Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-15 / 28. szám

már 6 éves korábani árvaságát, s érzékenyen szólott a szülötlen árvákhoz, s szülőik iránti tiszteletre serkenté a szülőkkel még biró szerencsés magzatokat. Önkénytelen Isten magasztalására szálltak keblünk fohászai, midőn lefesté: mint támaszta Isten neki, a szülötlen árva gyermeknek jó gyámokat, s ez által mindnyájunk Istenbeni bizodalmunkat edzé, növelé. Különben nem szándokom — mert nem is engedi ezt e lap tárgyhalmazzal igénybe vett szűk tere — az egész igen sikerült egyházi beszéd , ha bár rövid vázlatát is közölni. Csak annyit szabad legyen még megemlitnem, Jiogy midőn a jubiláló agg lelkész érzékenyen emlité, hogy azon 62 egyházmegyénkbeli lelkész közöl, kikkel 1810-ik évi junius 17-kén mint okorági rendes pap elkezdé hivataloskodását, már csak egyedül ö maga a 63-ik van életben, s hogy azólta öszvesen 112 lelkész halt meg egyházmegyénkben , kik közöl ö maga 29 felett szónokolt: leirbatlan búskomolyság, mondhatnám levertség volt a jelenlevőkön észlelhető. Talán mindenik közölünk gondolá, mit a szónok ki is mondott: „ki tudja, nem én leszek-é a 113-ik ?" — N. t. Szabó Péter űr után, N. t. Fodor Pál egyházmegyénk főesperese lépett szószékre, s Rom. 13, 7. vévén fel alapigékül : igen sikerült s nagy csínnal kidolgozott beszédben fejtegeté: ,,Mi tészen valakit tiszteletessé „s mi teszi a tiszteletest még a tiszteletesek között is tiszteletessé — „nagy tiszteletűvé." A szabatos beszédet igen szép tárgy és korszerű buzgó ima zárá be. — Isteni tisztelet után 36 terítékű ízletes magyar ebédhez ültünk. Ebéd felett nem hiányoztak az alkalomszerű áldomásivások sem. Majd ebéd után megszólalt a zombori hangászok szebbnél szebb magyar darabokat siró zenéjük, egytől egyig húros hangszerekből. Az ifjabb vendégek — közttük az agg jubiláló jeles 3 unokái;— ennek nagy örömére járták is a nemzetit. Végül a szózat és liymnusz énekeltetelt. Egyszerű volt az ünnepély, de szívélyes, s ép azért élvezetes. Adja Isten! hogy egyházunknak lehessenek, minél több n. t. Szabó Péter úrhoz hasonló jubiláló Nestorai. Adja Isten! hogy a jubiláló agg lelkész még soká édeleghessen jelen ifjúi erejében s élet-vidorságában jubilaeuma édes emlékén. Burgydn Sámuel. csepeli lelkész, egyházmegyei aljegyző. A pozsonyi Újság f. hó 12-dikén jelenti: A prot, templomban ma délelőtt tartott egyházkerületi gyűlésben főtiszt. Stromszky Sam. Fer. superintencleesi hivatalában megerősíttetett és SzcntiványiMárton kerületi főfelügyelővé választatott. Melczer Lajos pesti ág. ev. algymnasiumi volt tanár helyére szavazattöbbséggel Greguss Gyula eddigi segédtanár ur választatott meg. Léva, julius elején. — A barsi evang. ág. hitvallású esperességben két gyülekezet, u. m. Körmöc és F.-Vezekény elfogadta volt a m. császári pátenst. Az esperes ur K. J. azt saját meggyőződésének vallva, a barsi egyházmegyét — e két gyülekezet képviselőivel — szervezte, s a pátens és ministeri rendelet szerint szervezettnek hirdette. — Most azonban fölfogván az idő intő szavát, a mondott két egyház lelkészeivel együtt, visszatért, autonomiánkhoz hűn maradt egyházakhoz, s mint esperes ur mondja, „a régi rendhez." — S midőn az egyházak közötlt, ekkép a régi rend s bizalom helyreállt: az esperes ur is jónak látta e két gyülekezet példáját követni, a miről is ekkép nyilatkozik egy körlevelében: „Hivatalomróli lemondásomat egypárszor beadtam, de nem fogadtaték el, s nekem, ki a folyvást növekedő idegenkedést fájdalommal tapasztalám, nem maradt egyéb hátra, mint folytatni azon pályát, melyet én magam ugyan, és tökéletes meggyőződés alapján választék magamnak, de melyen tovább megmaradni — miután maga a fényes kormány eltérni attól célszerűnek talált — annyi volna, mint dacolni akarni azzal, mit a közmondás „Vox populi vox Deiu

-nek mond. Hogy ügyeinket rendezzük, ugyanis K. J. esperes ur, a barsi ev. ág. hitv. egyházmegye tisztelt közönségét jul. 12-kén Nemcsényben — régi jogaink szerint — tartandó közgyűlésre meghívá. Van remény, hogy e gyűlés is, sok lelkes protestáns által képviselve leend, minthogy egyházmegyénk rendes gyűlést mult év december 6-kátóI nem tartott, s ügyeink fejlődnek ! Kolbenhayer Samu. Hálaszózat. Forró köszönet, hála s üdv tinéktek nerneskeblü tisztelt ker. barátok, kik a leégett nyolc épületeiben tetemes kárt vallott h. h. alsó-vadászi egyház szerencsétlenségét , siralmas pusztulását olvasva , a Prot. Egyh, és Iskolai Lap 832-tedik lapján, valódi keresztyéni részvéttel siettetek enyhítő gyógyszert küldeni egyházi vérző sebeinkre ! — Oh, ha e magyarországi egyetemes prot. gyülekezet csak tizedrésze karolja fel oly buzgó részvéttel siralmas ügyünket: úgy néhány kínos évek múlva behegednek sebeink, s egyházi épületeink gyászosz romai dicsőbb alakban születendnek ujjá , hirdetendők a bölcs mennyei atya végetlen irgalmát, s hirdetendők a ker. szeretet rajtok virulandó nemes gyümölcseit! Mi hálásan fogunk megemlékezni ti rólatok, tisztelt jóltevők, midőn belszerkezetében is az utolsó darab fáig hamuvá vált templomunk, szent, de puszta kormos falai között, az általatok már nyujtott, s hiszszük, mások által is nyújtandó kegyes segélyért, a bánat könyeit letörölve, örömkönyekben ázott szemmekkel emelünk buzgó fohászt