Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

ben az egyházmegyét azon kellemetlen zavarba fogja hozni, hogy darab ideig mindkét egyházmegyei elnöki székek üresen maradnak, mi ily válságos fegyverszünet idejében, az egyház nagy hátrányára szolgálhat; elmondatván, hogy köztudat szerint, az erőtlen testben a szellem most is oly erős, mint azelőtt, az egyházmegye pedig nem a gyönge testet, hanem a nagy szellemet veszi igénybe; elmondatván, hogy a történelem tanúbizonysága szerint az a társaság boldog, hol nem éretlen gyermekek, hanem agg bölcsek uralkodnak stb. az előadott indokok és buzgó kérelmek — mint hajdan egy agg római imperátor választásakor — megtörték az öreg buzgó egyházi bajnokunk ellentállási akaraterejét, s a segédgondnoki hivatal elvállalására ajánlkozott, s a gyűlés közörvendezése közt, az eskületétele után, elnöki székét elfoglalta. Mélt. gr. Ráday Gedeon és főtiszt. Török Pál urak, mint az egyházmegye eddigi elnökei, az egyházkerület elnökéül választatván, az e.-megyétől érzékeny szavakban vettek búcsút, azon igéretökkel, hogy ök ezentúl is az e.megye tagjai maradván, örömükre fog szolgálni az e.-megye javát ezután is munkálni. Egyéb ügyek a közönséget kevésbbé érdekelvén, feleslegesnek tartjuk azok felöl hosszas tudósítást irni. 0. Nyitramegye gyűlése. Miután nyitramegyei tótajku evang. egyházaink mozgalmairól, szelleméről — dacára ama páratlan vallásáhozi ragaszkodásban és jogai melletti kitartásban gyökeredző részvétnek, melylyel a nyitrai 55,000 tót nyelvű protestánsoknak absolut többsége egyházi autonómiája iránt, egész a lelkesedésig viseltetik — az „Evang. egyházi tót újság" alapján már is több izben a legkificamodottabb hirek közölvék, részint pedig az ide való múltjáról jegyzett, az 1850-ik év óta a törvényesen választott pap elődének elmozdításával politikai hatóság által Alubokára improvisált evang. lelkész, vidékünket egy idő óta elárasztó merész, sőt ingerlő proclamatióiban folyvást még oly hazug állitások is terjesztetnek : mintha nálunk 2 eltérített egyházat, 2 papi és kevés világi személyeket kivéve, — mely utóbbiak csak aljas s törvénytelen módokat használnak föl arra, hogy másokat ama septembralis törvényektőli eltérésre bírhassák — a többi esperességünkbeli egyházak mind a pantens mellett megmaradni kívánnak; nehogy ilyetén, az igazság elferdítésével szent ügyünk megrontására és a magyar protestáns hittársainak tettei fölött őrködő érdekeltségnek elnyomására célzó, a keresztyén szeretet és egyetértés helyett, nemzetiségi gyűlöletet és az egy anya gyermekei közt szakadást előidézni törekvő ármány zsoldosainak mintegy tért engedni láttassunk, nt. szerkesztőségét tisztelettel fölkérjük, miszerint ezen, habár elkésett, de idöszerinti felszólalásunknak becses lapjábani fölvétele által, nekünk egyszersmind alkalmat nyújtani szíveskedjék, hogy jóravaló tót népünk ily szent érdekei előtt zárva álló Egyházi tót újság hasábjain kivül is, a történtek históriájához, részünkről egy-két adatocskával szintúgy járulhassunk. Nem szükség bővebben mutogatnunk, miként a három hónapos tapasztalás és az imént érintett tót újság lapjain elömlő, az ellennézetíieken hatalmaskodó panslavistikus szellem már is eléggé tanúsítják azt, hogy nem azok által kik az egyházuk törvényes autonom szerkezetéhez ragaszkodnak, készíttetik elő a schisma mint inkább azon evang. tót lelkész urak által, kik híveikkel viszályos állapotba esvén, hivatásukban ugy járnak el, mintha csak övék volna a menyország, és mintha ök csak azért mulatnának most köztünk, hogy térdre hulljon előttük a nép, de nem azért, hogy ök nagy mesterük példáját követve szolgáljanak az egyháznak. Ezen jámbor urak ,,a nép" cimmel megszoktak tisztelni mind azokat, kik furolyájuk szerint táncolni tanultak, ha pedig valaki nem így gondolkodik az „a világiak" közé soroztatik be, mely utóbbiakat azután utonutfélen rágalmazni, sérteni ellenök izgatni, hősies elszántságnak tartatik. És ha ez nem ugy van, hol venné magát nálunk is több oly lelkiatya? ki midőn híveinek ezrei, összesége az autonom egyház kebelébe visszatért volna, pátens mellett buzgó egyéni nézetei miatt egyházával harcra kel, és ennek gyülekezeteiben részt venni sem akarván, a helyett hogy lelkész létére lemondana oly helyről, mely lelkiismeretével össze nem fér, az autonom egyházában egyeseket üldözni, s dacára a közakaratnak Kuzmányi űr encyklikáját hirdetni mitsem kétségeskedik. Avagy ama egyházaikra is kiterjesztetni kivánt bírói vizsgálódásokból talán más eredmény sült ki ? és volt-e a politikai hatóságoknak a nem patentális hittársainkkal annyi bajuk, semmint lehetne oly urakkal, kik népünket törvényesen választott egyházi felsőbbség iránti engedetlenségre ingerleni még most sem szűntek meg. íme egyszerűen registráljuk a tényeket, melyekből hazánk hü fiai látandják, mikép nyitrai tótajku testvéreik is, az egyesülés szent eszméjétől áthatottan, vallásuk ősi szabadságáhozi tántorithatlan ragaszkodás által, utódaik számára e drága kincsforrást megtartani igenis feladatuknak ismerik. Az e folyó évi május 16-án kiadott legmagasabb kézirat megjelenése után, tartatott meg Miava 8—10,000 ev. lelket magában foglaló mezőváros kebelében jul. 4-én esperességi első autonom gyűlésünk, melynek alkalmával 12. anyaszt.-egyház, közte 1. sz. királyi és 8 mezővárosé, beadta 35,000 tót ajkú híveinek nevében ünnepélyes nyilatkozatát a felöl, hogy továbbá is az autonom egyház szerkezetéhez erősen csatlakozik. Ezen szokatlan vallásossággal, és messzebb földről ide zarándokolt roppant számú földmivelő hittársainknak jelenlétében is, tíz év óta először ismét példás renddel végbement gyűlés folyta alatt, egyszersmind az e napra kitűzött tisztválasztás utján világi felügyelőül a derék Zelenay Gedeon, esperesül pedig t. Teszák Soma szenei mezővárosi lelkész, a közbizalom e két veteránja választatott el. Azután határozottá lön: miszerint azon mult évi patentális gyűlés alkalmával, Hlubokai lelkész indítványára keletkezett végzés, melynél fogva ugyanis a pozsonyi evang. német egyház, mivel a pátenst el nem fogadá, istentelennek és annak egyik érdemdús papja autonomi pro—