Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

Mig az egyházak szabadválasztási jogukhoz ragaszkodnak, a consistoriumok pedig rendelni szeretnének, mindaddig meg nem szűnik a vagy egyik, vagy másik részrőli jogsérelem. Én gyenge felfogásom szerint sem nem az egyházak általi választás, sem nem a consistoriumok általi rendelésben találom a botránkozás kövét, a visszaélés magvát, de a két ellenkező törekvés egymás elleni küzdéséből eredett határozatlan statútumokban, melyek a szabadválasztás elvéből indulnak ugyan ki; de a hány eset, annyifélekép magyar áztatnak, s alkalmaztatnak. Az egyház maga választhatja ugyan leendő papját, mert választási joga van; de az egyházmegye ugy körülírja e jogát, hogy utóljára is kénytelen, vagy az egyházmegye által kiszemeltet elválasztani, vagy a folytonosan módosított statutumok valamelyikének ellenére is kicsikarni választottja megadását. Míg más részről valamelyik saját jogát védeni sem tudó egyház könnyen szenvedhet jogcsorbitást, s kedvetlenül viszi haza, külömben érdemes, de a reá tukmálás miatt előre meggyülölt uj papját. Megtörtént eset, az ügy csak nem két éve foly, hogy a lelkész-választásra jogosított egyház administrátorát választá el. Illető egyházmegyéje tiltó statutuma értelmében meg nem adhatá. Fellebbezés történt, s az egyházkerületi Ítélet, a megye Ítéletét helybenhagyá, e helybenhagyó Ítélet nyomán a megye uj választást rendelvén, küldöttei ismét szavaztattak, s az előbb elválasztott administrátor szavazattöbbséggel elüttetett. Az ügy ismét fellebbeztetvén az egyházkerület a megye mellőzésével saját kebeléből küldöttséget nevezett ki az illető egyházba s e küldötség világi tagja, a papi tag tiltakozása dacára is újra szavaztatott, s az elitélt, elütött administrátort ujra elválasztatá. A két elválasztott közül melyik, vagy egyik sem leend-e már megerősített rendes lelkész?... Nem tudom.... majd megalkusznak együtt a kerület, megye, és egyház, csak annyit tudok, hogy e bizony épen nem szép ügy, ha egész menetelét le akarnám irni, bizony! bizony! reformált egyházunk életéből nem a leglélekemeV)'bb drámát kellene megírnom. s ehez hasonló esetek mind nem történhetnél^, ha a

z

egyházkerület és megye közt nem lenne i4>ékeny feszültség, az egyházak nem viseltetnének gyanúsító bizalmatlansággal egyházmegyei consistoriumuk iránt, mihelyt határozott, kivételt, módosításokat nem türö körülírásokat nem engedő, egyházat, megyét, kerületet kötelező törvény által rendeltetnék el üresedésbe jött lelkészségeink betöltésének módja. Én a jelenlegi statutumok határozatlan, sokképen magyarázható, módosítható szellemében, a kerületek, megyék, egyházak egymás iránti bizodalmatlanságában,féltékenységében, két egymásnak ellen mondó u. m: választási és rendelési törekvés küzdését látom felmerülni mindannyiszor, valahányszor üresedésbe jött lelkészi állomás betöltéséről van szó. Az egyház híven ragaszkodik választási jogához, az egyházmegye támogatja, vagy akadályozza, a szerint a mint választása kiszemeltjére, vagy ellenkezőleg esik. Az egyházkerület a megyét, vagy egyházat veszi oltalma alá, a szerint, a mint egyik, vagy másik érdekelt fél által tolakodóbban informáltatik, vagy egyik, vagy másik fél megunt alkalmatlankodásaitól szabadulni kíván. Legtöbb esetben a melyik fél kevésbé restelli a fáradságot, és birja szóval, azé marad a győzelem. Igy megtörténhetik, hogy egyik egyház épen azon az okon nyeri meg választottját, a mely oknál fogva a másik elesik tőle, egyik helyen a választott, másik helyen a rendelt lelkész erősíttetik meg, a szerint a mint a választási, vagy rendelési törekvés szóvivői bírnak igyekezetüknek érvényt szerezni. Lehet talán nem minden oldalú, de minden esetre elvhű felfogásom csalt meg; de én az általam figyelemmel kisért ügyek folyamában e két elvet láttam egymás ellen küzdeni. A választási elvből akar ugyan kiindulni, a rendelési törekvés is irányát leplezgetni igyekszik; de célját soha nem téveszti szem elől. Elnézést kérek e szabad vélemény nyilvánításért, én ilyen, ha bár ki nem mondott törekvést látok a szabad választási elv minden olyan megszorításában, melynek a korteskedés megakadályozásán kívül más célja van. Valameddig ilyen színezetű megszorítások lesznek, mindaddig meg nem szűnhetnek, a minden jó protestáns embert lelkében sértő visszaélések sem, mert mindaddig találnak az érdeklettekr egyik vagy másik módosító rendeletben alkalmassá idomítható rámát, pártfogoltjaik ügyének törvényes színezetű befogadására. Épen azért vá-