Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-25 / 38. szám

nyire csekély tehetségemtől telik, én is jóakaratűlag hozzájáruljak. Tökéletesen osztozva a Prot. egyh. és isk. lap f. é. 23-ik száma vezércikkének nézeteiben, általános észrevételem e munkára az, hogy apró részletekre kelletén túl terjeszkedett ki, mintha a szigorúan kiszabott formák megtartása biztositaná egyszersmind a lényeget. Ámde e túlbö részletezés — kétségtelen tanűja annak, hogy sz. sokat gondolkodott tárgyáról — nem baj, mert az apró mag közt, mely áthull majd a zsinati rostán, össze vannak itt gyűjtve olyan eszmék is, melyek különben könnyen kisiklanának a zsinati törvényhozók figyelme alól. Ezen általános megjegyzés után átmegyek a tervezett egyes törvényekre. Mindjárt az 1 1. 2 §-ban ez áll: „minden anya (egyház) nak joga van lányától aránylagos egyházi adót követelni." Ez első tekintetre kétség alá sem vonható tételnek látszik, pedig ugy, a mint felállítva van, általánosan el nem fogadható; mert a mely leánygyülekezetnek saját temploma és tanítója van, nem látom okát, miért kellene az anyaegyház temploma jó karban tartására vagy tanítója fizetésére adóznia. E pont tehát szabatosabban formulázandó. Ugyanazon 1. 2 §-bán azon tételt, hogy minden 80.— 100. párnak, vagy ha kevesebb volna is, de a pap, tanitó s az egyház fentartására szükségelt alapot ki tudja mutatni, joga van „az esperesség tudtával anyaegyházat alkotni — igy óhajtanám megböviteni: „az esperesség és „egyházkerület" tudtával s „beleegyeztével." 3 1. 4. §. 6. pontja szerint a helybeli közgyűlésekből eltávolitandók többi közt „az egyházi adót hanyagul vagy épen nem fizetők." Ezt annálinkább kihagyandónak vélem, mert ha elfogadtatik az egyházi adó, 11 1. 20. § 5. pont az van indítványozva, hogy az adónak, hanyag vagy épen nem fizetés esetében, „behajtására a világi hatóság felkérendő." Végrehajtás utján is megvétetvén valakin az adó, mi költségébe kerülne, ha azonkívül még a közgyűlésből is kizáratnék, kétszeresen volna büntetve. Ugyanazon 1. 6. § 3. p. azon intézkedéshez, hogy az egyház kárára szolgáló felügyelöt az esperesség három év előtt is hivatalától elmozdíthatja, szükségesnek tartom ezt tenni: „rendes peruton." Túlszigornak vélem 4. 1. a 7. § 2. pontjában, hogy minden egyháznak, a papi hivatal bárminemű megürültekor, „félévig üresedésben kell maradnia." Mert azon két ok, melyekkel e pontot sz. támogatja, nem eléggé fontos arra, hogy rendes papi szolgálatot fél évig nélkülözzön az egyház. A harmadik ok pedig, hogy a fél évi jövedelem az özvegyeket s árvákat illeti, el van már, mint e § még említendő pontjai, intézve a gyakorlati életben, t. i., hogy az özvegy és árvák megkapják a fél évi jövedelmet, bármi hamar töltetnék is be a papi hivatal. Miért ne lehetne ezt behozni azon egyházmegyékben is, a hol az behozva talán még nincs ? A humanitási cél, segíteni az özvegyen s árvákon, igy is eléretnék a nélkül, hogy fél évig árván maradjon a gyülekezet, mi kivált a népesebb egyházban nem •csekély hátránynyal járna. Ugyanazon § 3. p. szerint a hol két papállomás van, az egyik lelkész halála után az életben maradott viszi az; egész terhet, de az „egész stóla" is jogosan öt illesse. E pontot is elintézte már, a mennyire tudom, a gyakorlati élet s valamint eddig volt, ugy ezentúl is lesz az özvegy s árvák iránt annyi könyör az életben maradt lelkészben, hogy mint társával, míg élt, megosztotta, ugy az özvegy- SÍ árvákkal is megosztja a stólát. A hol pedig ez tán nem igy divatozott, azt igy kívánja behozni az emberszeretet, mert a fél évi jövedelemhez mivel sem járulván az életben maradt lelkész, legalább a stóla megosztásával járuljon a szent ügyhöz az, ki mennyei ura nevében könyört hirdet az özvegyek s árvák iránt. Ugyanazon § 11. pontját, ha jól értem, nagyon igazságtalannak találom. Maga a pont igy szól: „A hol sem özvegy, sem árvák nem maradnának, ott a fél évi jövedelem az egyházmegyei gyámintézet tulajdona azért azon egyházak, melyek elébb óhajtanának papot választani, e fél évi jövedelmet ugy az özvegy s árvák, mint az esp. gyámintézetnek előre tartoznak kiadni „saját pénztárukból" s nem a jövendő papnak fizetéséből." — E szerint azon egyház, mely a fél év letelte előtt papot választani, azaz, lelki eledellel táplálkozni óhajt, ezért lakoljon ugy, hogy a fél évi jövedelmet fizesse a „maga pénztárából," a leendő pap pedig, ki beiktatásáig tán néhány hónapig nem is szolgált, húzza, nem levén özvegy és árvák, nemde az egész év jövedelmét? Legalább igy kell értenem e pont szavait, hogy a félévi jövedelem, nem a jövendő papnak fizetéséből fizettessék. 6. 1. a 8. § 1. pontját ugy vélem kiegészitendönek^ hogy a hiványt ne csak az egyházmegyei jegyző és esperes, hanem az illető „egyháztagok is helybeli felügyelő is" irják alá. 7.1. 10. § azt rendeli, hogy az oktatók a 7. és 8. § szerint választassanak, de kimaradt, mi a 9-ik §-ban a tanitóválasztásról helyesen van megjegyezve „mennyiben azon § rendeletei az oktatókra alkalmazhatók." 9. 1. 15. § szerint segédet a gyenge, beteges, elaggott és nagy egyházban (kicsinyben nem ?) hivataloskodó pap választhat, de azt el nem bocsáthatja mindaddig, „mig egyházat nem nyerend." Igy általánosságban levén ez felállítva ellentétben áll a 83. 1. 121. §. 4. pontjával, hol három esetet hoz fel a sz., melyekben segédét a pap, noha az esperes tudtával, csakugyan elbocsáthatja. Ugyanazon 1. a 16. § olyan, melylyel én nem kötném meg az egyház önkormányzati szabadságát. E § szerint t. i. az egyházi gondnok „három évre" volna választandó, miután e hivatal nagyon sok egyházban nem csekély fáradozás és teherrel van összekapcsolva, az egyes gyülekezetekre bizandónak vélem, körülményeik szerint hány évre kívánják választani gondnokaikat. 11. 1. 19. § 9. p. azt mondja, hogy tanácsnokoknak (presbytereknek) nem választhatók „a rokonok," s mindjárt a közvetlenül utána következő 10 pontban ez olvasható; „a tanács (presbyterium) tagjai közöl sem lehetnek kettőnél többen rokonok," a két pont tehát ellenkezik egymással. —