Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-14 / 41. szám

Hogy nem tud ártani - ' Vad düh szent országának-Bár gúnyolja a hitetlen Boldogító hitünket, Dühös mérge sikeretlen, Az Ur őrzi ügyünket. Áldott Jézus neve ! Ki itt övé leve, S törvényét köveli, Attól ki veheti El amaz örök jókat? E két vers eléneklése után főtiszt. Székács József superintendens lépett a szószékbe s alkalomszerű, és a mit tőle megszoktunk, kenetteljes imában áldást esdve Istentől munkálkodásunkra, áhitatoskodásunkat az emiitett ének következő versével zártuk be : Keresztyének, hát bízzatok, Semmi el ne rémítsen, Az Isten lesz oltalmatok, E remény lelkesítsen ! Szent beszéde megáll, Mint szélvészben kőszál; Tűrést ad bajunkban, Erőt végharcunkban: Nincs hát mi keserítsen. Lelki erőt a reánk várt munkához, reményt a jövőbe emigy merítve, gyűlésünk báró Prónay Albert, mint legidösb egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt meg lön nyitva, a tisztelt mlgos ur által ez alkalommal azért, mert gróf Zay Károly egyetemes felügyelő a gyülekezethez intézett és megilletődve fogadott levelében hivataláról végképen lemondott, mely lemondása, bár fájdalmasan, elfogadtatván, uj egyetemes felügyelő választásáról intézkedénk, s a lelépett hitbajnoknak, a ki közlegénykép sorainkban állni ezután ígérkezett, az egyház körül szerzett bokros érdemeiért, annyi gyanúsítás, annyi tehetetlen bár, de ádáz üldözés közepette rendületlennek tanúsított lelkületeért jegyzőkönyvileg meleg hálaköszönetet és méltányló elismerést szavazánk. Hogy pedig e gyűlés most is, mit azelőtt is magáévá tett, hódoljon a haladás elvének s valamennyi gyűlésen átvive lássa az ikerelnökséget, az elnöklő báró úrhoz elnöktársul főtiszt. Sztromszky Sámuel dunamelléki superintendenst, mint hivatalánál fogva legidősbet ültettük. Fölkelvén azután báró Prónay Gábor, mint a legközelebbi szomorú múltban az egyetemes gyűlést képviselt középponti választmány elnöke, számot adott működéséről e választmánynak, — melyről helyesen jegyzé meg, hogy az olyan kis hadcsapathoz hasonlított, mely a tábor szétveretése után megmaradt a küzdtéren, hogy megmentse a megmenthetöt — és elérkezvén az idö, hogy az egyetemes gyűlés intézkedhetik az egyetem ügyeiről, megbízatását a megbízók kezeibe jegyzökönyveinek benyújtásával adta vissza. A gyűlés jól ismerve e választmány bölcs intézkedéseinek fényes eredményét, mind magának a bárónak, mind a választmáuy egyes tagjainak hálát szavazott. Szót emelt azután Zsedényi Eduárd, a tiszai egyházkerület felügyelője, és szokott ékesszólásával élénk színekkel ecsetelte azon szomorú helyzetet, melyben kivált dunamelléki és bányakerületeink a máj. 15-ki legfelsőbb kézirat után is, és annak dacára folyvást sinylenek és fényes szónoklattal elösorolá azon sérelmeket, melyeket a bányakertilet gyűléséről tegnapelőtt irt levelemben gyöngén és nagyon halvány színekkel vázoltam. Azon sérelmek folytán megtevé szónok végzésünkké is emelt azon indítványát, melyet alább emlitendek csak, hogy azonnal átmehessek Szentiványi Márton, dunamelléki egyházkerületi felügyelőnek méltó figyelmet támasztott beszédére. Végtelenül sajnálom, hogy nem vagyok gyorsíró, mert a szónok kimondhatatlanul érdekes előadását, legjobb akaratom mellett is, csak töredékesen és nagyon tökéletlenül adhatom vissza. Szónok egyházkerülete helyzetével ismertetett bennünket, és tudatta, miként történt, hogy a dunamelléki egyházkerületben az történt a pátenssel, a mi hazaszerte tudva van. Fölemlité, hogy az intelligentia a pátenst nyomban kiadása után ugy fogadta, miként azt minden protestánsnak, országos törvények biztositékára támaszkodva, fogadnia okvetlenül kellett. Fölemlité a papságról, hogy kevés kivétellel, ennek tulajdonítandó az, mi az egyházegyetemnek oly méltán fáj, mert a nép, mint harmadik tényező, miként hazaszerte, a dunamelléki egyházkerületben is, jó, egyháza jogaihoz ragaszkodó; és mégis oda, a hova vezetve lön stb. stb. *). Történtek más felszólalások, más adatelöterjesztések is, melyeket mellőznöm kell, s melyek alapján az lön határozatunk, hogy küldöttségileg alázatos folyamodványt nyujtsunk be a trón zsámolyánál, azt kérendök, hogy Ö Fölsége egyházkerületeink régi határait visszaállítani, egyházi hivatalnokaink hatáskörét épségben fentartani, ennélfogva egyházügyekbe a politikai közegek beavatkozását, valamint az administratorokat megszüntetni s iskoláink bizonyítványait államérvényeseknek nyilvánítani méltóztassék. Határoztuk továbbá, hogy Benedek ö exctiája]küldottségünknek 0 Felsége által elfogadtatását kieszközölni s az ügyet hathatós közbejárásával támogatni küldöttségileg megkéressék. De mi történjék addig, mig 0 Fölsége által, mint reméljük, kedvező válaszszal örvendeztetünk meg ? Mi történjék először az autonom, mi a patentális, mi végre azon gyülekezetekkel, melyek örömmel térnének az anyaegyház kebelébe, de papjaik patentálisok levén, a hivek óhaját meghiúsítják? Az első rendüekhez szózat fog az egyetem nevében intéztetni, őket az eddigi ösvényen megmaradásra felhívó. A második osztálybeliekhez, felsőbb intézkedések folytán is, semmi közünk. A harmadik rendüekre nézve azt mondtuk, hogy minden egyházmegye helyi viszonyaihoz *) E beszédet valamint Zsedényi Eduárd ur nagy lelkesedésselfogadott beszédét a jövő számban teljes kiterjedésben közleni fogjuk. Szerk.