Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-26 / 34. szám

nagyszerű intézetet megalapíthatjuk, s kitűzött céljához segíthetjük. Első az, hogy mennél erösebb pénzalapot teremtsünk ennek, hogy, oly tanerővel láttathassák el, miszerint valóságos leánytanitókat képző intézetté alakuljon. Hogy ebben célt érjünk, szükség hogy minden protestáns, ki ez ügy szentségét csak távolról is képes felfogni, hozza meg az áldozatot tehetsége szerint ezen szent ügynek, hozzák meg az egyházközségek, különösen tiszáninneni e. kerületünkben. A miskolci egyház jó példával ment ez ügyben elő, felfogván az ügy nagyszerűségét, s érezvén, hogy nem képes önerejüleg ily következményeiben áldásdűs intézetet kellő rangjára felemelni, átadta ezt a ft. egyházkerületnek, az intézet alapértékével, s minden taneszközökkel, s egy zongorával együtt; és jövőre is számos nevelőintézetei mellett gyámolítani fogja ezt tehetsége szerint. E példától buzduljanak fel a többi egyházközségek is; az elöljárók szóljanak a buzgó hívek szivéhez, gyűjtsék össze a szent célra elszánt segedelmöket, s jegyezzék fel azon felszólító ivre, mely hozzájok már részint kiküldetett, részint kiküldendő leszen. Ily kérelemmel s bizalommal fordülunk a testvér egyházkerületekhez is, szenteljenek ők is e nagyszerű ügy megalapítására annyit, mennyit saját nevelőintézeteik fentartásának gondjai s költségei mellett szentelhetnek ! hadd nÖjjön a cseppekből tenger, mely jótékony kigözölgésével táplálja, s tegye örökké virágzóvá ezen intézetet. így fog megtörténhetni, hogy egy évtized múlva, nélkülözhetjük a külföldi nevelőnőket, kik fájdalom most a magyar nemzetiség, s hazaszeretet szent érzelmeinek rovására, ha nem mindig készakarva is, de mert nem bírják átérezni a nemzeti nevelés szellemét, idegen jellemvonásokat ültetnek be az előkelő magyar családok leányainak szivökbe, és kiket sokszor szeszélyeskedésekkel évekig tűrnek a francia, angol nyelv kedveért, legjobb családaink, míg a magyarnyelv szabályszerű tanulására órákat sem juttatnak. A másik ut az, hogy a jobbmódű szülék is igyekezzenek meggyőződvén a felől, hogy a közönséges nevelőintézetek sokkal elönyösebbek gyermekeikre nézve, mint akár a háználi magánnevelés, akár az úgynevezett zugintézetekbeni neveltetés, mindkettőnek nagy hátránya az, hogy nem nemzeti társadalmi irányban, s nem vallásosan nevel. Ne idegenkedjenek azért közönséges intézetekbe adni gyermekeiket. Eddig menthető volt az, hogy jobbmódű családaink idegen magánnevelőnőket fizettek drágán házuknál, mert nem voltak jól rendezett nevelőintézeteink, s a rangkülönbségre fektetett előítélet is követelte a maga adóját; akkor jónak látszott az, hogy minden néposztály gyermekei más irányban neveltessenek, most a tanúságos idő mindnyájunkat polgárokká, és a mi legfőbb, magyarokká tett: most egyesnek kell lennünk szívben, lélekben, egyenlően nemzeti nevelést kell adni gyermekeinknek; itt az idő hogy nemzeti intézetekben magyar tanártól, magyar nevelonöktől szívják be gyermekeink a tudományt, a nemzeti érzést, s jó erkölcsöt. Ki még a régi aristocraticus korból itt ott felmaradt előítéleteknek hódolva, továbbra is a kásztok szerinti nevelést pártolná, az oly épületet építene nagyfáradsággal, mely öt elébbutóbb romjai alá temetné. Míg a nemzet nagy része előtt hiányosnak tünt mindaz fel, a mi magyar volt, míg nagyjaink asztalain pirülva foglalt el egy kis szerény helyet a magyar könyv, mert azt magyarul nem tudó nagyjaink, lapozgatni is átallották, addig külföldről hozott könyvekből, s külföldiek által neveltetni gyermekeiket, csak eltűrhető volt. De most midőn magyar irodalmunkra, tanintézeteinkre, tanárainkra büszkék lehetünk, midőn hála az égnek nagyjaink egy része a magyar irói pályán is dicsőséget keres, midőn maga jelelt ki a nemzet magának irányt a nevelés terén is, ily korban, ugy neveltetni gyermekeinket, hogy elébb tanuljanak beszélni franciául, angolul, németül, mint jól magyarűl, mondjuk ki, az mindannyiszor magyar jellem rovására történik. Nem elég az, uraim, magyar nemzetiségünk felvirágoztatására, hogy magyar ruhát hordjunk, hanem szívben, értelemben, nyelvben, azaz neveltetésünkre nézve is magyaroknak kell lennünk, mert ott állunk, hogy ezt többé a mivelt világ előtt nem szégyenelhetjük. Pártoljuk azért miedenekfelett a nemzeti nevelőintézeteket ! mert ezekben lehet valódi magyart, a magyar sajátságos társadalmi élethez termettet nevelni, kik jó és balsorsban magyarok, és a hazáéi lesznek: idegen kezek csak jövevényt nevelnek a magyar Kanaánnak, kik mint vándormadarak égalj változtával, hazát cserélnek. S különösen nekünk protestánsoknak, kik közt még nagyjainknál is, eleitől fogva jellemző vonás, az egyszerű, inkább illedelmes mint fényűző életmód, és házikör; kiknek nagyapáink, sőt még apáink is keveset tudtak más nevelésmódról, mint melyet gyermekeik a köziskolákban nyertek, kik a „Gouvernantoknak" nevét sem ismerték, franciáért, németért, sőt semmi idegenért a magyart fel nem cserélték, különösen mi protestánsok, kik jó- és balsorsban mindig magyarok voltunk, vegyük pártfogásunk alá köznevelőintézeteinket, neveltessük ezekben gyermekeinket, innen kerültek ki hazánk és egyházunk leglelkesebb protestáns oszlop emberei. Igyekezzünk azon, hogy legyenek és virágozzanak, „nöneveldeink" is, s onnan is kerüljenek ki sok Lorántfi Zsuzsannák. K. B. A külföldi Gymnásiumok rövid ismertetése. (Vége). 4., ,,Görögnyelv." Megkezdetik már az algymnasium II—ik osztályában kilenc, s folytatatik a III—ik osztályban hat, a IY-ik és V-ik osztályban hét-hét, a Vl-ik osztályban hat, s a Vll-ik osztályban öt órán hetenként. A Il-ik osztályban alaktan a fii végzetü igékig bezárólag.. Elébb egyes mondatok, azután mesék, anecdoták olvasása atticai dialectuson. E mellett Írásbeli gyakorlatok. A III—ik osztályban az alaktan ismétlése s a legszokottab szabálytalan igék begyakorlása ; anecdoták és mythologiai beszélgetések olvasása, e mellett írásbeli gyakorlatok. A IV-ik osztályban a nyelvtan ismétlésénél már a ioniai dialectusra is fordittatik figyelem; továbbá szóképzés és szófüzés. Az e végre ké*