Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

rendelés pusztán kenyérnyujtás. Ne tegyük a jogot kegyelemmé, a felsőbbség ellenőrködését önkénynyé. Ne adja felsőbbség! pártfogás, mit a közbizalom, szeretet is megadhat az érdemesnek. Ne hangoljuk le összes egyházi életünk iránti lelkes érdekeltségét egyes egyházainknak jogaik korlátozása által. Ne fojtsuk el az ifjúi nemes törekvés öntökélyesbitési vágyát, az ifju érdemtől megtagadott, az idősebb kornak talán e nélkül is megadott jutalomosztogatás által. Ne bujkálhasson az érdek vagy pártfogás cselszövénye, a sokképen magyarázható határozatlan törvény homályos árnyékaiban, de mutattassék ki tisztán, a határozott törvény világával irt jog. Mondassék ki világosan, határozott módositásokat nem tűrő törvényben, hogy minden lelkészhivásra jogosított egyház szabadon választhatja leendő' papját mind azok közül, kik a papi hivatal folytathatására felhatalmazvák, legyenek bár azok rendes, helyettes, vagy csak segéd-lelkészek. Nézetem szerint e téren semmi jogmegszoritás nem történhetvén a nélkül, hogy az sérelmeket, visszaéléseket ne eredményezzen, jogkorlátozásra nincsen szükség; de igen oly intézkedésre, mely által a korteskedés lehetősége akadályoztassék, s a szabad választás fiiggentlensége biztosittassék. Ilyen intézkedésnek látnám én, ha a haláleset által megürült egyházakba administrátorok nem rendeltetnének; hanem minden ilyen egyház bizonyos, a törvényben meghatározott idő alatt, rendes lelkészt választani tartoznék. Ezen mód szerint az egyház egészen független lenne választásában, sem a helyben levő, elválasztatni óhajtó előtt álszemérembol eredett tartózkodásnak, sem a megvesztegethetés közel lehetoségének nem lenne kitéve. Ezen idő alatt a közel eső lelkészek, a külömben is szokásban levő módon, az esperes által kinevezett sorban végeznék a lelkészi teendőket. Ezen mód által sem az özvegyi év kegyjövedelme, sem az özvegy-árva pénztári illetőség nem csonkittatnék. Mert az elválasztott rendes lelkész szint ugy köteleztethetnék ezen terhek viselésére. Ilyen intézkedésnek látnám én, ha rendes lelkésze életében semmi körülmény, semmi ok miatt meg nem engedtetnék az egyháznak, utána következendő rendes lelkészül, senkit sem elválasztani, sem híni, sem elfogadni; hanem ennek halála után, a fenebb leirt módon, a törvényben meghatározott idő alatt tartozzék lelkészt választani. Ezen intézkedés nem zárná ki a fél, vagy harmad fizetésre, hosszabb időre szerződött segéd elíogadhatást. Csak hogy ez nem rendes, nem is következő, pusztán segéd-lelkész lenne. Az esperes által azonnal elrendeltetnék működése helyéről, mihelyt a rendes lelkész meghal, ne hogy jelenléte által a választás függetlensége akadályoztassék. Ha azonban a választásra kiszabott idő elteltével, a nélkül hogy közvetve korteskedett volna, csak ugyan ö választatnék el, ez ellen nem lehet kifogás. Épen ezen eljárást vélném jónak, azon segédekre nézve is, kiknek főnökük időközileg meghal. Az aljas utokoni elválasztatni törekvés pedig p. pénzzeli vesztegetés, étetés itatás, lelkészi jövedelmek csonkításának igérése, szóval minden nemtelen, lelkészhez nem illő korteskedés, ne csak az elválasztathatásbóli kirekesztés; de lelkészi hivatalképesség elvesztésével is büntettessék, s a legszennyesebb bélyegnek tekintessék. Ez nem tulszigorú, csak méltó büntetés, aljas utat erkölcstelenség választhat, erkölcstelen pedig lelkész nem lehet. Ezek lennének lelkész-választás körüli nézeteim; csalhatatlanság bélyegére épen nem tartanak igényt, lehet hiányosak, sőt hibásak; de talán valami jó is csak kerülne ki belőlük; vétessenek tekintetbe csupán ezek, a hiányosak helyett nálam tapasztaltabb, a dologhoz alaposabban szólni tudók, terjesszenek elő jobb nézeteket, s én tisztelettel hajlom meg előttük, sőt örülni fogok? mert csak a dologhoz egészen értő tapasztaltak meghányás-vetése, vitatása nyomán fedeztethetik fel az egyenes út, mely annyi, lelkemet sokszor felzaklató visszaélésnek véget vetend , s épen ezen visszaélések feletti méltó fájdalom, s ezek megszüntethetésének hozandó jobb törvény általi reménye, kisérteté meg velem gyakorlatlan tollamat. Iklódy Márton. - —-O" -ISKOLAÜGY. G-ymnasiumszervezetünk ügyében. Kedves barátom! Szándékoztam iskolarendezésünk ügyéhez, mi most minden protestánst oly mélyen érdekel, én is hozzá szólni lapod utján. Azonban vagy igen sokra