Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

dései — a mennyire ezt a superintendentiák önállásának sérelme nélkül tehetni — öszhangzók és egyezők legyenek. 1. E vezérnézetből folyólag a teendők legelseje, t. i. a zsinatra való előkészületeket illetőleg ügy vélekedett a bizottmány, hogy mind a zsinat nagyfontosságú feladata, mind a nyert utasításokat tekintve szükséges hogy elegendő idő engedtessék azoknak megtételéhez; annyival inkább, miután az önkormányzati jogok teljes gyakorlatába leendő visszahelyezkedés által az előkészületek nagy része tettleg be lesz végezve. A visszahelyezkedési nagy munkának első legszükségesebb momentumának az egyes ekklésziák presbyteriumainak ügye tekintetvén: azoknak rendezése vétetett tanácskozás alá; nem csak azért mert ennek tárgyalása a teendők sorozatában a presbyteriale régimén természetéből folyólag legelső helyen áll, hanem azért is mert épen a legközelebbi nehéz megpróbáltatások idején a hitelveink és egyházi rendezeteink szerint szabályosan alakított presbyteriumok erősségét tapasztalni elég alkalmunk és módunk volt. E tekintetben a bizottmány oly javaslatot terjeszt a superintendentiák elibe, mely szerint mindenik superintendentia igyekezzék a maga kebelében a presbyteriumok választását minél szélesebb alapra fektetni s oda működni, hogy az egyház terheit viselő minden önálló ekklezsiai tagnak a presbyterium megválasztásába, és az ekklezsiai gondnokság évenkénti választás által történendő betöltésébe befolyni módja legyen. Hogy ha pedig valamely ekklézsiában a fenálló presbyterium összeütközésbe jönne az itt kifejtett elvekkel; ott a superintendentiák a körülmények figyelembe vétele mellett, a kifejezett elvekkel összehangzólag intézkedjenek. Az egyes presbyteriumok után a fokozatos felsöbbségi rendtartás szerint fenálló egyházmegyéket illetőleg egyetemes megállapodás lön, hogy azon gyakorlat, mely a tiszáninneni egyházkerületben s a többi superintendentiák némely tractusaiban már eddig is eredménydűs sikerrel követtetett, mind a négy ref. superintendentia minden egyházmegyéjére nézve is követendő szabályul tűzetnék ki ; jelesen hogy az egyházmegyei közgyűléseket összehívó s meghirdető elnök urak ne csak az egyházmegyei tanácsbirákat és tisztviselőket, hanem az egyházközségeket is hívják meg s minden presbyterium jogosított legyen az egyházmegyei közgyűlésekre egy egyházi és egy világi képviselőt választani és küldeni. Hasonlókép elfogadtatott, s mind a négy superintendentiában követendő szabályul kitüzendönek javasoltatik a tiszáninneni superinlendentiában már rendszeresen életbe léptetett, a többi superintendentiákban pedig csak egyes tractusok által megkezdett azon gyakorlat, miszerint a presbyteriális képviselőkből alakult egyházmegyei gyűlések a superintendentiális közgyűlésekre az esperesen és segédgondnokon kivül „legalább" két egyházi és két világi képviselőt választanának és küldenének. Sérületlen fenhagyatván mind az esperességi mind a superintendentiale consistoriumoknak minden felebbezett s általában peres ügyeknek a canon és egyházjogi bíráskodási joguk és kötelességük. A négy superintendentia u. n. conventjeire nézve a bizottmány javaslata az, hogy a négy superintendentia ezentúl is tartson a felmerülő szükségek és körülményekhez képest régi mód és szokás szerint egyetemes tanácskozmányokat; melyeknek tagjai az egyes superintendentiák elnökein kivül az egyes superintendentiákból egyházi s kétkét világi tagok legyenek. A zsinattartásra nézve a bizotmány véleménye az, hogy a felett intézkedni akkor lesz idején, hogyha az egyházkerületek szükségesnek és célszerűnek látandják a zsinatra való előkészületek megtételét tüzetesen megkezdeni. 2. Az iskola és nevelés ügye az egyházzal elválhat-Ian szoros kapcsolatban állván s annak szabadsága ugyanazon törvényeken alapulván, melyeken az egyházé, a bizottmány természetesnek találta, hogy az egyházra nézve javaslott törvényes visszahelyezkedés az iskolára is teljes mértékben kiterjed s igy a visszahelyezkedési eljárások minden iskoláinkra nézve tüstént munkába vétetendök és egyfolytában befejezendők. Ehez képest javasoltatott, tétessenek minden superintendentiák részéről haladéktalanul oly intézkedések, hogy minden iskolák, mind anyagi, mind szellemi tekintetben az illető superintendentiák felügyelete s ellenőrködése alá helyeztessenek. Annyival inkább mert fennálló canonaink s országos törvényeink értelmében, egyetlen hitfelekezeti iskolának sem szabad independensnek, vagy az egyházon kivül álló bármely hatóságtól függőnek lennie, épen űgy, a mint nem lehet ilyen egyetlen ekklézsia is, mig a helv. hitv. magyarországi hitfelekezet egyháztársulati közös életétől cl nem szakad. Egyébiránt iskoláink nyilvánossága kétségbe nem vonható. 3. Az egyházi és iskolai törvényes szabadságunkon ejtett sérelmeket illetőleg a bizottmány most egyebet nem tehet, mint fájdalmának kinyilatkoztatása által súlyt adni a törekvésnek, miszerint sérelmeink orvoslását alkalmas időben minden igazságos és törvényes utakon, módokon eszközöljük. Addig is azonban, hogy a felterjesztések annál nyomatékosabban történhessenek: felkéretnek a superintendentiák, hogy a sérelmeket szedjék össze s a legközelebbi conventre adják be. Valamint az iránt is felkéretnek, hogy az égető sérelmek ellen, melyek ne talán hivatalnokok által ejtetnek, hatályos fölterjesztésekkel járuljanak Ö cs. k. Fölségéhez ! 4. A legégetőbb s közönségesen érzett szükségű kérdés legutoljára került ugyan szőnyegre, de annál élénkebb részvéttel s azon közös óhajtással találkozott, vajha annak megoldása mielébb sikerülhetne és a mire annyi ezeren égő vágygyal várakoznak,, mielébb valósággá válnék. Értem a szűkölködő gyülekezetek segélyezése s általában az egyházi közszükségek fedezhetése tekintetéből alakítandó „egyházi közpénztár" ügyét. A dolog szükséges mulhatlan, voltát mindenki beismerte s a vita csak a kivitel mikéntje körül forgott. Utoljára is meg kelleti győződni a felöl, hogy ily, számításokon alapuló javaslat készítése nem lehet oly számos tagokból állá testület feladata s legcélravezetőbbnek találtatott az ez ügybeni részletes javaslat készítését egy, gr. Ráday Gedeon,