Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

folyamodni köteles ; mely kivánatot a másik felekezet egyházkerületeinek eleve tudtokra adni tartozik; hogy így, ha azoknak is tetszeni fog, mind a két felekezet zsinata ugyanazon időben és helyen tartathassék. Mivel nem látszik igazságosnak, hogy a két hitfe­lekezet közül valamelyiknek ügyei egy superintendentia tette által három célzatának ellenére igazgattassanak: innen abban történt megegyezés, hogy valahányszor a vegyes egyetemes consistoriumban három ugyanazon felekezetű egyházkerület valamely véleményben meg­egyez, egynek különböző nézete figyelembe ne vétessék, s a tett mind a négynek közös tette gyanánt tekin­tessék. Midőn pedig bármely olyan ügyben, mely mind a két felekezetet közösen érdekli , hat egyházkerület valamiben megegyez, az az egész egyetemes vegyes consistorium tette gyanánt tekintendő *). 24. Kanon. Ezen egyetemes consistorium tekin­télye, hogy uralomra vagy hierarchiára **) el ne fajul­hasson, következő ovásokkal korlátoztatik: 1) Semmi új egyházi törvényeket ne hozhasson, hanem csak a szentírás, a hitvallástételek és zsinati kanonok szerint Ítélhessen és igazgathasson. 2) Ne szabadjon annak az egyházak, egyházme­gyék és kerületek saját jogai és szabadalmai ellen vagy azoknak rövidítésére bármit tenni vagy rendelni. 3) Annak tagjai csak az egyházi és házassági s *) Ezen fő- vagy egyetemes consistorium mind a vegyes vagy közös, mind a külön hitfelekezetek részére külön álló, — suppremum appellatorium fórummá akait kikép­ződni, — mit ha olykor elleplez is, de máskor igen világosan kitüntet az intézkedés. Némely külországi, főként saxoniai egyházigazgatások mintájára akart ez alakulni, — közbe jővén ama hires lengyel codex, melyet a budai zsinat előképül használt. Ott alakult a papságnak ellenébe tett csupa világi elnöklet alatt sup­premum consistorium, a Luther által pártolt territoriale systema nyomán, — melynek célzott alkalmazása a „les extremes se touchentu -nak szomoril tanúja. Neveze­tes dolog, mennyire elijedt maga Luther is a fejlődni kezdett y.vQiaQ^ta képétől, — midőn (in concione Domí­nica 23. Trinit. Wittebergae. 1537. Voetius latin fordítása szerint) így szól: „si mundus sit diutius dura­turus, eo deveniet ut ii qui principes sunt et magnates seculares velint esse clerici, et tunc praetor in pago, consules in urbibus, nobiles in agris Parochos et concio­natores reformare , iis magisterialiter imperare imo prae­scribere praesument , dicentes: ita clebes praedicari, sic concionabere, etc." Mind ezen szélsőségektől mi szé­pen megóvhatna az egyetemes papság valódi keresztyéni és bibliai fogalma. Csudálatos dolog. Luther ezen bibliai alapelvet mélyen érezte lelkében : de az egyházigazga­tásra alkalmazni nem birta. Ford. *'*) Az eredeti szöveg így van : „Ne dominatum vei hierar­chiám degenerare possit." Hierarchiáról itt szó sem le­het: mind a két szón csak az egyháztéren kifejlődhető egyoldalú uralom értendő. Ford. más rendes tárgyak körül szavazhassanak saját itéle tök szerint rendkívüli s minden más fontosabb ügyek­ben pedig saját egyházkerületüktől kell utasítást vár­niok, — s nem mást, mint azok szavazatait lehet akár nekiek előadni, akár ő tőlök elfogadni. 4) Ezen egyetemes consistorium az ő határozatait, illetőleg a zsinatnak számot adni — ha az kívánni fogja — köteleztetik. A melynek, azon esetre, ha idővel ezen intézmény, fontos okoknál fogva haszontalannak vagy sérelmesnek láttatnék, azt eltörölni, vagy módosítni szabadságában álland. 5) Ha pedig a zsinat az egyházkerületek kérésére bármely okból nem tartathatnék : azon esetben szabad­ságukban álljon az egyházkerületeknek, még külön az egyik felekezetre tartozóknak is, akár közmegegyezés, akár szavazati többség nyomán zsinaton kivül is, az egyetemes consistoriumot részökről eltörleni *). Nyolcadik fejezet: A zsinatokról. 25. Kanon. Kelljen-e vagy nem, s mi tárgyakra nézve egyik vagy másik, vagy mind a két hitfelekezet­nek zsinatot hívni össze: ez nem az egyetemes consis­torium véleményétől függend, hanem vagy minden, vagy három egyházkerület megegyezésétől, — ugyan­azon hitfeiekezetből, t. i. annak külön zsinatára nézve. — Ha mindazáltal az egyetemes consistorium zsinat­tartást szükségesnek vélne, előbb a zsinat tárgyait és a maga nézeteit az egyházkerületeknek tudtokra adandja, s helyet és határidőt javalland;— ezekre nézve a maga indító okait is mellékelvén, — hogy az egyházkerületek mindezekre s a zsinatnak még lehető más tárgyaira nézve is a maguk küldötteit utasíthassák, s ezek által az egyetemes consistoriumban szavazhassanak. Azoknak küldötteitől pedig semmi más, mint az utasításban *) Látszik, hogy ezen generale consistorium életrevalóságá­hoz már születésekor sem sok bizodalom volt. A refor­mátusoknál sajátlag életbe sem lépett, — csak a confe­rentiák kezdtek via facti ezen alakban becsúszni. De mondtuk már mi, volt azoknak is sorsuk. — Nincs is erre a generale consistoriumra semmi szükség. Sok fe­lebbezési fórum sok költséggel jár, és mi azt nem győz­zük, — pedig az autonomia idegen segélyt nem igényel; — elég erre még a házassági perek felebbeztetésére is — az egyházkerületi közgyűlés ; ha valaki ezredik eset­ben egyszer onnan felebbezni akar, — mert hála Isten­nek ! tudjuk tapasztalatból, hogy ez csak ezredik vagy tízezredik esetben történik egyszer —, arra nézve ott van a supprema inspectio regia, mely úgyis akárhány felebbezéseknek csakugyan utolsó foka. Csak zsinato­kat tarthatnánk időről-időre, melyek tűznék ki a kellő szabályokat: elég lenne nekünk a három régi jónak bebizonyult gyülés-alak, t. i. helybeli presbyterium, azután espeiességi és superintendentialis gyüléa. A többi csak felesleges cifraság. — Ha olykor szükséges volna : a protestantismus közös érdekében barátságos conferen­tiákat, mint hajdan, úgy ezután is tartani, szép és jó lenne, —• semmi vitályos alakban és elnöklet alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom