Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

Zudor Sándor 200 ft, ifj. Zudor Sándor 50 ft, Fekete Ferenc 50 ft, Györfi Dénes 50 ft, Zudor Elek 50 ft, Farkas János 10 ft, Gálfi Sámuel 5 ft, Fekete Elek 5 ft, Fekete Sándor 5 ft, Berivói László 50 ft, Barcsai Zsigmond 100 ft, Barcsai Ákos 400 ft, Barcsai Ákosné 100 ft, Pál Imre 100 ft, Barcsai János 400 ft, gr. Lázár Kálmán 300 ft. Eltök folytáig fizetnek évenként: Farkas Dénes 10 ft, Zakariás Dániel 4 ft, Gál Sámuel 1 forintot, mindezeket pengő pénzben értették. Folyamodott volt e bizottmány a magyarhoni 4 helvéthitü superintendentiákhoz, de nem csuda, ha az élet fölötti küzdelemben feledésbe ment segélykérése. Csupán Édes Albert alsó-borsodi esperes, tiszatarjáni ref. lelkész küldött 45 a. é. frt. készpénzt, mint másoktóli gyűjteményt, és maga részéről egyházi beszédeinek több példányait, melyekből 12 ft. 20 kr. jött be. A szászvárosi református egyház tagjai is, kik a papnak semmit sem fizetnek, megértvén, mekkora áldozatot tesznek más reform, egyházak, melyek papot, mestert fizetvén, minden családra a gabna árához képest 6—12 a. é. kepe esik, s mégis a háromszékiek, a sepsi-szent-györgyi, az erdövidékiek és udvarhelyszékiek, az udvarhelyi, a maros-székiek, a maros-vásárhelyi gymnásium fenntartására évenként tetemes öszvegeket fizetnek; megértvén és követvén a sz.-udvarhelyi ref. liivek példáját, kik noha két papot s énekvezért fizetnek, noha 7 ezer pftot alapitottak az udvarhelyi gymnásium számára mégis abban az olvasóosztály tanitóját saját zsebükből fizetik, megértvén és követvén a zilahi ref. egyház példáját, melynek hivei az oskola építésekor nagyszerüleg segítettek, tégla, porond és kőhordással, s egy tanárt fizetnek saját zsebükből, noha ők is saját zsebeikből fizetik 2 papjaikat, az énekvezért, s leánytanitót; mindezeket megértvén, és tudván, hogy Kolozsváron is, Maros-Vásárhelyen is az olvasóosztályok tanítóiról az illető ref. egyházak, nem pedig a gymnasiumi pénztárak gondoskodnak, egy t. i. az olvasóoszlály tanítójának fizetését egyesek évenkinti adományaikból megalapították. Más alkalommal közölni fogom az egyes alapítók becses neveit. Az egyház két igen érdemes papja is tanit ingyen a gymnasiumban: Pap István első pap, hetenként 6 ; Dáné István 2-dik pap, hetenként 16 órán, mi állal az oskolának legkisebb mértékben 300 pftot, s ha a tanitás értékét is hozzáveszszük legszerényebben becsülve is, 600 pftot kiméinek meg. Ha e pénze meglenne az oskolának évenként, ha a két t. pap ez áldozatát 10—20 évig folytatná; és ha ez alatt a tanoda e megkímélt pénzt tőkésíthetné, tiz év múlva 3000—6000, s husz múlva 6000—12,000 pfttal gyarapodnék^tőkéje. Szabó György. igazg. tanár. BELFÖLD. Érmelléki egyházmegyéből. Nt. szerkesztő ur! Egyházmegyei közgyűlésünk mult september hó 19-kén Ér-Adonyban tartatott számos egyházi s világi tagok jelenlétében, a templomban. A felmerült tárgyak, s hozott végzések közzétételét avatottabb tollnak hagyom. Én a szőnyegre került tárgyak közül a tanítókat érdeklő egy tárgyat szükségesnek vélem közzétenni. Nevezetesen egyházmegyei ülnök nt. Cs. J. ur 1646. készült kanonok közül a XlII-dik kanont felolvasván: e kanonba ütköző, sok helyeken divatozó, halottak felett tartatni szokott bucsűztatók, s ujdon készített halotti énekek éneklése eltörlését indítványozta. Mely indítvány az egyházmegyei nt. ülnök urak részéről hévvel felkaroltatván, felemlíttetett, hogy némely ahhoz nem értő tanitók mily nevetséges rhythmusokat faragnak, s csinált énekeket a temetőben dictandó énekelnek. Ez indítvány ellen csak alólirt szólalt fel, előadván röviden, hogy e kanon, mint sok más a „Prot. Egyh. s Isk. Lapban" is elősorolt kanon is tul élte magát, az élet által helyéből kiszorittatott, hatályon kívülivé tétetett, mit igazol mind a négy superintendentiában szokásban levő búcsúztatókkal s néhány versből álló bucsű énekeknek, részint háznál, részint templomban orgona kíséretében énekléssel temetés. Határoztatott: A bucsűztatók tartása s csinált énekek éneklése megtiltatik; oly esetben azonban, ha a halott felett prédikáció, vagy könyörgés tartása is kívántatik — megengedtetik a búcsúztatás a tanitók által. Bocsánat! ha e határozatra nézve szerény véleményemet kimondani bátorkodom. Szerintem, ha nevezett kanon áll, e féloldalu engedményre sincs jogosítva a nt. egyházmegye közgyűlése. Ha jogot vett magának — igen bölcsen — ezzel elismerte, hogy ez elavult harmadszázados törvény maga-magát megemésztette az idő, a korszellem hatályon kívülivé tette. Mennyire túlszárnyalta e kanont a haladás e százada, mutatja az idő, mutatja a tapasztalás, mutatja az egész országban divatozó szokás, mely másod törvénynyé vált. Sőt e kanon ellenében 1791-ik évben módosított XCVIII-dik kanon: „De Cantoribus", következő tételei, „Cantores cantiones hungaricas, temporibus accommodas spirituales, in templis ac funeribus ex Cantionalibus receptis et cet. ac Psalterio choro praecinant, ad svaves melodias ex Psalmis, ac aliunde ex verbo Dei compositas, et cet. decantent, non tain oblectationi quam aedificationi inserviant, modica, moderata — quae sacris convenit — vocis elatione, corde, ac devote cum gratia Auditorum, quod ore canitur, mente intelligatur corde credatur, ac operibus compleatur et cet. Psalmis, Hymnis et Cantionibus Spiritualibus cum gratia canendo in corde vestro Domino," a tanitók részére az éneklésben sokat engednek. A XIII. kanon elévülésére mutatnak több jeles szerzők által világ eleibe bocsátott búcsúztatók. A számosak közül elég legyen Sípos József, Kis Áron, az ujabbak közül Rozgonyi, a nt. esperes ur által is néhány évekkel ezelőtt — bizonyosan használhatás végett — a tanítóknak egyházi látogatás alkalmával megvételre személyesen ajánlott Mentovics; majd 1858-ben megjelent, hirlapilag megbírált, s a tanítóknak ajánlott Fábián, Németh, Tomori