Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

„Vagyonaránylagos progressiv adó, és segítve van mindenen. Megemlékezvén ekként helyzetünkről, és belétekintvén családi életünk belrétegeibe, gondoljunk arra: Mi történendett, ha a csillám, mely oly sokakat, oly hirtelen, velünk ellenirányos útra ragadott, nem bolygótűz, hanem a „jobblét" melegítő tíize talált volna lenni ? Röviden — mit válaszolandottak az özvegyek és árvák, mit a tanodák és tanárok, mit ama 100 ftos lelkész és 40 ftos tanitó, ha eszébe jutott volna valakinék azt mondani: — de nyomban meg is tenni , ne nyomorogja tok árvák és özvegyek , tanodák és tanárok nesztek , ime a jobblét , kövessetek engemet, különösen nesze te lelkész, itt van nem több csak 300 forint évenként, és kövess engemet; és nesze te tanitó, nem több, csak 120 ft. évenként — és kövess engemet? Gondoljuk csak kérem, hová jutandánk ? Egyházunk nélkülöző' különféle állású tagjainak, bizony szép számát (mindenkor tisztelet és becsület a kivételeknek), és azokat, kiket ezek befolyásukkal vezetnek, céljaira felhasználhatni az illetőnek ; ez kérem nagy és ingerlő dolog. Es az ar, az elérhető célhoz mérve ? r Potomság! Es ki állhat jót érte, hogy ezen eszköz nem fog alkalmazásba hozatni, mihelyt bizonyos leend ott, a hol? A beteg még nincs tul a veszélyen. Az eseményekben Isten ujja mutatkozik. Ügyeljünk reá!! Az elmulasztott alkalmat sem áldozat, sem bölcseség, sem resignatio nem pótolhatja. Jobb megelőzni, mint megelőztetni. Tegyük meg! a mi nélkül egyházunk fenállása, jó hirneve, melylyel eddigelé a müveit világ és hazánk előtt bir — kétessé; gyarapodása s felvirágzása pedig épen lehetlenné válik. Adjunk kerületi pénztárunkba annyit , a mennyivel tisztességesen és becsületesen fedezhessük minden szükségeinket, léptessük életbe a „vagyonaránylagos progressiv adót," és ne kockáztassuk, hogy egyházunkat több, már diadallal túléltekhez hasonló szerencsétlenség érje, melynek sötét napjaira, most, a késő szó legyen oda irva. PÁPA |J V^ röKYTtr.R >/ A mult kerületi gyűlés választmánya be fogja adni jelentését az octoberi kerületi gyűlésre a kerület évi szükségeiről, — meghatározandja az összeget, véleményezni fog a kivetendő adó miként leendő behajtásáról. Ez mind kell, hogy megtörténjék, — és meg is fog. De megtörténendvén ez, más a fődolog. Akarnunk kell. Akarnunk az önfentartás önzésének, önérzeti büszkeségünknek minden hatalmával. Akarnunk kell: ,,hogy a vagyonaránylagos progressiv adó életbe lépjen a jövő gyűlésen s az utána következőig annak egy része behajtassék !'4 A kivetésről, ennek kulcsáról, — s mikénti behajtásáról , akkor leend idején szólanunk, a midőn a kerületi választmány jelentését beadandotta. Tudom én, hogy merész dolog uj adózásra hivni fel a testvéreket időnkben, a midőn a közadózás terhe alig bírható. Ámde a különbség igen nagy. Mi önmagunknak adózandunk. Adózandunk vallás-szabadságunkért , önkormányzati jogaink , rendszerünk gyakorolhatásáért , „becsülettel fenállhatásunkért." — Az adó, melyet fizetendünk, tőke leend , minmagunknak kamatozandó, és kamatozandó igen gazdagon. Tekintsünk vissza egyházunk negyedfélszázados múltjára — és könnyít leend áldozathozásunk, föllelkesülvén elődeink magasztos példáin. Hiszen az áldozat tana hitvallásunk sajátlagos tana, negyedfélszázados örökségünk — és oly tan, melyet még a határtalan jóságnak, az Istenségnek irányában is minden vallás tanit. Néhai. ISKOLAÜGY. Szászváros, september 3. 1860. — A szászváros reform, tanoda a forradalom után lefolyt nehéz és válságos évekkel kapcsolatban volt rontó körülmények eredményében csekély anyagi erején nem gyakorolhatta azon üdvös hatást, mit neki első alapitói, t. i. I. Rákóczy, Barcsai és Apafi fejedelmeink kitűztek, mit a forradalom előtt hiven teljesített, hogy t. i. a bölcsészeti tanfolyam is virágozván