Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

7) Ugyanazon egyetemes gondnok vagy felügyelő nyitandja is meg a zsinatot. 8) Elnököt maga a zsinat választand magának mindjárt az első ülésben a világiak közül, — valamint jegyzőket is világiak és egyháziak közül; — mindazáltal a hitcikkekre és egyházi szertartásokra tartozó dolgokban a hivatalára nézve legidősebb superintendens elnök leend, s egyenlő szavazatok esetében ez birand döntő szavazattal *). 9) A zsinat az egyházak jogai- és szabadalmainak megőrzésére mindig felügyelend. 10) A zsinat munkálatai s határozatai minden jelen levő tagok által aláíratnak s pecsétekkel megerősíttetnek. 28. Kanon. Mivel minden emberi intézmények természetére tartozik az, hogy gyakran lappangó s olynemü nyavalyákban sínlenek, melyek midőn behozatnak, a legélesebb szeműek vigyázatát is elkerülik, és csupán gyakorlat közben kerülnek napfényre; — mivel továbbá minden bármennyire jó törvények is, idő multával javítást engednek, sőt igényelnek; — mivel végre helytelen vagy hanyag kézen tartás által a legjobb intézmények is elerőtlenülnek s kimúlnak: innen mind azért, hogy a mi egyházi törvéuyeink az idők kivánatai szerint javíttathassanak, mind azért, hogy azok megtartására pontos felügyelet lehessen, — a zsinat minden tizedik évben a legújabb törvény szabta feltételekhez tartván magát, t. i. 0 Felsége előleges engedélye hozzájárulván, annyival inkább összehívandó, mivel bárminemű társaságban az, hogy a jó rend minden részről megtartassék, magának a Fejedelemnek és országnak is érdekében áll. Rendkívüli esetekben pedig, ha szükségesnek láttatnék a zsinattartás: úgy azon idő előtt is, megtartván a föntebb említett országos törvény és kanonok által meghatározott módot, hivassék össze s tartassék meg az. Második szakasz. Az egyházi fegyelemről. — Első fejezet: Az egyházi szolgákról (lelkészekről) és azok kötelességeiről. 29. Kanon. Egyházat bármely úton-módon vadászni , magát arra tolni , azt világi hatalom segélyével mintegy erőszakkal elfoglalni vagy megtar*) Itt van ismét az egyháziak elkülönítése. Alig olvashatja ezt pirulás nélkül, a ki tudja, hogy ily módon egyházi elnökletnek soha helye nem lehet; valamint más részről, hogyha a papoknak elég erős pártjok s kedvök lenne hozzá, bármely tárgyra nézve vitathatnák és megmutathatnák, hogy az dogmaticum vagy rituálé. Hiszen p. o. a zsinati elnök választása avagy nem dogmaticum-e ? Könnyen meg lehetett volna mutatni, hogy az. Es mégis ime világi elnök alatt választotta elnökét a budai zsinat; — mi ellen maga a megválasztott világi elnök is szót emelt, — de nagy volt az ingerültség. — Szükség-e újra és újra felkiáltanunk: felejtsük el ezen ferde nézetekből eredett ferde intézkedéseket s kellemetlenségeket! Ford. tani tilalmas: kik ezzel ellenkezőt tesznek, a dolog és körülmények súlyához képest rövidebb vagy hosszabb időre hivataluktól függesztessenek fel, vagy épen mozdíttassanak el. 30. Kanon. Az olyan lelkésznek, kit valamely egyház csak maga oktából mozdított el hivatalától, senki bár azon egyház által meghivattassék, felsőbbek helybenhagyása nélkül, helyébe lépni ne merészeljen. 31. Kanon. A ki miután valamely ötet meghivó egyháznak szolgálatát megajánlotta, kedvezőbb vagy gazdagabb állomás kínálkozván, azonközben adott szavát megszegi, az, ha hivatalban nincs, azon évben semmi parocbiát nem nyerhet; ha pedig rendes szolgálatban van, félévi hivatalos jövedelmének a lelkészi gyámpénztárba leendő fizetésére büntettessék; — de viszont az egyház is, a kit egyszer törvényesen meghívott, s a ki erre nézve az esperességi consistoriumtól is megerősítést nyert, azt befogadni tartozik. ISKOLAÜGY. Nevelésünk ügye" (Megjelent ezen cikkely a Pesti napló 1857-ki folyama márt. és áprilisi számaiban). „Nem mind arany a mi fénylik, — nem mind helyes és célirányos a mi divat." — Jövőnket semmi sem biztosíthatja jobban mint az, hogyha mi a nevelés eszméjét, nemzeti életünkben úgy valósítjuk, s nevelésünk ügye nagyszerű feladatát úgy oldjuk meg, hogy míg az életünket hasznosan fejti és nemesíti, egyszersmind azzá tesz bennünket egykoron, a mi belőlünk válhatik. Mert jegyezzük meg jól: hogy mi belőlünk nem válhatik egyéb, mint apáink maradéka új és javitott kiadásban „A mi nevelésünk feladata tehát azon természetet, azon szokásokat fejteni ki, nemesíteni és tökéletesíteni, melyek vérünkkel egygyé forrtak. Midőn tehát mi magunkat avagy gyermekeinket nevelni kívánjuk, ne kívánjunk egyszersmind ős typusunktól eltávozni. — A mi életünk fája hajthat új ágakat, levelei külalakja, valamint virága színezetében történthetik némi változás; de a fa és gyümölcse, alap jellemében megmarad mindég az, a mi volt. És meg vagyok győződve, hogy nincsen közöttünk csak egy is, ki életünk ezen természetes folyását másképen kívánná." „Hogy nekünk nevelés általi tökélyesbülésre szükségünk van, azt már csak azért sem lehet kétségbe vonni, mivel ez emberi feladatunk; ha pedig nemzetünk jövője lebeg szemünk előtt, elengedhetetlen szigorú kötelességünk. És hogy ezen szükséget mi valóban érezzük, azt az utóbbi időkben hangosan tauúsítottuk. Innen van azon izgalom, mely e téren mutatkozik; innen van azon sok jó akarat, mely máris tevékénységre kezdett fejledezni; innen van az is, hogy a jó akarattal biró tanácsolók serege e téren futott öszsze. „A puszta ügyszeretet most már fenhangon kiabálja: nézzünk a múltra, mi volt a mi nevelésünk, hiszen, mi iskoláinkban semmit sem tanultunk olyat, mely-