Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

ható, békességet lehelő szavakkal a közönséget; s miután az öt patentális egyház (melyek közül egyébiránt csak kettő határozottan nyilatkozott a sept. rendeletek mellett) élén álló esperes leköszönt, az autonom esperesség alakultnak nyilváníttatott. Az egyetemes tisztújításig a mostani elnökség az ügyek vezetésével megbízatott, s felolvastatván b. Prónay A. ő msgnak felirata, a f. hó 17-ki kerületi gyűlésre, Lehoczky Gida és Radvánszky Ferenc urak, s az egyháziak részéről Doleschall Sándor besztercebányai s Javos András orsovai lelkészek neveztettek. — Ezek némely belső ügyeken kivül, gyűlésünknek főtárgyai. Örömmel telik szivünk, ha e napot tekintjük, de fájdalommal is. — Megelégedéssel, ha látjuk, hogy azon Zólyom, mely kevéssel ezelőtt nem a legjobb színben állott a magyar protestántismus előtt, ismét felocsódott, s felfogta hivatását; fájdalommal, ha megfontoljuk, hogy tagadhatlan közöttünk a szakadás; hogy a baráti, testvéri kéz visszautasíttatott némelyektől, kik inkább hajlandók széttépni a „békességnek kötelét," mintsem eltérni oly ösvénytől, mely a nyugalomnak révébe nem vezet. — S mégis meg kellene gondolniok azoknak, kik különben szünet nélkül az evangyéliomra hivatkoznak, miszerint rájok vonatkozik az apostolnak szava: „Legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, nem úgy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem úgy, mint kik az Isten seregének tüköréi legyetek!" Garamvölgyi. Bánáti ágost. hitv. esperessgi gyűlés *). A magyar prot. ág. hitv. anyaszentegyháznak Bánátban élő hivei is megértve a jelenkor intő szózatát buzgó szívvel siettek össze Julius 4-én Temesvárra, hogy 20 év óta szeretve tisztelt, s mondhatnám históriai alapon álló Inspektorunknak, mélt. Báró Ambrózy Lajos ö exellenciájának elnöklete alatta testvéri frigyet újra megalkossák; hogy a kiket az utóbbi nehéz idők szétválasztottak egymástól, az úrban újra egyesüljenek. A gyűlést megelőzte a szeretet vendégsége, az ur vacsorája, melyben az egyetértésnek mintegy eleven jellemzésére a lelkészi kar együttesen részesült. Az úrvacsora után buzgó imával könyörgött az egész gyülekezet a szent lélek áldásáért; melynek befejeztével elnök úr ö exellenciája fölszólitá az egyes egyházak képviselőit „az iránt, hogy — miután a f. évi május 15-kén kelt legmagasabb kézirat ezt megengedte — végrehajtották-e az egyes egyházak őstörvényeink értelmében az újra szervezést? s akarják-e jelenleg küldötteik által nyilvánítani, hogy a bánáti esperesség az 1848-dik előtti jogalapon ismét megalakíttassék, s ezáltal a bányakerületi superintendentiával régi törvényes viszonyába visszaállíttassék", mire a küldöttek egyhangúlag igennel felelvén végzésileg kimondatott, *) Tévedésből elkésett. hogy a bánáti ág. hitv. esperesség in concreto et in partibus a törvényeink által biztosított jogalapon magát azon egyházakkal együtt, melyek az itteni esperességben a mult évi sept. 1-én kibocsátott legmagasb pátens szerinti rendezést el nem fogadták — a bányakerületi superintendentiához régi törvényes állásába visszahelyhezteti. E végzés után megvizsgáltatván az esperes-választó szavazatok : főesperesül Ambrózy Mátyás antalfalvi, alesperesül pedig Barisch Sándor lieblingi lelkész urak választattak el, a többi egyházmegyei hivatalok ezúttal betöltetlen maradván. A julius 19-én Pesten tartandó e.-kerületi gyűlésre képviselökül az esperesség részéről világi elnök ö excellenciája és pancsovai lelkész t. Schneeberger A. ur bízattak meg. A gyűlés a Iegkeresztyénibb szellemben, s legcsendesebb egyetértésben folyt le, hálás köszönetét fejezvén ki apának és fiúnak, b. Ambrózy Lajos ő excellentiájának, mint szeretett inspectorának, és b. Ambrózy Gyulának, mint a kik legjótékonyabb közreműködéssel buzogtak az egység létrehozása mellett. Adja az ég, hogy a bánáti esperesség példáját követve más testvér egyházmegyék is, szeretettel használják fel az 0 Felsége által engedményezett kedvező alkalmat, s egyesülten törekedjenek a közcél elérésére, magyar prot. anyaszentegyházunk zsinati rendezhetésére. Mert arról ismernek meg mindenek, hogy az Ur Jézus tanítványi vagyunk, ha egymást szeretjük. D—r—K. A pesti ág. hitv. evang. magyar-német egyházgyülekezetnek f. 1860-iki julius hó 8-án tartott közgyűlésében egyhangúlag és lelkesedéssel hozatott azon határozat, minden alkalmat megragadni, hogy a két protestáns testvéregyház uniója azon gyakorlati uton, melyet a reformata dunántuli superintendentia Kömlődön f. évi junius 12. és 13-kán tartott kerületi gyűlésben kijelölt (lásd prot: egyh: és iskolai lap 1860-ik 25-ik számát.) ernyedetlenül előkészíttessék. Egyúttal a helybeli presbyteriumnakj határozottan kötelességévé tétetett, hogy különösen a fővárosban mindkét hitfelekezeten levő már fenálló és ezután alapítandó tanintézetek egyesítését, különösen a tervezett tudós tanodára nézve is, a mint ez már a theologiai intézetnél sikerült, minél nagyobb buzgalommal kisértse meg és vegye munkálatba, hogy az oskolák előleges uniojá uj kötelék legyen a két hitfelekezet közt, s egy uj lépés magához az egyházi unióhoz. (Hon[bóI, julius 10. 1860.) Ismét egyek vagyunk. A vihar , melly egyházunk borult egén hónapokon át zúgott, olly megrenditőleg fenyegetett, sőt egy két villáma le is csapott, hagyva bár sebeket, hanem is életveszélyeseket, a két Magyarhazabeli protestánsok roppant többségének vallásszabadságáhozi állhatatos ragaszkodásán s valódi protestáns jellemszilárdságán megtörött.