Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

egyházába tűzetik ki. — Tisztelettel vagyok julius 19-dikén 1860. Nt. szerkesztő urnák, őszinte tisztelője Sajóvídéki. Nógypdi ág. h. evang. esperességi gyűlés. Losonc, jiuffe£ 27. 1860. Nekünk losonciaknak jutott azon szerencse, hogy keblünkben tartatott a nóg. ág. h. esperességi gyűlés, mely uton 12 év óta oly nehezen sóvárogtunk. Örültünk, miszerint sok szépet és lelkes végzéseket hirdettünk a világnak, fájdalommal kell azonban bevallanunk, hogy igen lehangolva, megcsalatva reményeinkben, keveset vagy majd semmi érdekest, s csak fájdalmat bírunk tudósításunkban közleni, de szóljanak a történtek. A kihirdetett nógr. esp. gyűlésre a papi és világi férfiak , az utolsókból bár többen, már a gyűlést megelőző napon szép számmal gyülekeztek egybe városunkban s találkozván, illedelmes kézszorítások után siettek is az illetők a conferentiába, hol a szercpeknagy gondosan kiosztattak. Estve a helybeli dalárda tisztelete jeléül, közszeretetü esperességi elnök Desseívffy Ottó ur, s onnan nagytiszt. Ttelenka Dániel főesperes ur előtt elzenge néhány lelkes dalt, s bevégződtek a nap eseményei. Reggelre kelvén, hirdették 8 órakor a harangok, hogy az Ur hívja egybe népét, s ment is a nép, ment mindenki erőt és ihletést kérendő a nap munkájához, de ment leginkább hálát adni az egek Urának. — Miután az énekkar az ismert diadal-éneket elzengte, helybeli közkedvességü lelkészünk, Szt. A. alkalmi imát mondott. — Végezett az ember lelke az Istennel, s az illetők elfoglalták helyeiket, megkezdetett, folytattatott s bevégeztetett még az napon a várva-várt esperességi gyűlés. Megnyitás után az általán kedvelt főesperes ur a gyűlés előtt leköszönt, s bármennyire ohajtá is a közönség megmaradását; lemondásánál határozottan megmaradt. Szólott utána Szontagh Pál ur, elősorolá esperességi főfelügyelőnk Desseívffy Ottó ur a legközelebb múltban szerzett érdemeit, köszönetet szavazott az esperesség nevében, mit szivünk mélyéből megéljeneztünk. Most egyszerre szünet lön, s míg így egymásra nézünk, mi lesz ebből, felszólal az alesperes tiszt. S. P. ur, s egymás iránti szeretetre buzdító beszédet tartott, Svehla Pál előadá, hogy van ebben az esperességben még néhány patensileg coordinált egyház, mely mindeddig sem tért vissza, indítványt tesz azért, bogy az esperesség egy küldöttséget nevezne ki, egy világi és egy papi személyből, egyik tagul egyelőre magát is ajánlván, mely bizottmány eljárná ezen egyházközségeket , felszólítandó és felvilágosítandó , hogy ne bontsák fel az esperességben a szükséges testvéri egyetértést, s csatlakozzanak most már a törvény által jogainak élvezetére felszabadított magyar protestáns egyházhoz. — Erre társelnök főesperes ur, miután kifejezi, hogy szóló ur az előterjesztést megelőzte, előmutatá, hogy a nógr. ág. h. esperességben 35 egyház a régi autonomia mellett maradt, 7 egyház pedig patensileg coordinálta magát, hogy ezek közöl kettő magától visszatért, és így még 5 egyház a visszatérésre felszólítandó. E közben előjött a zaradai egyház küldöttsége, s beadá folyamodását, hogy ámbár lelkészük nem akar az autonomiához visszatérni, s el is utazott már egy hete a nélkül, hogy tudnák hová; ők meggyőződösüknél fogva, felvilágosítva a történtekről, ragaszkodnak a régi joghoz, s kérik az esperességet, őket szívesen viszszafogadni és lelkészök irányában ótalmazni. — Ismét jött a felsö-sztregovai egyház küldöttsége, s ez is hasonlóan tett nyilatkozat után befogadtatott. — Ennek következtében küldöttség van kinevezve az illető községekbe, s reményijük, hogy a várakozásnak megfelel, a mit annálinkább hiszünk, mert hiszen erélyes férfiú Szontagh Pál ur a küldöttség egyik tagja. Következtek erre sok mindenféle felolvasások, nagy vitát okozott az esperességi, illetőleg egyesült iskola. — Ezután valami nyugdíjintézet miatt volt heves vita, melyből csak annyit tudunk, hogy az iskolatanitó urak részére valami engedményezés történt, a mit néhány tiszt, ur még máig sem helyesel. Következett a szerencsétlen polichnoi egyház folyamodása, melyben panaszt emel lelkésze ellen, s mondhatom, szégyenpír borította arcunkat, s elkeseredtünk, hallván a folyamodásban elösoroltakat. Ez ügy két éves, figyelemmel kisérjük ezen egyház sorsát, s ha nem történik mihamarabbt orvoslás az esperesség részéről annak idejében, majd bátrak leszünk ezen nyilttéren kérdőre vonni; csak annyit mondunk most, hogy oly tények vannak a folyamodásban elősorolva, a mitől pirul a becsületes ember arca csak kimondani, hallottuk a vádlottnak védpontjait, s mondhatni, hogy az egész az erkölcs kigunyolása, s — ha a vádok állanak, a vádlott két év óta segíti az erkölcstelenségei; terjeszteni ezen szerencsétlen egyházban. Gyűlés közben Szontagh Pál ur a selmeci iskola javára aláírási ívet indított meg, mint halljuk, majdnem 30CI o. ért. forint gyűlt be. Szerény kérdésünk csak az, váljon mikor fog valamely esperességi gyűlésben a losonci iskolára ily összeg összegyűjtetni. — Szinte említésre méltó, hogy Vörös N. ur néhány száz kötetü könyvtárát az egyesült iskola javára ajánlotta, ezer köszönet érette. Ebédutánra halasztatott a legfontosabb, a nevelés ügye, azonban ebédután sem történt semmi, s majdnem két órai tanácskozás eredménye az lett, hogy majd a jövő gyűlésen fognak végezni, s így ezen legfontosabb és legszentebb ügygyei ismét ott-vagyunk, sőt roszabbul vagyunk, mint voltunk, s így az oly szépen tervezett losonci egyesült iskola az általános részvétlenség miatt alkalmasint csendesen elenyészik, s csak emlékben és óhajban fog létezni köztünk. — Lehangolva zárjuk be sorainkat, kérvén a Mindenhatót, hogy a legközelebbi gyűlésben több lelket és több világot áraszszon az Ur igehirdetöinek kebelébe, s talán feltámad az elvérzett Phönix újra hamvaiból. Többen.