Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI IS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Löyészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben ; házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos pelit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Egyházalkotmányi önisme. Az evangyéliom szerint, Luk. 6, 48. a bölcs házépítő ember ássa és kivágja a követ, s úgy vet fundamentomot a kősziklán; és Luk. 14, 28. sze­rint: ha valaki tornyot építeni szándékozik, elő­ször is leülvén, számlálja meg pénzét! nehogy később szégyent valljon. E ház- és torony építő­nek helyzetében találja magát, — a jelen zsinat előzményi napokban — a magyarhoni mindkét prot. hitfelekezet: ház a bel-, magán-; torony a kül-közegyházi jog épülete. Valamint nemzetünk­ről jósolá a legnagyobb honfiú, hogy az „nem volt még; hanem leendő ezután": így reményke­dik különösen a honi protestantismus arra nézve, hogy a közelebb tartandó zsinat által minden ed­dig voltnál jobb, azaz: compact-és solidabb szer­kezetű egyházalkotmányt nyerendünk.—Ámde az újból teremtés egyedül Istené; — nekünk jö­vőre tanulságul a múltban megirottak szolgálnak, s még inkább — a megirottaknál hatósabb meg­történt dolgok—egy élettapasztalati dús tárház... „Elet és tudomány" követelései néznek reánk! Az „életé," mely hangosan panaszol az ed­digi, csupa önfentartásért vívott küzdelmekről, melyek viharzó tengerének árja épen csak az ujabb korban — szemeink láttára — tört meg a felekezet élő hitének és alkotmányossági éber öntudatának szirtfokán, — és utóbb, minden jó lelkek örömére, boldogító remények szép egétől csillagos tükörré simult május X5-dikén. Azóta immár legfőbb életkérdés: tisztába jönnünk a közállomány és többi különböző nemprotestáns hitfelekezetűekhezi viszonyunk felől. A dolog természeténél fogva: népfajok egyenjogúsítása csak irott betű és- pium desiderium lehet mind­addig, valamíg a vallásfelekezeteknek szintén egyenjogúsítása nem tétetik alapjául; holott a népi közérzületnek legöröklőbb sajátossága, leg­élénkebb és mindennapos nyilatkozata épen a vallásosság. Itt tehát — egészen hasonlatlanul a multakhoz, uj térre lépendő a zsinati alkotmányo­zás. Nem pedig az által, mintha nem is álmodott uj engedményeket remélne, kérne és várna e te­kintetben: hanem hogy létesüljön már el valahára az 1790 — 1. 26. tc. bevezetésének jó szándéka, munkásságra kelvén a betűk nyűgeibe bűvölt lélek és élet, azaz: hogy az állam és felekezetileg különböző ker. testvérek szemeiben nem eltűrt vagy engedélyezett (préeaire) állásban; hanem tulajdonkép itthon legyünk. Ez a mi legsérelme­sebb oldalunk, ez kiván megenyhítést, felápolást,; ez az élet kívánalma, mely a prot. egyház legjobb erőbeni életrevalóságát feltételezi most és jö­vőre. Az anyagi természet a folytonos létezhetés felől kétszeresen biztosítja önmagát, u. m. az ál­tal, hogy virágzó létre hervadást, erre ismét ujjá­szülő tavaszt hoz; és az által, hogy a virágzó létnek előidézhetése és fentartása tekintetéből — szervekkel látja el alkotásait, melyeknél fogva táplálkozzanak, és belmunkásság által nőjék ki magukat. A szellemerkölcsi életnek is viruló te­nyészete ugyanezen törvény alatt áll: hogy szer­ves egész legyen, és jól megállapodott belerővel önmagát kihatólag érvényesítse. A magyarországi prot. egyházra nézve igen alanti szempontot vő­nek maguknak azok, kik netalán azt gondolnák vagy hirdetnék felőle, hogy kiáltó belszervezet­hiányokban sínlik, és ha dr. zsinat nem siet a segélylyel, non putarem történhetik... Épen nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom