urvacsoráról szóló tanának különbsége is csak dialecticus modorú, ugy, hogy azt maguk a theologusok sem tudják jól megkülönböztetni, s a kettő között biztos határokat vonni. Az unióra vonatkozólag egy consensusformulát maga Müller dolgozott ki, melynek határozottabb kifejtését a jövőre bizza. Benne a közös dogmák összes tartalmát, a két vallástétel lényeges ismérveit találjuk ; — a nem lényegesekbeni eltérést — milyenek az úrvacsora kiszolgáltatása, a lelkészi felavattatás stb. helyi viszonyok és körülmények szerint az egyes gyülekezetek, eme vagy ama vallástétel szerint tetszésük szerint rendezhetik el. Schleiermacher alaptételéből indulva ki, egészen e pontig kiséri a két vallástétel lényeges és nem lényeges ismérveit, s a fentebbi modor szerint törekszik a kettőt egyesíteni. De egyszersmind tán itt fekszik Müller leggyöngébb oldala is, s nem hibásan gondolkoztak ellenei, midőn azt állították, hogy ezen egyetértő unió által, melyet ö létesíteni törekszik, a vallástételek eddigi tekintélye megszüntettetik; mert, ha azon jelvények (symbolumok), melyek eddig az egyház jelvényeinek tekintettek, ezentúl csak községi jelvényeknek tekintendők, miután nem mint az egyház általános öntudata, de csak mint a községek egyedi tetszése léphetnek életbe, ez által igenis, ha nem is a vallástétek tartalma, de legalább azok épsége (integritása) egészen megsemmittetik. Thebusz J. (Folyt, következik). Segédszerkesztők : Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő sjuadó ^Dr. Ballagi Mór. Pest, 1860. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem utca) 2. az.