Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-26 / 34. szám

részletes térképpel, vagy topographiával , melyen annak kiterjedését, az igazgatási, nyelvi határokat stb. tisztán szemlélhetnök. És pedig, habár a nem e világból való ország nem vontcsövű ágyukkal küzd is, nem érdekes, nem felette hasznos volna-e, egyházunknak e kiválólag militans ekklésiának positióit, zöm- és szárnymozdulatait, a táborszemek állását, az előőrsök mikénti elönyomulását „képben" is figyelemmel kisérni ? Nem hiszem, hogy többen is ne érezték volna ily térkép hiányát egyházunknak nem rég szőnyegen levő életkérdéseinél. Vannak ugyan egyházi névtáraink, melyek a gyülekezetekről is közölve néhány adatot, egy kimerítő statistika helyét így, amúgy betöltik, de mily távol áll az innen szerzett átnézet a szemlélet világosságától ! A ki pedig vagy egynémely más prot. ország példájára, vagy politikai földabroszra utasitana bennünket, az feledné, hogy e másoktól eltérő diasporában, a hol egyházi és politikai határok a legtarkább hálózatban feküsznek egymáson, gondos keresgélés mellett is igen hiányos képet fogunk magunknak egyházunk külalakjáról alkothatni. — Azért ha akár egy oly általános egyháztörténeti atlas-nak hasznosságáról szólnék, mely idöszakról-idöszakra az egész keresztyén világ képét felmutatva a tanulmányozásban szolgál segédeszközül, akár egy külön részletes m. prot. egyházi térképet — legyen az történeti, vagy jelenkori — mondanék nélkülözhetetlennek, az a mint bátor vagyok hinni, sokak véleményével tán hason óhajtásával találkozandik. Ily térkép, az általános egyháztörténeti atlasról nem is szólva, nemcsak a még eztán életre ébredő m. prot. egyháztörténetirásnak dolgozna kezére, de a gyakorlati téren is jó szolgálatot tenne. Ugyanis lehet-e az alapos tanulmányozóra nézve valami előnyösebb s általában m. protestánsra nézve valami érdekesebb, mint a magyar protestantismusnak költözködési mintegy accljmatisatioi vonalait, azon fokokat, melyek alatt s a meddig e növény legjobban díszlik, az egyházigazgatási területek alakját, egymáshozi arányait, ki- és beszögeléseit, az idegen és rokon elemeknek egymásbai viszonylagos beékeltségét stb. „szemléletileg is vizsgálni? Sok szó lenne e „néhány szóból," ha mindazon szép eredményekre is ki akarnék terjeszkedni, melyekre, az efféle vizsgálódások vezetnének. Mindezeket különben is csak annak kellene mutogatni, ki elárulná magát , hogy a földrajz és történelem vérrokonságát nem ismeri, s hogy nem képes belátni, miszerint már eddig sok ferde vélemény könnyebben megtisztult, több helytelen intézkedés korábban megjavíttatott, és nem kevés helyes indítvány hamarább életre kapott volna, ha térképi tájékozás folytán hazai prot. egyházunkban (hogy többet ne mondjak), kerületeinkben nagyobb otthonossággal dicsekedhetnénk. A térképi arányokkal támogatott okoskodás szembeszökőbb és kézzelfoghatóbb; azok pedig nem utolsó faclorok. E gyakorlati fontosságot nem kellene az egyházi miszerint a nevezett kerület térképét elkészítendi, helyeslőleg elfogadtatott. Az eredmény, vagy más nyom ismeretlen előttem. T. tanácskozás és igazgatás terén szem elöl téveszteni. A több közül csak a vándor-gyülések helye körüli határozmányokat legyen szabad megpendítenem, s emlékezetbe hívnom azt, hogy az (in spe) zsinattal együtt kilátásban levő nem épen gyönyörűséges terület felosztási tárgyalásoknál egyházi térképek mellett bizonyára könnyebben meg fogjuk egymást érteni. Ha pedig az oly hosszú idö óta vajúdásban vonagló egyházunk bábái egymást megértették, az már vajmi nagy nyereség! Ha m. prot. egyháztorténetirásunk azon fokon állana s állhatna, mely megilletné, vakmerő óhajtásaink mindjárt egy oly m. prot. egyháztörténeti atlasig terjednének, mely egyes abroszaiban külön-külön a reformatio terjedését, a szakadást, a vallásháborúk, az articularis helyek korát, a a türelmi parancs eredményezte állapotot, a régibb superintendentiák felosztását, s végre a jelenkori tüntetné fel. De érzem én azt, hogy ily vállalathoz alig bir még egyháztörténeti irodalmunk elég elödolgozatot s forráskutatási gyümölcsöket felmutatni. Azért leebb hangolt ohajtásinkat a következő szerény vélemények mellett vagyunk bátrak előadni: 1) valamely lelkes kiadó szivére ez ügyet, —ugyhiszem a közérdekeltséggel fog vállalata találkozni — s állítsa ki a ,.jelenkori protestáns, de régi Magyarországnak" s kormányainak térképét. De hogy a határok különfélesége által világosság tekintetében ne veszítsen, bár az unió Istene adná, hogy ne kellene ! szükséges, miszerint mind az ág., mind a helv. evang. egyház külön két lapon vétessék fel. 2) A használhatóság szempontjából kívánatos, hogy a két egyház térképei vagy oly mérvben készíttessenek el, hogy a kerületekbe kebelezett esperességek határai s gyülekezetek pontjai is tisztán kivehetők legyenek, vagy ha e miatt egész országot magában foglaló térkép túlságosan nagy lenne, az egyes egyházkerületeknek is külön-külön térképet kellene szánni. 3) Miután az egyházi és politikai megyék határvonalai egymást sok helyen keresztül-kasul szeldelik s miután a politikai felosztást még sem lehet ignorálni, célszerű lenne a színzavar elkerülése végett a polit. határokat csak fekete pontocskákból álló vonalokkal jelezni. 4) Nem fog ártani a nyelvi vidékeket, ha lehet egyes gyülekezeteket is színekben tetszetövé tenni. 5) Oly városok, falvak, hol protestáns nem él, kimaradván a térképről, e térnyereség mellet t lehető és szükséges lesz, hogy lehetőleg „minden egyes anya- és leánygyülekezet helyet leljen rajta. 6) Hogy a gyülekezeteknek nemcsak nagyságbeli rangfokozatját, hanem jelentőségét is, hol p. o. a gyülekezet esperességet képez, vagy tán, s egyéb az egyházzal vonatkozásban álló intézetet tud felmutatni, kívánatos leend. város-, vár-, bánya-, falu s e. f. analóg jelekkel feltüntetni, magából értetik. 7) A közlekedési eszközök, vasutak stb. szintúgy mind a mi az egyes véleményezések folytán célszerűnek