Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-14 / 41. szám

trátióul tekintünk, p. o. egy szláv ajkú magyar ifjút, s akkor azt látjuk, hogy egyszerre tótul, magyarul, németül, latinul s görögül kénytelenittetik tanulni, tehát 5, azaz öt grammatikával kínlódik — vagy legalább kínlódnia kellene — egyszerre. Hogy ily szerencsétlen maltraitirozott kinoztatásra kárhozott ifjú agya ily műtétei folytán mily alakú s szerkezetű, ezt valóban senki sem tudja felfogni, ki a vízözön előtti állapotnak csúfolt időben eléggé szerencsétlen volt, csak két nyelvet, azaz anyanyelvét és a latin nyelvet egyszerre tanulhatni. 2. „Az annyira dicsőített s különös előszeretettel ápolt szakrendszer főkép az algymnasiumban ifjaink mivelődésének második hátránya." Az általános emberi gyarlóságnál s az emberi természetnél fogva mindenki legjobban szereti saját müvét s igy az történik, igen, igen sokszor, hogy nemcsak egy tanár azt véli, miszerint saját tantárgya a főtárgy, a többi pedig csak ilyen, amolyan appendix, minek következtében mindegyik arra törekszik, hogy a tanuló lehetőleg legtöbbet emésszen meg az universaliter képző tantárgyból, mely nemes, de szerencsétlen törekvésnek következménye az, hogy az ifjú gyomra sok emésztésben megromlik. Nagyon is tekintetbe veendő azonkül, hogy a grammatikai s syntactikai osztályokban, tehát az u. n. algymnasiumban a szakrendszer követése mellett szükséges, célt érő, a humanismusnak megfelelő, a paedagogiai törvényeivel megegyező disciplina lehetetlen, mert az iskola nem gép, hol egyik kerék kényszerül a másikba kapni, hanem élet, s legváltozóbb uton-módon nyilatkozó élet, melyet vezetni lehet, hanem óra szerint regulázni lehetetlen, melynek nem szélyelforgácsolt, hanem egy kézben nyugvó kormányra van szüksége. 3. „A földrajzi, hazai, történelmi s philosophiábani oktatás hiánya ifjaink mivelödésének harmadik hátránya." A ki az életet ismeri, s kinek alkalma van ifjainkkal beszédbe eredhetni, az csak szomorúsággal tapasztalhatta, hogy valamennyi görög s más grammatika dacára, sok részben szellemileg elhagyattak, s szive fájdalmában megrepedhetne, midőn azon meggyőződésre kénytelenittetik jutni, hogy az ifjúság nagy része dicső eldödeinknek halhatatlan tetteit csupán regényekből, s a képárusok kirakataiból tanulják ismerni, nem is tekintve azt, hogy a prot. tudomány világot terjesztő csillagával, a philosophiával, kevés vagy semminemű ismeretséget nem kötöttek. Ha már a fentebbi nyilvánulások inkább negatív természetűek , szükség a positiv nézeteket is kiemelni. Ugyanis: 1. „Az iskolának, keresztyén protestáns szellemtől áthatva kell lennie," azért is csak ezen szellemtől áthatott, e szellemben irt kézi könyvek használandók. 2. „Az iskola a haza iránti szeretetet éleszsze, erősítse," azért honi történelmünk szintoly joggal követeli tanitatását, mint bármely más tantárgy. 3. „Az iskola s főleg a gymnásium a humanisticus képzésnek helye," azonban e képzés nemcsak a régi klassikusok tanulmányozása által érhető el, de édes anyai nyelvünk művelése által is, különösen az alsó osztályokban, 4. „Az algymnasiumban a szakrendszer helyébe az osztályrendszer helyezendő," a felgymnasiumban pedig a szakrendszer ugy alkalmazandó, hogy az egyes osztályokban mindenkor egy tanítónak legyen túlnyomó a tanítási órák száma. 5. „A latin nyelv tanítása a második osztályban, a görög nyelv tanítása pedig csak az ötödikben kezdettessék meg," miután a sok nyelvű grammatika egyszerei tanulása csak zavar. „Az első osztályban az anyanyelvbeni jártasság elérése a főcél. 6. „A hetedik s nyolcadik osztályban a philosophia a fötudományok egyike. A tanterv szerinti hetenkénti órák száma. o cs > bo « es t/2 > _ "<3 £ -v(D I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. ce S a> w H íc ^s co ^ ^ CS fcc1--1/1 QJ H e S a " es tz ® vQ x 3 -14= 4 2 14 3 t« aj CH vO -US sj 05 -tí >> .'O JSÍ 22 24 25 25 26 26 27 27 Noszdg. —^— BELFOLD. Az ungi helv. hitv. egyházmegye f. é. sept. 12. 13-ik napjain „Minaj" kis egyházban nagyszerű gyűlést tartott. Bőrű után derű! A közelmúltban egyházi életegünk bőrűit volt annyira, hogy még a május 15-kilegfensöbb kézirat árasztotta közörömben is csak szomorú lélekkel osztozhatánk. E nagybecsű lap 758 hasábján közölve volt a mi szomorúságunk érzékeny szavakban: de Istené legyen a dicsőség, jelen gyűlésünkben eloszlott a ború, megszűnt a mi szomorúságunk! Az országosan ismert protestáns, tek. Bernáth Zsigmond ur még a téli „szürthei" gyűlést követő szomorú időben s.-gondnokul választatott el, de a „szürthei" gyűlés által meghatalmazott néhai esperes Pazar József urnák a szavazatok felbontását választmányilag tárgyaló eljárása, a mennyiben nevezett gyűlés jegyzökönyve, a jegyzői hivataltól polgári törvényhatóság által erőszakosan elvitetett, jegyzőkönyvileg nem igazoltathatván; a „Miskolcon" f. é. május elején tartott e.-kerületi gyűlésben, a s.-gondnokul elválasztott nagyérdemű férfiú, annak rendi szerint fel nem jelentethetett s fel nem eskettethetett. — Hanem a „Tarnócon" május 30-án tartott gyűlésben, nevezett választmányi eljárás gyülésileg is tárgyaltatván, a tisztelt férfiú jegyzőkönyvileg meghívatott a julius 8-án S.-Patakon tartott e.-kerületi gyüléseni sz. eskü fölvételére : de egyházmegye