Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

Tanítói tanácskozmány. Julius hó 2-dik napján tartotta a rimaszombati szakaszbeli tanítóság rendes évi tanácskozmányát a jánosi iskolateremben. Miután az elnök üdvözölte az egybegyűlt tanítókat, gyűlést megnyitó beszédében felhívta a jelen volt tagokat, hogy erkölcsi nemes hivatásunk egyik legszebb feladata először is vallásos színt adni egybegyülésünknek; azért is a „Jövel szentlélek Ur Isten" egész pünkösti szent lelkesedéssel elénekeltetett. Gyűlés előtt a helybeli iskola — az értekezlet Összes tagjai által — megvizsgáltatott. A szorgalomban'első, s a kitartásban legnagyobb tanitó, Takaró Gáspár, hivataltársai teljes méllánylatát s értekezletünk nyilvános dicséretét vívta ki ismét ez ünnepélyes alkalommal. Határozattá emeltetett itt, hogy ezután minden iskola, hová az értekezlet évenként kitüzetik, a szakaszbeli tanítóság által először megvizsgáltatik, oly célból, hogy ezen alkalommal leginkább a helybeli tanítónak gyermekekkeli bánásával s tanítási modorával igyekszik megismerkedni az egybegyűlt tanácskozmány. Jánosi gyűlésünk nem vala meddő és dolgozatok felolvasásában szegény, mert az itt megjelent tanítók hatalmasan megbizonyították, hogy a tanítói értekezletek igen hasznos és fontos feladatát teljesen értik, s azt munkás részvétükkel elősegíteni is készek. Ugyanis az ezen körlelkészségben levő kilenc tanitó közül öt olvasott fel értekezleti munkálatot; úgymint: Terhes Lajos rimaszombati első elemi tanitó, ezen tárgyról: Miért van az, hogy jól képzett tanitó is, nem mindenkor jó hatású ? Győri János serki tanitó: Szellemi hátramaradásunknak, melyek főbb okai ? Csorba János kisfaludi tanító : Mikép lehet a gyermekben a tanulási vágyat fölébreszteni ? Csorba Endre pálfalvi tanitó: Mikép lehet a gyermeket Isten ismeretére s vallásos kegyeletre előkészíteni ? és Kemény Berta rimaszombati második elemi tanitó: Miként tanítsuk növendékeinket Isten-, haza-, embertárs-és önmaga iránti szeretetre ? Ezen munkálatok jövő gyűlésig az értekezlet tagjai között bírálatra kiosztattak; az első tárgyról irott pedig — addig is, míg a többit közölhetnénk—a Néptanítók könyvébe felküldetni határoztatott; egyszersmind a felolvasandó munkák könyvtárunk részére beköttetni rendeltettek. Igazán, kinek az iskolai tanitás és nevelés szent ügye csak legkevésbbé. is lelkesíti érző kebelét, ez igen érdekes s megmérhetetlen szellemi hasznot nyűjtó tanítói értekezletről a legnemesebb dicsekedés önérzetével, megelégülve távozhatott. Szép és nagy reményekre jogosító volt a jelenlevő tanítóknak a „könyvbőli censeálás" ellen vitatott harcuk ; e henye tespedésre vonszó Szárdi-féle elv megdöntésére mind irott értekezletben, mind velős és jól irányzott szóvitákban nemes lelkesedéssel tört ki e szakaszbeli tanítóság. E közlemények irója csak jutalmazva érezheti magát, hogy a mi ellen ő pár év óta oly lankadatlan hévvel küzd: azt most a tanítók teszik sajátjukká, s maguk iparkodnak a tanitó tekintélyt lealázó „könyvbőli censeálást" társulatukban megszüntetni. Igen ható és súlyosan jellemző volt továbbá egy felolvasott munkálatnak azon oldala, mely a „tanítók népszerűsége" mikénti megszerzéséről értekezvén, azt mutogatja, hogy e nélkülözhetlen kellékét a tanítói nemes tulajdonoknak nem „ivással, nem komassággal" stb. kell megszerezni. Bizony pedig fájdalom, sok tanitó még mai napig is, mihelyt valamely egyházba belép, legelső teendője, hogy a „falu komája" legyen. Torokban és keresztelőkben, hol a tanítónak nincsen is helye, igyekszik mindjárt nem nemes népszerűségre vergődni. Pirulva hallottam ily mulatságokban éjfélig táncolni a tanitót, meg a papot.... Hiszen én megengedem, hogy a belső embernek is „szabad" táncolni — de nem „illik." A való népszerűséget nem keresztelőkben, nem komaságban keresi egy hivatása legszentebb feladatát értő lelki tanitó. Én sok paptársambaii sem hagyom helybe — bár protestáns elvekből induljak is ki—hogy minden hallgatója „komámuram"nak címezgesse; mert ha tíz odamondja is a szép „tiszteletes" címet, de mellette kilenc okvetlen „per komámuram"nak szólítgatja, mint a falu pásztorembereit. A papnak már igen tiszteletes hivatalánál fogva van címe, s nem illő, nem kegyeletes cselekvény, hogy ezen lábra kapott pórias „komázgatás" által az egyszerű köznép lelkében nyugvó benső tiszteletet megtörjük s ilyforma idétlen népszerűség hajhászása által a belső emberek iránti vallásos kegyeletei megerőtlenítsük. Lesznek ugyan, kik ezen elvet elfogultsággal vádolják, de én a népszerűség ily utoni megszerzését sehogy sem látom szépnek, helyesnek, és elfogadhatónak. Valamint nem látom azt sem, hogy papi ruházatunk, a mennyin vagyunk, annyiféle színű és alakú. Legalább templomi hivatalos öltönyünk lehetne, hogy a kadetrába ne oly világiasan öltözve állanánk fel, mint kívül a polgári életben megjelenünk. A tiszamelléki egyházkerület jánosi gyűlésében látta e kiáltó botrányos viseletet, azért is hivatalos functiókban kiszabott magyar papi-öltöny hordását határozá meg. De ennek ellenében némely democrat szellemű fiatal papjaink azon elvet állíták fel, hogy „a pap, ha szűrbe megyen is e katedrába, mégis pap, s a ruha nem teszi a papot." No hiszen, édes „szűrös atyámfia," legyen nektek a ti hitetek szerint, de akkor már, mint felebb mondánk, igazán „komámuramék" lesztek. De fordítsuk el e ferdén mutató tükör lapját, nehogy közülünk a torzkép sokaknak ijesztő legyen. Térjünk a tanácskozmány többi részleteire. Ertekezletünk jegyzőkönyvileg kimondá , hogyha szakaszunkban valamely tanitó hanyagsági vagy erkölcstelenségi bűnben találtatik, egyszeri komoly megintés után,